A park, ahol mindenki megtalálja álmai autóját

Nem vagyok egyedül azzal, hogy sokat ábrándoztam egy olyan kertes házról vagy telekről, amin egy-két régi autót, esetleg buszt tartok. Nem muzeális állapotra restaurálva, éppen csak annyira rendben tartva őket, hogy ne rohadjanak szét. A legtöbbünk ilyen álmait felülírja a realitás, néhány szerencsésebb ember a napi használatban lévő autója mellé tarthat valami „játszós, bohóckodós” régiséget, esetleg fészernek használ valami buszt vagy furgont.

S akkor ott van Koltay Péter, a KpST park alapítója, tulajdonosa, aki ezt az álmot éli. De nem ám úgy, ahogy a legtöbbünk elképzeli – nem néhány jármű, hanem mintegy 700 érdekesség gyűlt fel a területen. Vannak keleti és nyugati autók, buszok, lakóautók, teherautók, munkagépek és furgonok. Felsorolni vagy képen megmutatni mindent egyszerűen nem lehet, ezt látni kell, és személyesen telítődni az élményekkel – jelenleg állandó nyitvatartása nincs a parknak, az autopro.hu a nyitónapon, augusztus 19-én látogatta meg a helyszínt, a következő alkalom szeptember 23-a lesz.

Nyilván a cikk nem született volna meg, ha nem próbálnánk mégis bemutatni a KpST-ből valamit, legalább az élmények egy részét. A cikk végén két galéria is található, de sem az, sem pedig a szöveges rész nem tud a teljességre törekedni, mert az egy lehetetlen vállalkozás lenne.

Patinás kincsek

Először is fontos leszögezni, hogy ez nem egy múzeum. Itt a legtöbb jármű abban az állapotban van, amiben fellelték őket. Koltay Péterrel beszélgetve kiderül, hogy a restaurálás, vagy akár egy-egy kirívóan érdekes jármű tovább értékesítése nem cél. Az állagmegóvás, sok esetben a mozgóképessé tétel (vagy éppen ennek megőrzése) azonban igen. Tehát nem azoknak való a park, akik csili-vili autókat akarnak nézegetni gyári állapotra felújítva, az ő számukra rengeteg rendezvény áll rendelkezésre. Ez itt a velünk élő történelem, a magyar utakat a nyolcvanas, kilencvenes években meghatározó járművek csodálatos gyűjteménye – kiegészülve egy-két olyan ritkasággal, ami meghatározó soha nem volt, cserébe egy csoda, hogy létezik még. Fontos még kiemelni, hogy a járművek túlnyomó többsége Magyarországon közlekedett, nem külföldről hozta őket a KpST.

A park több száz járgánya tematikusan van elrendezve: a kapuhoz legközelebbi részen szépen követik egymást az egyik sorban a francia autók, a másikban a németek, de vannak olaszok és svédek is szép számmal. Már ezen a részen leesik az ember álla: olyan Renault-k, Peugeot-k, Citroënek és Volvók között lehet sétálgatni, amiket vagy kisiskolás korom óta nem láttam, vagy soha. Továbbmegyek, egészen egyedi csodák is találhatók ezen a részen: egy Dacia 1100, avagy Renault 8, ráadásul 1992 előtt használatos román rendszámmal, amit legkésőbb 2000-ig le kellett adni a forgalomban lévő autókról. Vagyis 23 éve nem volt forgalomban a Szatmár megyéből származó ős-Dacia, amit egyébként Áporkán, egy pajtában lelt fel a KpST. De még ez is semmi a szintén az első részen parkoló DAF 66-hoz képest – a Variomatic váltójáról ismert holland kisautóból összesen nem készült 147 ezer sem 1972 és 1976 között, erre egy itt van belőle Magyarországon. Hihetetlen!

Szintén kiemelendő a Saab-részleg: bár nem sok autóról van szó, de köztük két ős-Saab, egy 96-os és egy 99-es modell, egészen elképesztő.

