A nyílt kommunikáció teheti népszerűbbé az akkugyárakat

Az autopro.hu is beszámolt róla, hogy Magyarországon Debrecenben és Gödön is heves viták kísérik az akkumulátorgyártással kapcsolatos beruházásokat. A gyárbővítést vagy -építést ellenző hangok a konkrét környezetvédelmi aggályok mellett rendszerint a kommunikáció nyíltságát kifogásolják, azaz sokak szerint egyszerűen nem kapnak megfelelő tájékoztatást a beruházást végző vállalatoktól.

A nyílt kommunikáció ugyanakkor a McKinsey szerint is egy nagyon fontos tényező az ilyen beruházások esetében: az akkumulátorgyártás több kihívással is rendelkezik, ezek közül az egyik a kellő mennyiségű dolgozó biztosítása. A lapunk által is körbejárt munkaerővel kapcsolatos problémák mellett bizony az akkugyártás alacsony népszerűsége sem segíti a cégeket a toborzásban.

„A helyi közösségekkel és érdekelt felekkel folytatott nyílt párbeszéd és oktatás valószínűleg kulcsfontosságú az akkumulátoripar szélesebb körű elfogadásához és támogatásához” – írja tanulmányéban a McKinsey. Persze nem ez az egyetlen kihívás az iparág előtt!

Hiányok, szűk keresztmetszetek

A nyersanyagokból, a gyártóberendezésekből, az építőanyagokból és a termelés felfuttatásához szükséges szakképzett munkaerőből is hiány jelentkezik az akkumulátorgyártásban, emiatt az ilyen jellegű beruházások gyakran csúsznak. A vertikális ellátási lánc integrációja és a hosszú távú szerződések, valamint a nagyobb együttműködés enyhítheti ezeket a problémákat a tanulmány szerint.

A termelők és a felvásárlók egyaránt csökkenthetik a potenciális nyersanyaghiányt azzal, hogy újradefiniálják stratégiáikat és műveleteiket a gazdaságosság, az átláthatóság, a fenntarthatóság és körkörösség jegyében. Például a termelőknek gazdasági életképességen alapuló növekedési menetrendet kell felépíteniük vagy újra kell alkotniuk a korábbiakat. Továbbá törekedniük kell a folyamatos innovációra a termelékenység és a műveletek szén-dioxid-mentesítése terén, ugyanakkor változatos partnerségekre kell törekedniük, vagyis nem támaszkodhatnak csak egy lábra.

A vásárlóknak viszont alkalmazkodniuk kell a helyzethez, egyértelmű jelzéseket kell küldeniük a hosszú távú keresletről a partnereik számára. Közös érdek a piac méretével kapcsolatos bizonytalanságok csökkentése, ezek az aggályok ugyanis gyakran visszatartják a termelőket attól, hogy több milliárd dolláros bányászati és finomítási projekteket vállaljanak.

Legyen minél zöldebb az akkumulátor!

Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb értékben környezetbarát lehessen egy akkumulátoripari beruházás, a vásárlóknak fel kell derítenie a lehetséges bányákat és finomítókat a különböző földrajzi területeken, majd felmérni azok minőségét és környezeti hatását (nem csak az üvegházhatású gázokat, hanem az összes negatív externáliát). Fontos lesz a megfelelő ellátás biztosításával járó társadalmi kockázatok értékelése is. Végül a teljes értéklánc mentén lehetővé kell tenni a valódi körforgást, például az akkuk élettartamának meghosszabbításával.

Az akkumulátorok különböző alapanyagot igényelnek, a sokasodó külső hatások pedig jelenleg megnehezítik a megfelelő készletek beszerzését. A McKinsey MineSpans csapata, amely szigorúan nyomon követi a globális bányászati és finomítói kapacitásprojekteket, számos jövőbeli forgatókönyvet készített a rendelkezésre álló információk alapján. A 2030-as nyersanyag-elérhetőség alapforgatókönyve figyelembe veszi a meglévő kapacitást és a fejlesztés alatt álló új forrásokat, amelyek valószínűleg hamarosan elérhetőek lesznek. A forgatókönyv figyelembe veszi a még korai fejlesztési szakaszban lévő csővezeték-projektek hatását, valamint a technológiai innováció és az új bányászati és finomítói kapacitások esetleges bővítésének hatását.

