Görcs Annamária: egyedinek számít, ha egy fiatal nő a vezető, de csak megszokás kérdése

– Hogyan látta a jövőjét gyerekként, megfordult a fejében, hogy erre a pályára lép?
– Mindig tudtam, hogy alkotni szeretnék. Szinte bármit, csak legyen alkotói folyamata. Világéletemben szerettem szervezni, tervezni, listákat írni, egy csapatba integrálni, lelkesíteni embereket. Édesapám, Görcs Imre 44 éves volt, amikor a Gimexet alapította. Diákfejjel távoli jövőnek és meglehetősen szürreálisnak tűnt, hogy egyszer átvegyem a céget. Főként, mert műszaki téren mindig is kívülálló voltam, elsősorban a művészet és az idegen nyelvek vonzottak. Valójában ez volt a kapcsolódási pont a céghez, rengeteg lehetőségem nyílt gyakorolni a nyelvtudásomat nemzetközi környezetben, a főiskolai nyári gyakorlatok nagy részét külföldi beszállítóinknál töltöttem, Angliában, Németországban és Olaszországban. Több beszállítónknál is női utódok vannak, pedig hozzám hasonlóan más vonalon tanultak, így miután üzleti kommunikáció szakon végeztem a Budapesti Kommunikációs Főiskola alapító évfolyamán (szerk. megj.: ma Metropolitan Egyetem), elfogadtam a kihívást.

– Hogyan kapcsolódott be a cégügyekbe?
– Marketingesként kezdtem, legalulról, nem volt kivételezés. A marketing mellett betekintést nyertem szinte mindenbe, ami a cég vezetésével kapcsolatos. Sokszor elkísértem édesapámat, megfigyeltem, hogyan tárgyal, hogyan jut el egy-egy döntésig. 2014-ben egy súlyos betegség miatt kénytelen volt átadni a cég irányítását, és sajnos az élet úgy hozta, hogy már nem is térhetett vissza. Háttérmunkásból egyszer csak frontvonalba kerülni elég nagy váltás. Újfajta gondolkodásmódot, működést, viselkedést igényel, egész mások a keretek.

– Sokan úgy vélik, hogy ez alapvetően férfias terület. Hogyan sikerült nőként helytállnia? Bizonyára, ez nem egyszerű feladat.
– A közös munka és a korábbi tapasztalataim kialakítottak bennem egy fajta gondolkodásmódot, amelynek vezetőként ma nagy hasznát veszem. Legyek következetes, egészében vizsgáljam a dolgokat, és vállaljam a felelősséget egy-egy döntésemért. A mi kultúránkban még egyedinek számít, ha egy fiatal nő a vezető, de szerintem csak megszokás kérdése. Tény, hogy nőként kétszer annyit kell teljesíteni, hogy elismerjenek, de kétszer akkora is az elismerés.

– Számos díjat tudhat magáénak a vállalat, hogyan fejleszti a céget?
– Az első komoly díjak édesapám munkáját dicsérik, a csapatommal az általa felállított értékek mentén építem tovább az életművét, figyelembe véve az új trendeket, és hogy merre halad a világ. Ez folyamatos munka, elérünk egy szintre, majd onnan fejlődünk tovább a következőre.

– Mik a tervek 2018-ban?
– 2018-ban elsősorban ünneplünk, idén 25 éves a cég. Ezzel együtt a hatékonyság növelése a cél, a folyamatok optimalizálása révén, amely egy véget nem érő folyamat. Tervben van a telephelyünk fejlesztésének harmadik szakasza egy új raktárépülettel, de ez hosszabb távú projekt.

– Egy sikeres vállaltnál fontos a megfelelő csapat. Milyen szempontok alapján választja meg munkatársait?
– Saját magamat is csapatjátékosnak tartom, a magányos szuperhősök rizikósok, mert túl sok múlik rajtuk. Jelenleg 25-en vagyunk, ez egy kis közösség, mindenki ismer mindenkit. Fontos a hasonló érdeklődés, habitus, gondolkodásmód, miközben mindenkinek más az erőssége, és hajlandó is együttműködni.

– Érték kudarcok a munkája során?
– Rengeteg, és gondolom még fognak is, de igyekszem pozitívba átfordítani őket. A kudarcokból és a krízisekből lehet igazán nagyot ugrani. A legnagyobb kudarcaim ébresztettek rá, hogyan is kéne jól csinálni legközelebb. A krízis pedig általában rávilágít, hogy valamit nagyon másképp kellene csinálni.

– Miért tartja vonzónak ezt a pályát?
– Amit imádok a vezetői szerepben, az az, hogy a saját elképzeléseim szerint alakíthatom a dolgokat. Nincsenek kőbe vésett szabályok, szabadon eltérhetünk az aktuális trendektől, megszokásoktól. Bármikor bármit meg lehet változtatni, ezeréves dolgokat is, ha szükséges.

– Van esetleg példaképe?
– A szüleim, akik a maguk erejéből érték el, amit elértek, szorgalommal, kitartással. Mindketten egész életükben új és új dolgokat tanultak, elképesztő energiával, fáradhatatlanul tették a dolgukat.

– Mennyire nehéz összeegyeztetni a magánéletet a munkával?
– A hirtelen jött fordulat miatt a magánéletemre sajnos kevés időm jutott az utóbbi években, az idei év kihívása, hogy megtaláljam az egyensúlyt. A folyamatos készenléti üzemmód hosszú távon rendkívül fárasztó. Ha a vezető bizonytalan, ingerült, vagy kimerült, akkor ez negatív hatással van mindenki teljesítményére. Kulcsfontosságú, hogyan és mivel töltődöm fel, így idén csupa új tevékenységgel kísérletezem. A legtöbb új ötlet amúgy sem az íróasztalnál talál meg.

– Hogyan szokott kikapcsolódni? Van hobbija?
– Imádok utazni, szeretem a hosszú, cél nélküli sétákat. Igyekszem többet sportolni, szinte bármi jöhet, nagy a mozgásigényem, de a legfontosabb, hogy egy-egy intenzív nap végén lelassuljak, őszinte beszélgetésekkel, jó zenékkel, vagy egy érdekes könyvvel.