A német gyártókat egy sor Opel és kölni Ford, néhány Audi, BMW, egy-egy Mercedes és Volkswagen képviseli - utóbbi cégtől egy igazi különlegesség, egy Typ 3 is a gyűjtemény része, Bogár viszont „csak” egy. S ha már kimaradó, a Fiat 500 nevezhető hiátusnak, esetleg még a Mini és a Zastava 600, de természetesen minden még itt sem lehet, és a helyszínen a sok csoda között ez abszolút nem is tűnt fel.

A rendszerváltás Magyarországának járműparkja

Ahogy haladunk tovább, jönnek a KGST-piacos kocsik. Talán kitalálták már, de ha nem, akkor itt említeném meg, hogy a park neve is innen, a szocialista gazdasági modellből jön, a G-t pedig az ötletgazda neve miatt cserélték P-re. A szocialista blokkban számos izgalmas példány akad, de – remélem, ez még nem blaszfémia – a sok csoda között egy kocka Lada vagy egy Samara szinte már unalmasnak hat. Nem úgy a régi Octaviák, vagy éppen a Wartburg Trans több példánya, esetleg az utcákról rohamosan kikopó Zaporozsecek.

Itt kell kitérni külön a Barkas-okra is! Koltay Péter ugyanis Barkas-szal kezdte a gyűjtemény felépítését, eredetileg csak azt szeretett volna. Kissé megszaladt a keze azóta, de annyiban mindenképpen tetten érhetők az alapok, hogy Barkas-ból több van, mint mondjuk Trabantból és Zsiguliból együtt, pedig az utcakép akár ma, akár 35 éve is mást mutatott. Ezt mondjuk én személy szerint pont nem bántam, hiszen bár az Ikarus-ok izgattak a leginkább a parkban, szorosan mögöttük a Barkas-ok, különösen azok lakókocsi verziói is megmozgatták a fantáziám.

A lakóautóknak külön részleg jutott, a Barkas mellett a Zuk, a Nysa, a Peugeot, a Fiat, valamint egy egyedileg tervezett példány is képviselteti magát. Tulajdonképpen csak ezen a kis fenyves-dombos részen el lehetne tölteni egy napot a lakóautók csodálásával, de nem sokkal arrébb már felsejlenek a 200-as Ikarus-ok összetéveszthetetlen formái, amik szinte mágnesként vonzanak.

Valódi Ikarus-ritkaságok

Mielőtt az Ikarus-részlegre megérkeznénk, még két Karosa is útba esik. Az egyik „csak” egy sima B 931, azaz a modernebb városi Karosa, amit 1996-tól gyártott a cseh cég, és ami mostanában kopik ki végleg a cseh és szlovák városokból. A másik viszont a 731-es Karosára emlékeztető tűzoltóautó! A jármű a Liaz és a Karosa közös terméke – felépítmény Karosa. A jármű Szlovákiából került Nézsára, ahol nem tudták forgalomba helyezni, így került végül a KpST-parkba.

Ha kigyönyörködtük magunkat a tűzoltóban, akkor végre jöjjenek az Ikarus-ok! Aki a 200-asoknál is régebbi buszokra vágyik, az itt nem lesz boldog, Koltay Péter is kiemelte, hogy farosa nincs, nem is tervezi, hogy vegyen. Itt (megint) találkozik a szemléletmódja az enyémmel, ahogyan a harmincas, negyvenes évek autói, úgy az ötvenes, hatvan évek buszai sem tartoznak a rendszerváltáskori élményekhez, egy korábbi korszakot képviselnek. Szerencsére maradt is fent belőlük több példány – lásd a chemnitzi beszámolónk -, így nekem nem is volt hiányérzetem.

A 200-asokat és a 400-asokat szinte minden nagyobb széria képviseli a parkban: van két 211-es, akad pár BKV-s eredetű 260-as, nincs hiány 250-esből és 256-osból sem, sőt, egy NDK-s kivitelű 263-as is helyet kapott. 266-osból egy igazi különlegesség jutott ide, míg a 280-asokat egy troli (!), egy egészségügyi szűrőbusz, egy előbb Kaposváron, majd Debrecenben szolgált városi példány képviseli, valamit egy utolsószériás Volánbuszos kocsi. Egy-egy 405-ös, 412-es, 415-ös és 435-ös található a gyűjteményben (a csuklóson kívül ezek a BKV-tól származnak), a Classic-ok közül pedig egy C56-os mellett számos C80-as van jelen. Az EAG-t egy E14-es és egy E95-ös képviseli, itt várható még esetleg bővülés.

