Íme, a robotika rövid története

A sci-fiből a valóságba

Jóval azelőtt, hogy a technika megvalósult, az irodalomban fantasztikus elképzelések születtek a robotokról. Maga a robot kifejezés a cseh író, Karel Čapek eredetileg 1920-ban bemutatott színdarabjából származik. A robotika kifejezést pedig első ízben Isaac Asimov a Runaround című novellájában használta 1942-ben.

A sci-fi világától inspirálva két amerikai mérnök, Devol és Engelberger, 1956-ban összefogott. Devol két évvel korábban már szabadalmaztatott egy mechanikus kart. Együtt fejlesztették ki a világ legelső robotját, amely Unimate #001 néven ismert. Az első prototípust már 1959-ben felszerelték a General Motorsnál. Az Unimate 1961-re már állandó része volt a gyártósoroknak. Feladata a karosszéria öntött elemeinek hegesztése volt.

Fergeteges fejlődés a 70-es években

A következő évtizedben a robotrendszerek mindenütt jelen voltak az autógyártásban. Ez azáltal vált lehetségessé, hogy a robotszerkezetek mozgathatók voltak, és így a legkülönfélébb munkákat el tudták végezni. Ennek két előfeltétele volt: egyrészt a nagyobb szabadsági fok és a megfelelő hajtástechnika konstruktív lehetőségei, másrészt informatikai oldalon a programozás lehetősége.

Az első hat tengelyes és tisztán elektromechanikus hajtású robottal – a Famulus-szal – a német Kuka cég jelent meg a piacon 1973-ban. Ez a felépítési mód ma is etalonnak számít. A másik úttörő elem a számítógépes támogatású programozás volt. Az Asea (jelenleg ABB) svéd vállalat 1974-ben egy öt tengelyes robotkart fejlesztett ki, amely első ízben volt programozható Intel mikrokontrollerekkel.

Ugrás a jelenbe: Az autóipar változásban

Szinte egyetlen ágazat sem annyira dinamikus, mint az autóipar. Hosszú ideje a tömeggyártásról a személyre szabott autók gyártására folyik az átállás. Az autógyártók és a beszállítók előtt álló kihívások – az egyre kisebb gyártási tételek, valamint a termelés precizitása és hatékonysága iránti növekvő igények miatt – óriásiak.

Ehhez a robottechnika is hozzájárul. A robotok legújabb generációja a 2000-es évek első évtizedében jelent meg. A kobotok együttműködő robotok. Már nem választja el őket védőkerítés, hanem közvetlenül az emberekkel együtt dolgoznak. Az egy-egy feladatra specializálódott ipari robotokkal ellentétben a kobotok igazi sokoldalú eszközök, mivel inkább az emberi munka kiterjesztéseként és megerősítéseként működnek. A kobot által támogatott gyártás pedig előnyöket is kínál az alkalmazottak számára: a munka kevésbé lesz monoton, ezáltal biztonságosabb és kevésbé hajlamos a hibákra.

Pillantás a közeli jövőbe

Már 2025-ben a számítógépek és az intelligens gépek teljesítik az összes munkaidő 52 százalékát, míg az emberek csupán 48 százalékát. Ezt prognosztizálta a Világgazdasági Fórum (WEF) egy 2017-es tanulmányában. Aggodalomra azonban nincs ok: feltételezik, hogy a munkahelyek továbbra is megmaradnak. A munkaköri leírások azonban az AI (mesterséges intelligencia) kezelésére összpontosítanak.

Honnan származik ez a fejlődés? A szakképzett munkaerő hiánya, az automatizálás és az Ipar 4.0, valamint a termékkel szemben támasztott magas követelmények az ipar számos ágazatában robotizálást tesznek szükségessé. Míg a korábbi robotrendszereket főként nagy iparvállalatoknál alkalmazzák, addig a kis- és középvállalatok egyre inkább a flexibilis robotok célcsoportjává válnak.

Hogy néz ki jelenleg a piaci helyzet?

Röviden: nehéz. Csakúgy, mint majdnem minden ágazatban. A gép- és berendezésgyártók rendelési helyzetét áttekintve látható, hogy a rendelésállomány minden eddiginél telítettebb, de az ellátási lánc gondjai és az emelkedő energiaárak miatt ezt nehezen tudják ledolgozni. A robot átlagosan legalább 15 éves élettartama mellett egy használt rendszer vásárlása reális alternatíva. Különösen a kisebb beruházási költségvetéssel rendelkező kkv-k számára. További előny, hogy nincs hosszabb szállítási idő. Az egyes berendezések közvetlenül integrálhatók a folyamatban lévő gyártásba. Charles Darwin után szabadon: „Nem a legerősebb faj marad életben, és nem is a legintelligensebb, hanem azok, amelyek a legjobban reagálnak a változásokra.