„Nőként nem szembesülök több kihívással”

Csordásné Szála Beatrix, a Robert Bosch Energy and Body Systems Kft. osztályvezetője 16 éve dolgozik a Boschnál, de világ életében műszaki területen dolgozott.

- Miért választotta a műszaki területet? Mi vonzotta ehhez a szakmához?

- A vonzalom gyerekkoromban kezdődött, akkor sem babákkal játszottam, hanem különböző technikai játékokkal. Már akkor érdekeltek a fogasléc-fogaskerék kapcsolatok, a hajtások, az ezekből építhető különböző játékautók. Az iskolában is közelebb álltak hozzám a reál tárgyak. Gimnazistaként viszont csak azt tudtam, hogy egyetemre szeretnék menni, hogy a matematika és a fizika érdekel, és tudtam, hogy mi az, amit kizárok. Végül gépészmérnöknek tanultam. A szakmát a tanáraim szerettették meg velem és a nyári gyakorlatok, amikor a tanultakat alkalmazni lehetett.

- Hogyan reagált a családja, baráti köre arra, hogy műszaki területen helyezkedett el?

- Mivel jól ismernek, egyáltalán nem volt meglepetés nekik, és nagyon örültek, hogy azon a területen tanulok tovább, amit megálmodtam magamnak. Emellett azért is büszkék voltak rám, mert én lettem a család első értelmiségi tagja. Az egyetlen bánatuk az volt, hogy mivel a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karán tanultam, Sopronból Miskolcra költöztem, így ritkábban találkozhattunk.

- Dolgozott már korábban is hasonló munkakörben?

- Igen, több helyen is dolgoztam 1999–2007 között. Salgótarjánban és Miskolcon autóipari területen, illetve Debrecenben repülőipari vállalatnál minőségirányítási mérnöki pozícióban. A munka mellett pedig folyamatosan továbbtanultam, szakmérnöki és MBA-képzésen.

2007-ben kezdtem a Bosch miskolci autóipari vállalatánál beszállítói minőségbiztosítás területen. Sokszínű volt ez a munka, egy új termék technikai megbeszéléseitől a beszállítói auditokon keresztül a szériafolyamatokig kísértem végig egy-egy termék alkatrészeit és beszállítóit. Két és fél évvel később úgy gondoltam, hogy megnézem a másik oldalt is, ezért vevői minőségirányítási mérnökként folytattam. Itt többiek között a legfontosabb ügyfelekkel tartottam a kapcsolatot, eleinte az ablaktörlőrendszer és az ablaktörlőlapát gyártásánál, majd a befúvómotorok területén. 2010-ben indult el a vezetői karrierem. Először egy kisebb csapatot irányítottam, majd 2014-ben előléptem csoportvezetővé. 2018-tól minőségirányitási vezetőként dolgoztam. 2022 októberétől az eBike meghajtási egység terület osztályvezetője vagyok. Majdnem hatszázan dolgoznak ezen az osztályon, három telephelyen.

- Milyen kihívásokkal találkozik a munkája során? Mit gondol, nőként több kihívással kell szembesülnie?

- Számomra most a legnagyobb kihívás, hogy 23 év után a minőségirányítás területéről a gyártásra váltottam.

A kihívásokat mindig lefordítom feladatokra, és ha szükséges, részekre bontom, hogy legyen motivációm megtenni az első lépéseket. Így a kis sikerek, eredmények is motiválttá tesznek.

Nőként nem szembesülök több kihívással, nem érzem, hogy bármiben is hátrányt szenvednék a férfiakkal szemben. Egy nőnek ugyanúgy kellő elhivatottság és szakmai tudás szükséges, illetve kellő nyitottság az új dolgok iránt, mint egy férfinak. Az információk rendszerezése, szisztematikus feldolgozása, kategorizálása pedig megkönnyíti a mindennapjaimat.

- Mutassa be a munkakörét! Hogyan telik egy napja a munkahelyen?

- Közös feladatunk az osztályon, hogy időben legyártsuk a megadott specifikációk szerint megfelelő minőségben a megrendelt mennyiséget.

Osztályvezetőként az értékáram fejlesztésén, a támogatási folyamatok integrálásán, valamint a digitalizált, Ipar 4.0-s megoldások bevezetésén és alkalmazásán dolgozom a vállalati stratégia alapján. Részt veszek új termékek előkészítésében és az új gyártósorok beindításában is.

A munkanapjaimat általában két részre osztom. A délelőtt a gyártásé, amikor megbeszéljük kollégáimmal a gyártási tapasztalatokat, és ahol szükséges, döntünk a beavatkozásról. Az új gyártósorokat is ilyenkor ellenőrzöm.

Munkatársaimmal közösen ebédelünk és kávézunk. A délutánok már a közép- és hosszútávú feladatokról szólnak, például a fejlesztés alatt lévő termékről, a gyárthatósági vizsgálatról, a fejlesztési lehetőségek és megvalósíthatóságuk vizsgálatáról, a szervezet optimalizálásáról, mindezt természetesen csapatmunkában.

- Milyen előrelépési lehetőségei vannak az adott területen? Esetleg milyen ambíciói vannak a karrierjét tekintve?

- Nagyon sok lehetőség van a Boschon belül mind Magyarországon, mind külföldön, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi valaki. A Bosch igazgatóságában és a Bosch-gyárakban is egyre nagyobb számban dolgoznak női vezetők. A kolléganők részére a vállalat mentoring programokat, workshopokat kínál, ösztönzi a személyes példák bemutatását, a női karriertörténetek megosztását, és támogatja a különböző témák köré épülő belső közösségek működését is. Fontosnak tartom az elkötelezettséget és nyitottságot, amit a Bosch a családok, kiváltképp a nők számára kínál.

Nekem az elmúlt 15 évben felfelé ívelt a karrierem. Tavaly októberben elhatároztam, hogy szeretném magam kipróbálni egy másik területen, amely szélesíti a látókörömet és más kihívásokat kínál. Ez az élmény még friss, így jelenleg nem gondolkodom a következő lépésen.

- Hogyan tud ebben a férfiasnak tartott közegben érvényesülni?

- Nagyon jól. A Boschnál teljes az összhang a férfi és a női munkatársak között. Ráadásul mi, nők más légkört, gondolkodásmódot, együttműködési formát hozunk magukkal, mindez pedig jótékony hatással van a működésre. A Boschnál a sokszínűség érték, a vállalati stratégia egyik alappillére.

- Mennyire egyeztethető össze a munkaköre a családi életével?

- Már könnyen meg tudom oldani, mivel a gyerekeim felnőttek, 18, illetve 20 évesek. A férjemmel tudatosan választottuk ki a lakhelyünket, előre gondolva arra, hogy ha gyermekeink lesznek, akkor tudjanak önállóan közlekedni.

15 évvel ezelőtt nagyobb szervezést igényelt a mindennapok kezelése, pontosan kiszámíthatónak kellett lenni a reggeleknek és a délutánoknak. Amikor pedig a munka miatt külföldre utaztam, a nagyszülők segítettek a páromnak. A gyermekeinket kicsi koruk óta tudatosan önállóságra és a családi összetartozásra neveltük, így mindig is nagyon jól együtt tudtunk működni a családban.