Ázsiai kezekben az európai akkugyártás

A svéd Northvolt kivételével néhány startup, amely gigagyárak építését célozza, hogy felvegye a versenyt az ázsiai nagy játékosokkal, kisebb üzemekbe fektet annak reményében, hogy később képesek lesznek több befektetést vonzani.

A Britishvolt csak egyike azon startupoknak, amelyek túlbuzgóságuk miatt elbukhatnak. A cég 3,8 milliárd fontot szeretne egy gigagyár felépítéséhez Észak-Angliában, de tervei pengeélen táncolnak. Nem valószínű, hogy sikerül elegendő befektetést szereznie, tekintve, hogy még nem szerződtek vele nagyobb ügyfelek, illetve nem tesztelte technológiáját kereskedelmi léptékben.

Számos európai startup a lassabb utat választja, egy gigawattóra alatti kapacitású üzemeket – megagyárakat – építve, hogy előbb elindíthassák a nagy volumenű termelést, majd szerződéseket nyerjenek az autógyártókkal.

A francia Verkor például a napokban bejelentette, hogy 250 millió eurót gyűjtött egy megagyár finanszírozására. Benoit Lemaignan vezérigazgató „kis lépésnek” nevezte ezt, mielőtt a cég elkezdene gyűjteni egy 1,6 milliárd eurós, 16 gigawattórás gigagyár építésére, amely 2025-ben nyílna meg, és amely a francia Renault autógyártót látná majd el.

A tervek és a bökkenők

Az Európai Unió azt akarja, hogy 2030-ra a régió vállalatai biztosítsák a kontinensen felhasznált akkumulátorok 90 százalékát.

Ami az elektromos járművek akkumulátorait illeti, a Benchmark Mineral Intelligence (BMI) becslése szerint Európa 2031-re 1200 gigawattóra gyártási kapacitással kell, hogy rendelkezzen, ha a jelenlegi tervek megvalósulnak. A Reuters BMI-adatokon alapuló számítása szerint ennek az 1200 gigawattórának azonban 44 százalékát az európai gyárakkal rendelkező ázsiai cégek biztosítják majd, míg a helyi cégek 43, a Tesla pedig 13 százalékkal fog részesedni. A valós arányok azonban rosszabbak lehetnek, mivel Caspar Rawles, a BMI adatelemzője szerint az európai cégek üzemeinek egy része soha nem fog megvalósulni.

Hosszú és rázós út

„Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ha legalább némi önállóságot és tudást akarunk az akkumulátorgyártásban, akkor hazai kézben lévő termelésre van szükség” – mondta Ilka von Dalwigk, az Európai Akkumulátor Szövetség (EBA) politikai menedzsere. „Jelenleg a Northvoltot látjuk, de ami a többi kezdeményezést illeti, még hosszú és rázós út áll előttünk” – tette hozzá.

A gigagyárakba fektető cégek között találjuk még a TotalEnergies, a Stellantis és a Mercedes vegyesvállalatát, az ACC-t, valamint az olasz Italvoltot.

A kisebb gyárakat tervezők között szerepel a szlovák InoBat. A cég jövő év elején 45 megawattórás kísérleti gyártósort nyit Pozsonyban, hogy nagy teljesítményű akkumulátorokat állítson elő tesztelésre, és már megállapodásokat is kötött, többek között a német Lilium légitaxi-fejlesztővel – mondta Marian Bocek, a cég vezérigazgatója. Hozzátette, hogy az InoBat 25 milliárd euró értékű potenciális megállapodással rendelkezik, és 2025-től 4 gigawattórás lépcsőkben kívánja termelési kapacitását bővíteni.

A német Theion lítium-kén akkumulátorokat fejleszt, Ulrich Ehmes vezérigazgató pedig elmondta, hogy az induló vállalkozás 50 millió eurót kíván összegyűjteni egy kis üzem számára, amely autóipari és repülőgépipari vállalatok számára mintákat készítene, majd a következő lépés egy gigagyárhoz elegendő forrás gyűjtése lesz.

Egy másik startup, a brit Ilika egy megagyárat építene, valószínűleg egy autógyártóval együttműködve, majd egy vegyesvállalat alapítása vagy a licenc-jogok egy külső akkugyártónak átadásával biztosítaná a nagyobb volumenű gyártást saját gigagyár építése helyett.