A töltők karbantartása is rejt kihívásokat

Az autóipari szereplők hosszú ideje hangsúlyozzák a töltőhálózat kulcsszerepét a legfőképpen a szabályozások által megkövetelt elektrifikációban, amit a haszongépjárművek szegmense sem kerülhet el.

A flottaüzemeltetők kettő lehetőség közül választhatnak: vagy borsos áron saját töltőket telepítenek vagy a szabadon hozzáférhető töltőállomásokra hagyatkoznak. Az utóbbi esetében probléma azonban, hogy „jelenleg nincs publikus töltőinfrastruktúra kifejezetten haszonjárműveknek” – fogalmazott Alexander Voets, a Daimler Truck Észak-Amerika e-mobilitási termékmenedzsere az Indianapolis-ban tartott Zöld teherautó konferencián. Voets rámutatott, hogy a személyautók töltőoszlopainak csatlakozói ugyan elektromos teherautókra is rákapcsolhatóak, a parkolóhelyek azonban nem elég nagyok.

Nem érnek véget a gondok a töltőépítéssel

A töltőhálózat fejletlensége megoldást sürgető probléma, azonban a flottafenntartóknak a telepítés utáni karbantartás kihívásaira is fel kell készülniük. A karbantartási problémákról Mike Terreri, az AssetWorks eszközkezelő cég elektromobilitási termékmenedzsere beszélt a konferencián.

„A hatótávhoz kötődő félelmeket a töltés miatti aggodalmak váltották fel” – idézi Terrerit a SAE International. „A vezetők rájöttek, hogy egyre kevésbé kell az úti céljuknál található töltők számával foglalkozniuk, és egyre inkább az válik kérdéssé, hogy azok a töltők működnek-e. Ez az autósokra és a flottákra is egyformán igaz.”

A Pacific Northwest amerikai áramszolgáltató pár évvel korábbi adatai szerint a töltők átlagosan az idő 95 százalékában voltak működőképesek, a hálózatba kapcsolt töltők pedig átlagon alul teljesítettek a maguk 86-93 százalékukkal. Terreri szerint az új hálózatba kapcsolt töltők képesek lesznek 95 százalékos átlagot produkálni. „Ahogy a technológia érettebbé válik, a töltők üzemideje nő, de még van hova fejlődni.”

Terreri rámutatott, hogy az egész iparágra reprezentatív adatok sajnos nem állnak rendelkezésre a töltők üzemidejéről, azt azonban már látni, hogy mekkora a töltők jellemző javítási ideje. Egy üzemszünethez vezető hiba kijavítása jellemzően kettő-három hétbe telik, az időt pedig befolyásolja a pótalkatrészek és a technikusok elérhetősége.

A legtöbb meghibásodás szoftveres hibákból adódik – mondta el Terreri. Előfordulnak kompatibilitási problémák például a töltő és az autó programjainak viszonyában, teljes körű megoldást pedig a tesztelés sem jelent, ugyanis a vezeték nélküli frissítések idővel új problémákhoz vezethetnek. A fizikai komponensek meghibásodásai a második helyen állnak, míg a harmadik helyen a gyártási és tervezési hibák vannak. Ilyen például az elektromos csatlakozók nem megfelelő illeszkedése.

Nem védtelenek a cégek

A váratlan kiesések számának és idejének minimalizálása érdekében Terreri a töltők vállalati rendszerbe kapcsolását javasolja. Ezáltal megvalósítható azok figyelemmel kísérése, a megelőző karbantartás időzítése, valamint a költségkövetés.

Ugyancsak ajánlott redundáns rendszert kiépíteni, biztosítva, hogy egy töltő meghibásodásakor is legyen hol tölteni a járműveket. Ezenkívül a töltők karbantartását is célszerű a járművekhez hasonló szigorú karbantartási tervek szerint végezni. „Az infrastruktúra épp olyan nagy értékű eszköz lehet, mint a jármű.”