Szándékosan hagytam a felsorolás végére az 500-as szériát, ugyanis innen több elképesztő lelet található a parkban. Egy viszonylag sztenderd 543-as és az eleve ritkaságnak számító 521-esen kívül ugyanis kettő 553-as is a park tulajdona, nem beszélve az 526-osról. Az Ikarus 553 egy kockaformájú midibusz, ami Európában az Aviával együttműködésben készült, éppen ezért főleg Csehszlovákiában terjedt el. Itthon inkább lakóbuszok formájába vált ismertté, kettő ilyen került a KpST-be – nem sokkal több maradt fent a modellből.

Az Ikarus 526-os a buszrajongók számára nem lehet túl ismerős, ami annak köszönhető, hogy nem egy buszról, hanem egy tűzoltóautóról van szó. Összesen 125 darab készült belőle, így az egész park egyik legunikálisabb, legizgalmasabb járművéről van szó – érdekesség, hogy nem ez az egyetlen példány maradt meg belőle, egy Újpesten van kiállítva, de vélhetően egy-két tűzoltóságon még fellelhető ilyen jármű.

Nem maradnak ki a teherautók sem

Ennyi sem elég jóból, a buszok után jönnek a teherautók, munkagépek, furgonok és egy adag terepjáró! A teherautók terén az IFA a domináns, de a magyar járműipar remekei – Csepel, Rába – is helyet kaptak, sőt, sok a ZIL, de Tatra, Liaz, Kamaz és Star is akad. Ezek a teherautók ráadásul számos érdekes kivitelben jelennek meg – tűzoltóból több is van, de láthatunk cirkuszi és hóekés IFA-t, kukásautót, lajtoskocsit, daruskocsikat és veszélyes anyagot szállító tankereket is. Egy egész sornyi Multicar is a gyűjtemény részét képezi, a viszonylag ismert kiviteltől kezdve egészen egy ősi Multicar 21-ig.

A furgonok sorába is jutott minden, számos kivitelben láthatunk UAZ 452-est, az utakról mára teljesen eltűnt Latvija és Nysa is szép számmal megjelenik, ahogy van pár Zuk is. A Roburok számára egy külön részleg jutott, belőlük aztán tényleg minden van a kisbusztól kezdve a teherautón át a mérőkocsiig és a terepre való kivitelig. Apropó terepjárók – komoly mennyiség jutott a román ARO modelljeiből is a parkba, de láthatunk UAZ-t is.

Külön említést érdemel egy vízágyú, valamint a debreceni repülőtérről származó három Avia – egyikük lépcsővel a tetején. Ha már lépcső: egy repülőtéri lépcső egyben szelfipontként is működik, a tetejéről kiváló kilátás nyílik a parkra, valamint Pétfürdő ipari létesítményeire.

Ha valaki arra kérne, hogy válasszak egy kedvencet a KpST járműállományából, akkor bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülnék. Ha nagyon szigorúan szűkítem a kört, akkor is minimum 15-20 dolgot sorolnék fel az Ikarus 553-asoktól kezdve a lakóbusz Barkas-okon át a DAF 66-ig és a Dacia 1100-ig, nem beszélve a Fiat Panda Vanről, az elsőszériás Ford Fiestáról vagy éppen a debreceni Ikarus 280-asról, vagy igazából bármiről, amit a parkban láttam.

Az alábbi két galéria a sok fotó ellenére csak egy kisebb válogatás, még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy mintegy 700 járműből áll a KpST-gyűjtemény – és még mindig bővül. Az első részben a személyautókat, a másodikban a haszongépjárműveket - ide sorolva a lakókocsikat és a furgonokat is - láthatják.