Kapudrog az elektromos autókhoz

Nem a Niro volt az első elektromos autó, amit valaha vezettem, de az eddigi néhány órányi alkalmak után most végre hosszabb időn át is kipróbálhattam, hogy mi az a technológia, ami – várhatóan – kiváltja a belső égésű motorral szerelt autókat, tehát azt, amit megszoktunk.

Nyilván vannak nyűgjei az elektromos hajtásnak: a töltés, az esetleges hatótávpara és persze a felettünk lebegő Damoklész kardja, az akkumulátor, ami ha meghibásodik vagy megsérül, akkor egy fél autó árát rá kell költeni. Ezekkel szemben viszont rengeteg előny sorakozik fel, amik között az ökológiai lábnyom csökkentése csak csepp a tengerben.

Mindenekelőtt a pénztárcánkon érezzük meg a leginkább az elektromos autók napos oldalát. Az egyhetes teszt során nulla forintot kellett költenem az autóra. Persze folyamatosan csökkennek az ingyenes töltési lehetőségek, de amíg léteznek, addig bizony lehetséges ingyen autózni. A Kia Niro tisztességes hatótávolsággal rendelkezik (amikor átvettem, 440 kilométert írt a műszerfal, igaz, a saját teljes töltések után csak 430-at, de ügyes vezetéssel ez még növelhető), ehhez pedig a városban szinte hihetetlen fogyasztás társul: kifejezetten dolgozni kell azért, hogy 20 kilowattóra/kilométer fölé kússzon a fogyasztás, ugyanannyi ráfordítással akár 10 alá is lehet vinni, de a 14-17 kilowattóra közötti érték teljesen reális cél. Fontos megjegyezni, hogy az időjárással nagyrészt szerencsém volt, nyilván fűtéssel, vagy éppen légkondival kicsit kevésbé takarékos az autó.

A takarékossághoz hozzátartozik, hogy a vételár 12 millió forint felett van, ami ma már persze nem számít kiugróan drágának, de azért a zsebbe kell nyúlni egy ilyen autóért – cserébe olyan fenntartási költségeket kapunk, amit nehéz elhinni.

Az autópálya az Achilles-sarok

Nem hangzik valami biztatóan, ha egy crossoverre azt mondják, nem való autópályára. Az elektromos Niro azonban már 110 kilométer/órás tempó környékén is éhesen habzsolja az áramot, a kényelmes autópályás sebességnél körülbelül 500 méteren fogyaszt el egy kilométernyi hatótávot. Vagy gurulva érdemes nagyobb távolságra indulni vele, vagy 200 kilométerenként érdemes beiktatni egy nagyobb megállást a töltés végett. Nem túl kényelmes megoldás sem nyaraláshoz, sem nagyobb ingázáshoz – erre egyszerűen nem alkalmas az eNiro, cserébe a városban, vagy akár egy agglomerációs ingázás közben elképesztően takarékos választás. Nem véletlenül népszerű a modell a taxisok körében.

Egyedül villámtöltéssel lehetséges viszonylag vállalható időn belül elérni egy komolyabb töltöttséget (papíron 45 perc alatt tízről akár nyolcvan százalékra) 80 kilowattos, CCS csatlakozóval. A 11 kilowattos, utcai töltésre való kábellel 7, a normál hálózaton, otthoni töltésre is megfelelő 7,2 kilowattos töltővel közel 11 óra egy teljes töltés. Érdemes tehát alaposan átgondolni a töltést, de felkészülten, ehhez alakítva a napi rutint megoldható a dolog.

Nincs gond a kényelemmel

1,7 tonnájával, 4375 milliméter hosszával, 1805 milliméter szélességével és mindössze 1560 milliméter magasságával nem egy brutális SUV-ról van szó, noha a szabadidő-jármű kategóriába sorolják a Niro-t – a crossover találóbb név. Az utastér tágas, hátul is kényelmesen elférnek az utasok, elől pedig nincs olyan termetű sofőr, akinek komoly gondjai lennének az elhelyezkedéssel.

A korabeli Kia modellekhez hasonlóan a Niro kezelése is egyszerű, az infotainment rendszer átlátható, a képernyőn nem szükséges összevissza nyomogatni a dolgokat. Negatívum a tekerős váltó, illetve talán mondanom sem kell, hogy számtalan okból tud pittyegni ez is, amiknek csak egy része kikapcsolható. A sávtartó asszisztens negatívumai nem az autó hibái, egyszerűen nem a magyar utak jellegzetességeihez fejlesztették ki ezt a vezetést segítő funkciót. Bár meglepne, ha akár Németországban, akár Dél-Koreában ne lennének olyan utak, ahol szintén vagy a padka, vagy a felfestés miatt anomáliák fordulnak elő, amik aztán vaklármához, azaz felesleges rezgéshez és pittyegéshez vezet. Csak ezek mennyiségében lehet némi eltérés.

Majdnem tetszetős külső

Az autó külső megjelenésével kapcsolatban a kiválóan sikerült gulyáslevesbe beleeső hajszál jut eszembe: szinte minden elem tetszik, a gyöngyház fehér fényezés mellé a lökhárítón megjelenő türkíz elemek óriási kedvenceim voltak, és az összhatás is jó – lenne, ha az a fránya, hűtőrácsot helyettesítő elem nem lenne színre fújt.

Nem minden változatban egyezik meg a fényezés színével az elem, sőt, a 2022-es Niro esetében a ráncfelvarrás után már megoldódott ez a probléma. Egyébként a legújabb kivitellel összevetve kicsit esetlennek tűnik az általunk tesztelt autó dizájnja, de ez ne tévesszen meg senkit, nagyon jó kis járgányról van szó.

Az elektromos Kia Niro tökéletes választ ad azoknak, akik szerint még mindig csak városi forgalomra tervezett kisautók esetében működik az elektromos hajtás. Bár nem az eNiro lesz az az autó, amivel hetente meg lehet járni egy Németország-Budapest távot, de talán többen vannak az olyan magyar autósok, akik hetente legfeljebb egy Miskolc-Budapest távot tesznek meg városon kívül. Arra pedig tökéletes és takarékos választás ez az autó.