Olyan az autóiparban dolgozni, mint viharban hajózni

Magyarország szerepe a járműiparban egyre nagyobb: 2025-re a Föld harmadik legnagyobb akkumulátor-gyártó kapacitását adja hazánk, az Audi-Mercedes-BMW trió csak itt található meg Németországon és Brazílián kívül. Most azonban az iparág számos olyan, egymással egy időben fellépő kihívással szembesül, melyek soha nem látott kockázatot jelentenek. Talán ez is az oka annak, hogy ezen kihívások egyike, amely a HR területén jelentkezik, kevés figyelmet kap.

Az autóipar egyrészt forradalmat él át ezekben az években: átalakul a hajtáslánc és ezáltal a gyártás is, másrészt a szigorú szén-dioxid-kibocsátási szabványok szűkítik a fejlesztéseinek mozgásterét. Ezzel párhuzamosan alapanyagok egész sora hiányzik a globális ellátási láncok problémái miatt, miközben a fejlesztési terminusok olyan gyorsan rövidülnek a verseny miatt, hogy egyre gyakoribb és egyre komolyabb visszahívások nehezítik a működést. Eközben – részben a fenti tényezők hatására – a megfelelő munkaerő-állomány fenntartása is egyre nagyobb erőfeszítéseket kíván.

Jelentős változások a munkaerőpiacon

A Trenkwalder 27 éve van jelen a magyar munkaerőpiacon, és ez idő alatt sok száz autóipari céget látott el munkavállalóval - legyen szó bármilyen pozícióról vagy HR feladatról. Korábban egyszerűbb volt a cég helyzete: sem a technológiai váltás gyorsasága nem nehezítette a feladatát, sem a munkaerőhiány nem volt jelen ilyen mértékben, és mások voltak a munkavállalói elvárások is a munkáltatókkal szemben. Manapság ezek a tényezők együttesen vannak jelen, kiegészülve az informatika és a kommunikáció forradalmával.

Ma a körülmények a szokásosnál flexibilisebb munkavállalókat követelnek meg. Az, hogy valaki egyik héten hét napot dolgozzon, majd az alapanyaghiány miatt a következő héten otthon üljön, lassan szokványos beosztássá válik. Ehhez igazodóan különböző szervezeti és működési modellek egész tárháza fog megjelenni a jövőben. A ma még elképzelhetetlen alkalmazási formák pedig öt év múlva már bevett gyakorlatok lehetnek. A home office például néhány éve még a kiváltságosok foglalkoztatási formája volt, a COVID-nak köszönhetően ma már minden cégben alkalmaznak olyan kommunikációs platformokat, amelyek segítségével a munkavállalók bizonyos feladatokat vagy akár a teljes feladatkörüket otthon is képesek elvégezni.

E-mobilitás, digitalizáció, 5G – készen állunk az újdonságokra?

A munkaerő-kínálat több szempontból is tovább szűkülhet a jövőben. Ennek egyik aspektusát egy példa segít jól megvilágítani: ma Norvégiában az új autók 73 százalékát elektromos járművek adják. Ezt a tendenciát Európa többi országa is követni fogja, gyorsabban, mint arra pár éve számítani lehetett: a hagyományos meghajtás koporsójába az üzemanyagár-robbanás veri éppen a szögeket. Ehhez infrastruktúrára és szervizben jártas szakemberekre van szükség. Vajon hol képeznek ma elektromos autókhoz és a kapcsolódó infrastruktúrához megfelelő szakembereket? Az EU-ban sajnos Magyarország sereghajtók közé tartozik a felnőttképzés terén, ezen sürgősen változtatni kell, hogy a versenyképességünk fennmaradjon, hogy a munkaerő elég képzett legyen a változások lekövetéséhez.

A verseny és a túlélés képességének megteremtése a digitalizáció további gyors térnyerését követeli meg. Aki most nem lép, az menthetetlenül lemarad mert ez még csak a kezdet: az Ipar 4.0 és az 5G párhuzamos terjedése gyorsan lehetővé teszi majd a hálózatok összekapcsolását és immár küszöbön áll az MI vezérelte gyártás és munkaszervezés. A hálózatkutatás ma még egy szatellit tudományág, de öt év múlva minden ennek lesz alárendelve. Vajon az ehhez szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni a szükséges időben? Akinek nem telik robotokra és a hozzájuk tartozó ERP platformra, az kiszervezi majd a gyártását, egy HR szolgáltatóhoz vagy SSC-s outsource partnerhez, aztán birkózzon meg ő az energiaárakkal és a munkaerő bérspiráljával.

De a helyzet a fenti kilátásoktól függetlenül is rendkívül túlfeszített. A magas foglalkoztatási szint és a gyors bérnövekedés hatására ma a hazai munkaerőpiacon jelen lévő munkavállalók 25-30 százaléka évente állást vált. Ez eleve kiszámíthatatlanná teszi a költségtervezést, és az alapanyaghiány mellett immár ez a tényező is veszélyezteti a termelés zavartalanságát.

A külföldi munkaerő jelenthet megoldást?

A hazai munkavállalók mostanra elért pozícióit csupán a külföldi munkaerő jelenleginél nagyobb arányú alkalmazása veszélyeztetheti. Magyarországon jelenleg még csupán 2-3 százalékos a külföldi munkavállalók számaránya. Ez tőlünk nyugatabbra jóval magasabb, de már Csehországban is 10 százalék feletti értéket mutat. Számos fejlődő ország komoly előzetes képzésekkel támogatja külföldön szerencsét próbáló állampolgárait, egyre megbízhatóbb konkurenciát teremtve a több szempontból is elkényelmesedett hazai munkaerőnek.

Az autóipar tehát foglalkoztatási szempontból is fontos átmeneti időszakot él át. Egy technológiafordulat küszöbén áll, amelyet a technológia olyan fokú újdonsága jellemez, melyben a fejlesztők -kis túlzással-, pár leckével járnak csak előrébb, mint a vállalatok alkalmazottai. Ebben a környezetben a szakemberképzés nem az iskolapadokban, hanem a gyártásban zajlik. Mindez hozzáadódva a már korábban is fennálló problémákhoz olyan, soha nem látott kihíváshalmazt jelent, amelynek megoldásához az iparág képviselőinek minden eddiginél szorosabb együttműködések kialakítására van szükségük a speciális szakértelemmel rendelkező külső személyzeti szolgáltató cégekkel is.