Rossz ötlet lenne okos gépeket telepíteni?

Az egymással intelligensen kommunikáló ipari gépek minden bizonnyal növelik a produktivitást, de az IndustryWeek szerzője felteszi a kérdést, hogy vajon nem lehet-e hasonló javulást elérni, ha egyszerűen megkérdezzük a dolgozókat, ők mit változtatnának. Értékes információkat nem csak az okos gépek adataiból lehet kinyerni, hanem a munkavállalókból is.

A cikk írója meglepetten áll a tény előtt, hogy a cégvezetők mindenhol keresik a megoldást a problémákra, kivéve a saját dolgozóikban. Ennek oka dióhéjban, hogy gépeket venni és azokkal bánni egyszerűbbnek tűnik, mint emberekkel. A menedzserek számára gépeket programozni kevesebb teher, mint dolgozókat motiválni, de lecserélni is könnyebb a gépeket, mint az embereket. A gépek adataiból az is egyszerűbben kinyerhető, miért rossz a teljesítményük. A szerzőnek kétségei vannak afelől is, hogy az okos eszközök új módszereket találnának a folyamatok javítására, ráadásul a dolgozók valószínűleg úgy látják, az okos gépek veszélyeztetik az állásaikat. A szerző szerint ha buta emberanyagként kezelik a vezetők a dolgozóikat, úgy is fognak viselkedni. A dolgozók akarnak fejlődni, tanulni és hozzájárulni a sikerhez, és ebben segíteni kell őket, ha pedig nem, akkor rossz emberekkel dolgozunk együtt.

Alap nélkül nincsen ház

Egy sikeres vállalkozás alapja az emberekben rejlik, így beléjük előbb érdemes fektetni, mint a „jövő gyárába”. A szerző évekkel ezelőtt úgy döntött, cégének új módszerek kellenek, hogy megbirkózzon a jövő kihívásaival. Ehhez egy innovációs szakértőt alkalmazott, akinek valós tapasztalatai és eredményei voltak a témában. A szakértőnek az volt a feladata, hogy minden egyes dolgozóval megismertesse az innováció lépéseit, lényegét. Előny, ha a szakértő teljesen más szakterületről érkezik, mint ami a cég profilja, ugyanis így új szempontokat tud behozni, amik esetleg nem bevettek az adott ágazatban. A szakértőnek képesnek kell lennie az alapoktól tanítani mindent, főleg a brainstormingot, mint minden innováció kiindulópontját. A tréning a szerző cégénél három évig tartott, az eredmény pedig egy csapat, amely képes gyártási folyamatok fejlesztésére és új, innovatív termékötletek felvonultatására, amikre egyébként nem került volna sor.

A tréning befejeztével a szerző az innovációt minden dolgozó munkaköri leírásába foglalta, és elvárta azt. Teljesítményértékelések során mindenkinél értékelték az innovációhoz, új ötletekhez és folyamatokhoz való hozzájárulást, és ez is szempont volt az előléptetések, ösztönző jutalmak kiosztása során. A szerző arról is gondoskodott, hogy az embereinek legyen ideje, helye és engedélye innovatívnak lenni. Kijelölt napokat, amikor a dolgozók a főnökeik engedélye nélkül elvonulhattak és innovatív ötletekkel foglalkozhattak. A szerző a Google campusához hasonlítja a teret, amit létrehozott a gyárában, kifejezetten az innovációnak.

Az eredmények magukért beszélnek: pár igazán nagyot ment új termék és kismillió apró javítás folyamatokban. Olyan javítások, amelyeket nem nyerhettek volna meg okos gépekkel. Steven L. Blue, a Miller Ingenuity elnök-vezérigazgatója felhívja a vezetők figyelmét: az embereket kell előtérbe helyezni, nem a gépeket, csak így lehet valóban okos gyárat építeni.