Álláshirdetések
Events / Courses
Legfrissebb híreink
Egy zsugorodó tóban kell halásznia a magyar beszállítóknak
2024.05.21 16:16Nincs elég töltő, késik a kínai elektromos SUV
2024.05.21 15:19Tiltott kínai alkatrészekkel importálhatott autókat a BMW
2024.05.21 13:17Ellephetik a gyárakat az emberszabású robotok
2024.05.21 12:22Autopro Blog
Autopro a Facebookon
Galériáink
Nem tudunk, vagy nem akarunk magyar buszt gyártani?
Az elmúlt napokban ismét felkapta a hazai sajtó a magyar buszgyártás témáját - igyekeztünk utánajárni a hiteles információknak.
Az Autopro korábbi buszgyártós cikkeit átlapozva az lehet az olvasó érzése, hogy ez a terület igazán mesésen alakul a magyar járműiparon belül. Abban az értelemben legalábbis, hogy "hoztunk is, meg nem is", gyártunk is, meg nem is, van is, meg nincs is magyar buszgyártás. Sokan szeretnék, hogy legyen, s bár pontosan tudjuk, hogy gyártói akarat létezik, be is mutattuk a Kravtex-Kühne gyárfejlesztését és kész termékeit, a politikai szándék minimum ingadozónak tűnik. Márpedig, ahogy egyik interjúalanyunk korábban fogalmazott, a buszgyártás maga a politika.
Erre a következtetésre jutottunk Mészáros Csabával beszélgetve is, aki a Credo járműveket győri és mosonmagyróvári telephelyen gyártó Krankovits István mellett napjainkban a hazai buszgyártás másik vezéralakjává vált - az Evopro-Mabi-Ikarus Egyedi fejlődéstörténetnek köszönhetően. Ők azok, akiknek 180 buszra szóló megrendelésük van a Volán társaság(ok)tól, amelyből a média figyelmét egy 30 darabos átcsoportosítás keltette fel, a budapesti tömegközlekedés javára. - Szó sincs PKD konstrukcióról, készre szerelt buszokat fogunk átadni - cáfolta az értesüléseket Mészáros Csaba, már ha egyáltalán ő is hozzájárul a szerződés módosításához.
Ami azonban tény: az Ikarus Egyedi buszainak gyártása alapos csúszásban van. Erre vonatkozóan a cég első embere nem kívánt részletekbe menően nyilatkozni, mondván, nem adhat ki semmilyen információt, például a beszállítóikkal kapcsolatban sem. Azt viszont nem titkolta Mészáros Csaba, hogy rendkívül ártalmas az a megrendelői/politikusi hozzáállás, amely egy elvileg megnyert tendert - a fővárosi metrófelújítás idejére 2x75 pótlóbuszt vett volna Budapest, 2x75 plusz opcióval - húzott keresztbe, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel a buszgyártásra akkor felkészült, majd megbízás nélkül maradt céget. Szerinte a mostani 30 darabos "átcsoportosítás" is annak a korábbi, nem túl átgondoltnak tűnő döntésnek a következménye. Busz márpedig kell a fővárosnak, közben a tapasztalatok azt mutatják: a buszgyártási stratégia és a "busznemgyártatási" stratégia egyaránt zsákutcának tűnik.
Amíg a Kravtex-Kühne példája igazolja, hogy ha egy magyar vállalat akar, akkor tud is buszt gyártani, addig a Budapest és az Ikarus Egyedi történetéből annyi derül ki, hogy azt sem tudjuk, ki mit akar, és azt sem, hogy ki mire képes.
Egy biztos: ami napjainkban zajlik magyar buszgyártás és buszgyártatás témájában, rengeteget árt a szakmának, a tradíció - ha egyáltalán életképes még napjainkban - továbbadásának. Jó lenne eldönteni végre, hogy akarunk-e magyar buszgyártást, akkor pedig a címbeli kérdés másik részére is hamar kiderülhet a válasz.