Így garantálható a robotok biztonságos alkalmazása

A robotok alkalmazásával kapcsolatos kockázatfelmérések elvégzése szinte minden esetben az alkalmazó vállalat feladata, ami logikusan következik abból, hogy a vállalat dönti el, mikor, hol és hogyan fogja implementálni az új berendezéseket. A beazonosított kockázatok kezelése csakugyan az alkalmazó felelőssége.

A kockázatfelmérés fontosságát a dolgozókra leselkedő veszélyek beazonosítása adja. A felmérés eredményei alapján végzett beavatkozásokkal csökken a balesetek valószínűsége és súlyossága. Ugyancsak a kockázatfelmérések komolyan vétele mellett szól, hogy a legtöbb országban külön szabályok vonatkoznak rájuk, amik be nem tartása büntetést von maga után.

A #HowToRobot cikke szerint kockázatfelmérésre van szükség, ha egy új robotot iktatunk be a folyamatba, ha a folyamatokat vagy a robotok használati módját megváltoztatjuk, illetve miután új kockázatokat azonosítottunk.

Egyszerűbb, mint amilyennek tűnik

A kockázatfelmérés elsőre nehéz feladatnak tűnhet, valójában azonban három egyszerű lépésből áll, melyek a kockázatok azonosítása, a kockázatok rangsorolása, illetve a megelőzés.

A munkát segíti az alapos dokumentálás, a robotcella ás a környezetének átfogó fényképes dokumentálása, valamint interjúk készítése még azokkal is, akik nem fognak közvetlenül a robottal dolgozni.

Határozzunk meg kérdéseket!

A felmérést segíteni fogja bizonyos megválaszolandó kérdések meghatározása. Mindenképpen érdemes választ keresni a következőkre: Mi és milyen körülmények között történhet? Milyen gyakran kerülhet sor az adott eseményekre? Mik a potenciális következményei az eseményeknek, illetve azok milyen valószínűségűek? Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Ezek a kérdések egyrészt segítik a felmérés eredményes és hatékony lefolytatását, másrészt a legnagyobb veszélyt hordozó kockázatok beazonosítását.

Jöhet a kockázatok keresése

A veszélyforrások beazonosítását segíti azon alkatrészek megjelölése, melyek kockázathordozók, annak végig gondolása, hogy az egyes dolgozók hogyan léphetnek interakcióba az adott berendezéssel, a korábbi baleseti jelentések megvizsgálása, a karbantartási procedúrák felülvizsgálata kockázatok után kutatva, továbbá annak áttekintése, hogy a normál működési időn kívül kik férnek hozzá a berendezéshez.

A felmérés során listákat kell készíteni a műveletekről, az azokhoz kapcsolódó veszélyforrásokról, illetve arról, hogy az utóbbiak milyen kockázatokat hordoznak magukban. Egy robotcella munkadarabokkal ellátása esetében például a veszélyforrás lehet a művelet kézzel végzése, míg a kockázatokat az operátorok különböző módokon bekövetkező sérülései képezik.

Az egyes kockázatok beazonosítása nehéz lehet, megkönnyítheti azonban szakértők felkeresése, a tapasztalt operátorok kikérdezése, a biztonsági útmutatók vizsgálata vagy a hasonló berendezésekkel bekövetkezett balesetek számbavétele.

A beazonosítást követően következik a kockázatok rangsorolása, ami a potenciális incidensek súlyossága és előfordulási valószínűségei szerint végezhető el.

Megelőzés több módon

A rangsorolás után következik az utolsó lépés, a megelőzés, ami több formát is ölthet. A legbiztosabb megoldás a veszély teljes megszüntetése vagy elkerítése, a második opció a hozzáférés megnehezítése például fényfüggönyök és biztonsági szkennerek által, míg a harmadik lehetőség a munkafolyamatok átalakítása és védőfelszerelések nyújtása.

Függetlenül attól, hogy melyik megoldásra esik a választás, a cél a balesetek valószínűségének és súlyosságának mérséklése, ami lehetővé teszi a robotikai befektetéssel nyerhető hasznok maximalizálását.