Melyik jobb az ellátási láncoknál: a B-terv vagy a készenléti terv?
Fotó: Pixabay
Az OEM-ek nem engedhetik meg maguknak, hogy mindent egy lapra tegyenek fel, és csak egy beszállító legyen a látókörükben egy adott feladatra. Az ellátási láncoknak tartalmazniuk kell valamilyen biztonsági megoldást, egy B-tervet vagy éppen egy készenléti tervet arra az esetre, ha beütne a válság.
Egyre több vállalat szembesül az ellátási láncokra nehezedő nyomással. A kérdés az, mit lehet tenni annak érdekében, hogy az OEM vásárlói és maguk a gyártók kisebb mértékben tapasztalják meg, ha egy válság miatt nagy nyomás nehezedik az ellátási láncokra. Magyarul kisebb legyen a hatása a gyakorlatban a háttérben jelentkező ellátási nehézségeknek, kihívásoknak.
Két elfogadott megközelítése van az OEM-ek ellátási láncok biztosítását célzó intézkedéseinek. Az egyik egy konkrét B-terv, a másik egy általánosabb készenléti terv. Paul Ericksen, az ellátási láncok elismert szakértője részletesen tárgyalja a két megközelítés előnyeit, különbségeit az IndustryWeek című lapban.
B-terv
A B-terv ebben az esetben is azt jelenti, mint a köznapi használatában: az OEM rendelkezik egy másik potenciális forrással is az adott termék beszerzésére arra az esetre, ha az elsődleges beszerzési irány valamiért nem működne. Azonban nem minden esetben lehet megfelelő megoldás ez a módszer egy nagyvállalat életében.
Ericksen az elektronikai ipart hozza fel ellenpéldaként. Az ilyen alkatrészeket, termékeket előállító cégek általában tengerentúli bérgyártókkal állíttatják elő termékeiket, alacsony árréssel, ezért rendelkeznek partnerei kis mozgástérrel. Gyakran kötnek specifikus és hosszú távú megállapodásokat, amiket nehéz felülírni. Emiatt az elektronikai iparban – ahogy látjuk ezt a chiphiány esetében is – a B-terv nem feltétlenül jelent megoldást, nem mindig képesek ugyanis más vállalatok megfelelő gyártási kapacitással előrukkolni.
A logisztika is bezavarhat a B-tervbe. Például a koronavírus-járvány esetében csak akkor működhetett ez a megoldás, ha a második számú beszerzési irány nem egy távoli országból jött, ugyanis a határok lezárása miatt nem sokat ért egy olyan B-terv, ahol az egyik tengerentúli forrás helyett egy másikra támaszkodott volna egy adott OEM.
Készenléti terv
A készenléti terv esetében már több forrás is rendelkezésre áll ugyanazon termék beszerzésére. Ez persze költségesebb megoldás, mint egy B-terv, azonban a vállalatok tapasztalatai alapján biztosabb megoldás.
Ilyen esetben általában van tengerentúli és belföldi partnere is a cégnek, ez jó válasz lehet a logisztikai kihívásokra, rugalmasan tudják igazítani a beszerzést a keresletnek megfelelően. Az egyébként magasabb költségek ügyes szervezéssel csökkenthetőek.
Ericksen szerint az igazán tapasztalt nagyvállalatok már akkor is rendelkeztek helyi és tengerentúli forrásokkal, amikor még nem volt olyan elterjedt például Kínába vinni a gyártási folyamatok egy részét. A helyi források a biztos ellátás, a távoliak pedig a költségoptimalizálás miatt jelentenek jó megoldást – az pedig, hogy a kettő közül éppen kire érdemes jobban támaszkodni, az adott szituációtól függ.
