Vezetni tartósan zord körülmények között

Az utóbbi hónapokban több olyan vezetővel beszélgettem, aki arra számított, hogy gyorsan vége lesz a pandémiának. „Hamarosan újra szabadok leszünk”, „nem árt szárazon tartani a puskaport” – sokan túl sokáig így vélekedtek, és az elmúlt év életük legnagyobb vezetői kihívásait hozta.

Talán Shackleton sem gondolta 1915-ben, hogy közel két évig kell küzdenie azért, hogy „a világ egyik legsikeresebb kudarca”-ként és egyúttal „káprázatos vezetői siker”-ként emlegessük az Endurance expedíciót. Mert bizony az ő kiemelkedő vezetői tehetségén múlt, hogy a teljes legénysége megmenekült ebből az életveszélyes kalandból.

Miben segíthet egy régi történet?

Mit tanulhatunk tőle mai vezetőként? Mit használhatunk ma az ő eszköztárából? Tényleg egy 100+ évvel ezelőtti vezetőről veszünk példát és ettől leszünk jobb vezetők?

Shackleton olyan helyzetbe került, amit mai szóhasználattal ijesztően komplex, folyamatosan változó, az embert végletekig próbára tevő és nagymértékben bizonytalan helyzetnek írnánk le. Sikerének titkát jelen korban úgy fejtenénk meg, hogy agilis gondolkodással és hozzáállással kezelte kilátástalannak tűnő helyzetüket.

Álljon itt néhány jó gyakorlata – a teljesség igénye nélkül. Aki követi, megtapasztalhatja, mennyi örömet talál és milyen sikereket ér majd el vezetői munkájában.

Tudjuk, hogy az agilis működés legfontosabb szereplője maga a csapat. A tagok kiválasztása és egységbe kovácsolása megalapozza a jövőbeli sikert (vagy kudarcot). Shackleton is a szakmai és emberi összhangra, illetve a sokszínűség létrehozására törekedve építette csapatát. Olyanokkal vette magát körül, akikben megvolt az a tehetség és szaktudás, ami belőle hiányzott.

Újraépíteni a bajtársiasságot

A tudatosan összeválogatott, felépített és jól működő csapat azonban még mindig nem elég. Shackleton úgy gondolta, hogy helyzetük kulcsa az emberek közötti bajtársiasság. Manapság talán patetikusnak hat ez a fogalom és kifejezés. De ha mélyebben belegondolunk, talán meglátjuk a relevanciáját. A bajtárs legfőbb ismérve, hogy akkor is figyel a többiekre és segít, ha nem is kérik. Shackleton a bajtársiasság kialakulását a belső kapcsolatok szisztematikus megerősítésével érte el.

Erre nagy szükség volt, hiszen az Endurance hajó legénysége két teljesen külön társadalmi rétegből érkezett. Egy részük a hajó irányítását végző személyzet volt, másik részüket pedig az expedíció szakemberei adták (geológus, meteorológus, fizikus, biológus, fotográfus). A krízishelyzetben a napi feladatok ellátására vegyes párosokat hozott létre: egyik tagját a személyzetből, másik tagját az expedíció szakembereiből választotta, és a párok ebben a felállásban dolgoztak együtt. A közös munkának, sportnak (pl. rendszeres foci a jégen) és a közös ünneplések eredményeként erős bajtársi köteléket alakított ki az emberek között, így nem volt panaszkodás, nyafogás, minden feladatot jókedvűen végeztek el.

Az elmúlt év – az online térrel és a home office-szal – éppen a belső kapcsolatokat és a kapcsolódások szilárdságát tette próbára. Sok szervezetben, csoportban – ha volt is – jelentősen meggyengült a bajtársiasság, ezért is fontos újraépíteni és megerősíteni a kapcsolati hálót a csapat tagjai között.

Megtalálni az utat az ösztönzéshez

Egy másik markáns eleme Shackleton vezetői működésének az, hogy lehettek bármilyen körülmények között, az emberek jóllétét állította középpontba minden mással szemben. Vallotta és képviselte, hogy a vezetés az emberekről szól, sokat tett azért, hogy pozitív hatást gyakoroljon munkatársai életére. Erős volt benne az együttérzés és a felelősségvállalás másokért, megadott mindent, amit módjában állt megadni nekik. Nem kontrollálni és irányítani akart, inkább az önálló munkára ösztönzött.

Vezetőként nem restellte saját kezűleg odavinni a forró teát a zord időben azoknak, akik a süllyedő hajóhoz mentek vissza a még menthető eszközökért. Kabinját és saját ágyát – ami a hajó legnyugalmasabb része volt – minden esetben felajánlotta az éppen beteg emberének, akit saját maga gondosan ápolt is.

Mai kifejezéssel ezt szolgáló vezetésnek (servant leadership) hívjuk. Milyen jó lenne napjainkban nemcsak a szavak szintjén, hanem minél gyakrabban tettekben is megnyilvánulni látni ezt a vezetői hozzáállást. Az emberfókusz, az emberek támogatása nagy mértékben hozzájárul az önálló munkára ösztönzéshez, ami pedig elősegíti a jól felkészített és támogatott önmenedzselő munkacsoportok kialakulását is. Ez a jövő szervezeteinek alapját képezi, különösen, ha küszöbön áll, vagy folyamatban van egy agilis transzformáció is a szervezetben.

Energiát adni és felemelni

Ha a 635 napos küzdelemre gondolunk, valószínűleg mindannyiunknak egyértelmű, hogy Shackleton képes volt kimagasló teljesítményre ösztönözni embereit. Tiszta célokkal, rugalmas tervezéssel, a személyes fontosságérzésük kialakításával hozta csúcsformába embereit. Folyamatosan tájékoztatást adott a csapatot érintő dolgokról, és figyelt arra, hogy mindenki folyamatosan érezze, hogy tesz valami hasznosat azért, hogy előrébb jussanak.

Energizáló vezetés, transzparencia és pozitív visszajelzés – mai kifejezéseinkkel így írjuk le ezt a vezetői hozzáállást és működést. Mindegyik elem komoly feladat a szervezetek életében. Az energizáló vezetés azért, mert a vezetők nem igazán kifinomult módszereikkel gyakran inkább elszívják a munkatársak energiáit, mint megsokszoroznák. A transzparencia azért, mert az információra a legtöbb vezető még mindig fontos hatalmi tényezőként gondol. A pozitív visszajelzés pedig azért, mert a nagy rohanásban és leterheltségben lelassulni, egymásra figyelni, akár mélyebben megérteni a másikat, és egymáshoz pozitívan kapcsolódni – nem egyszerű.

Shackleton mindezt tudta és természetes módon tette. Ez a háttere annak, hogy sokan úgy gondolunk rá, mint a valaha élt legnagyszerűbb vezetőre. És talán arra is magyarázat, hogy az Apollo-13 parancsnoka belőle merített inspirációt.

Nekünk nem kell az Antarktisz jegébe fagynunk vagy Holdra szállást megkísérelnünk ahhoz, hogy komoly kihívás elé nézzünk vezetőként. Kihívás van bőven itt a saját portánkon is, és nekünk is gyakran kell arra ösztönöznünk másokat, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez. Éppen ezért érdemes megtanulnunk Shackletontól mindazt, ami vezetőként ehhez segíthet bennünket.