A kutatók várakozása szerint egyes akkumulátor-alapanyagokból hiány keletkezik majd, másból valószínűleg túlkínálat is lehet, ami megnehezíti a tervezést – éppen ezért is nagyon fontos lesz a jövőben az átláthatóság.

Mi a helyzet a nyersanyagokkal?

A bolygón ma használt lítium mintegy hatvan százalékát akkumulátorral kapcsolatos alkalmazásokhoz bányásszák, ez az arány 2030-ra elérheti a 95 százalékot a McKinsey előrejelzése szerint. A lítiumtartalékok jól eloszlanak, és elméletileg elegendőek az akkumulátorszükséglet fedezésére, de a jó minőségű készletek főként Argentínára, Ausztráliára, Chilére és Kínára korlátozódnak. A lítiumbányászatnak jelentősen növekednie kell a folyamatosan növekvő igények kiszolgálása érdekében.

A Föld nikkelkészlete különböző országokban van szétszórva, elsősorban Ausztrália, Kanada, Indonézia és Oroszország rendelkezik nagyobb tartalékokkal. A McKinsey alapforgatókönyve szerint 2030-ban csak kismértékű nikkelhiány alakulhat ki a lítium-vasfoszfát (LFP) kémiájú akkumulátorokra való átállás és a bányászati kapacitás növelésének tervei miatt. Bár a McKinsey teljes potenciális forgatókönyve jelentős nikkel-túlkínálatot vetít előre, ha az érdekelt felek elérik tervezett bányászati és finomítási potenciáljukat, a vállalatok továbbra is nehézségekbe ütközhetnek a megfelelő mennyiség beszerzése a minőségi követelmények és a bányák korlátozott földrajzi elhelyezkedése miatt.

A mai bányászott kobalt körülbelül 75 százaléka a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik, nagyrészt a rézgyártás melléktermékeként. A maradék nagyrészt a nikkelgyártás mellékterméke. A kobalt részaránya az akkumulátorokban várhatóan csökkenni fog, míg a kínálat növekedni fog, így ebből az anyagból hiány nem várható.

A mangánellátás 2030-ig stabil marad, bár a mangán iránti kereslet valószínűleg enyhén növekedni fog, így a tanulmány alapforgatókönyve enyhe kínálathiánnyal számol. Az iparágnak tisztában kell lennie azzal, hogy némi bizonytalanság övezi a mangánkereslet előrejelzéseit, mivel a lítium-mangán-vasfoszfát katódkémiák potenciálisan nagyobb piaci részesedést szerezhetnek, különösen a haszongépjárművek szegmensében.

Még így is környezetbarát megoldás

Az akkumulátoros elektromos járműveket gyakran éri kritika a környezetvédők oldaláról is, mondván az egész életciklusa alatt rengeteg üvegházhatást okozó gázt bocsátanak ki az ilyen autók. Bár a tényleges kibocsátás jelentősen eltér az olyan tényezőktől függően, mint a futásteljesítmény, a termelés és az elektromos hálózat kibocsátása, a McKinsey kutatásai egyértelműen azt mutatják, hogy az akkumulátoros elektromos autók jelentik a leghatékonyabb szén-dioxid-mentesítési lehetőséget a személygépkocsik esetében.

Ahhoz, hogy ez tényleg így legyen, többek között az akkumulátorgyártás karbonlábnyomát is csökkenteni kell, a McKinsey szerint ez a kibocsátás csökkenni is fog, mégpedig 90 százalékkal a következő öt-hét évben.