Ezen a hét tényezőn áll vagy bukik Kína világuralma

A "Made in China 2025" stratégia célja elsősorban, hogy az ország a globális értékláncokban magasabb értéket képviseljen, így pedig egyenrangú vetélytársa legyen az Egyesült Államoknak. A Forbes hét tényezőt gyűjtött össze, amelyek megalapozhatják a stratégia sikerét vagy kudarcát.

• Megfelelő képzési rendszer kiépítése

Kína hatalmas erőforrásokat fordít az oktatásra és képzésre. 2014-ben globálisan a tudomány- és mérnöki diplomák több mint egyötödét Kínában szerezték. Lakosságra vetítve ez az arány az Egyesült Államokban kevesebb, mint fele, írja National Science Board idei jelentése. A kínai tudományos és mérnök diplomával rendelkezők száma négyszeresére nőtt 2002 és 2014 között.

• Know-how építése

Kína 2000 és 2016 között megduplázta a K+F beruházásokat és az EU-t megelőzve elérte, hogy annak aránya a GDP 2 százalékát tegye ki. Ez a tudásgyűjtés külföldi befektetéseken és nemzetközi kereskedelmen is alapul, ami elősegíti a globális tudás és technológia elérését, ám az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi feszültségek akadályozhatják Kína kereskedelmét, sőt a bizonytalan helyzet következtében a külföldi vállalatok is vonakodhatnak befektetni Kínába. Az izoláció akadályozza az innovációt.

• Verseny és együttműködés egészséges arányának biztosítása az innovációs piacon

A mai ipari innovációk általában nyitottabb együttműködést igényelnek, mint a múltban (elég csak a napról napra felmerülő vállalati kooperációkra, joint venture-ökre gondolni). Kína gyenge szellemi tulajdon (IP) védelme aláássa az egészséges versenyt a K+F terén, bár ez változhat, ahogy egyre több kínai vállalat alakít ki saját IP-t. A vállalatok közötti együttműködés még mindig korlátozott, és többnyire ezek is kormányzat által irányítottak. E téren a kínai kormányzatnak még sok munkája lesz.

• Kreatív pusztítás

Erőteljes és versenyképes iparágak kiépítése hirtelen tönkretehet meglévő iparágakat. Eddig Kína csak néhány állami tulajdonú vállalatot szüntetett meg, hogy helyet biztosítson a feltörekvő magánszektor számára. A munkások elbocsátása és a pénzügyi szektor hullámzása komoly probléma az államnak.

• Stabil jogi és gazdasági intézmények kiépítése

A technológiai fejlődéshez világos, kiszámítható szabályok és intézmények kellenek. Nemcsak az IP-védelem, hanem a bíróságok szerepe, a munkaügyi jogszabályok, a környezetvédelmi és egészségügyi előírások és még sok minden más fontos szerepet játszik. Ma ezek nagyon korlátozottak, mély szerkezetátalakítás szükséges.

• Fenntartható makrokörnyezet létrehozása

A kínai makrokörnyezet a fenntarthatóság szélén táncol. A gazdasági és pénzügyi válságok súlyos és tartós károkat okoznak az iparban. Csökkenteniük kell a növekvő vállalati adósságállományt és tovább kell zsugorítaniuk az állami vállalatok arányát, miközben korszerűsítik az állam által irányított pénzügyi szektort. Kína váltása egy fenntarthatóbb gazdasági modellre bonyolult lépés, különösen ilyen méretek mellett.

• Megfelelő partnerség megteremtése a magán- és közszféra között

Kína az utóbbi negyven évben bámulatos, átlagosan tíz százalékos növekedést ért el, az utóbbi években azonban lassulni látszik a fejlődés. A további növekedéshez a magánszektornak sokkal erősebb szerepvállalása szükséges. Újra kell gondolniuk a magán- és a közszféra együttműködését, beleértve a tudományos kutatást, oktatást és képzést, valamint a szociális biztonsági hálót. Kína számára talán ez lesz a legnagyobb kihívás.

A világ kíváncsian várja Kína lépéseit, ugyanakkor Európa korábbi tapasztalatai mankóként szolgálhatnak a fejlődő országnak.