Hová szaladt el a munkaidő-idő?

„Repül az idő, de nincs egyedül, te vagy, aki most vele repül” - énekli a Rapülök együttes. Mindennapjaink során sokszor tapasztaljuk, hogy a munkahelyünkön egyidejűleg több projektben vagyunk benne, többféle feladatot végzünk, mindenféle kérésekkel, határidőkkel bombáznak minket, és mi is másokat, valakikkel mindig együttműködünk. Eltelik a nap, elrepül az idő és vele együtt az energiánk is.

A hatékony együttműködés kritikus fontosságú a munka rendkívül összekapcsolt világában. Sok cég azonban válogatás nélkül elárasztja az alkalmazottait az együttműködésre vonatkozó igényekkel. Ez hetente akár 85 százalék vagy annál is több időt emészt fel a munkaidőből. És akkor itt jogos a kérdés, hogy a home-officeban mikor kezdődik és mikor ér véget a munkaidő? Vajon ez a napi hány munkaórának a 85 százaléka? Éjszaka az Excel tábla előtt ülve egy erős, de már kihűlt kávét kortyolva, pislogva kérdezzük magunktól, hogy vajon mit csinálunk rosszul?

A munkáltatótól jövő, sokszor átgondolatlan, nagy mennyiségű együttműködési igény a burn-out irányába tolja az embereket, és inkább árt a teljesítménynek, minthogy beváltaná a termelékenységre, hatékonyságra, innovációra és elköteleződésre vonatkozó ígéreteket. Diszfunkcionális és megbetegítő.

Hoztunk három tippet arra, hogyan hódítsuk vissza az időnk egy részét:

1. Azonosítsa és kérdőjelezze meg a túl gyors együttműködéshez vezető hiedelmeket

Hogyan is? Például úgy, hogy megvizsgálom, hogy a teljesítésből fakadó elégedettség érzése késztet, hogy olyan együttműködésekben vegyek részt, amellyel túlterhelem magam? Befolyással szeretnék lenni a környezetemre és szomjazom, hogy elismerjék a szakértelmem? Esetleg túlzásba viszem a környezetemen való segítést, meg akarom menteni a világot, mi ennek az oka? Félelem van bennem attól, hogy gyengén teljesítőként megbélyegeznek? Félek attól, hogy elvesztem az irányítást a projekt fölött, ha delegálok dolgokat vagy azt hiszem, hogy én vagyok a legalkalmasabb az összes feladat elvégzésre? Ide tartozik az is, hogy a napom zárásaként, mondjuk az éjszaka közepén emaileket küldök ki, amelyekben át nem gondolt módon kollégákat bízok meg feladatokkal. Ezzel fölösleges stressznek teszem ki őket, nem beszélve arról, hogy az impulzus-feladatkiosztás terhe vissza fog hullni az én asztalomra (nem megfelelő delegálás, nem érti a feladatot, nem tudja elvégezni). És végül ott van a FOMO-jelenség – nehogy kimaradjak valamiből ezért mindenhol ott vagyok, ahol két tányért összeütnek, túlterhelve magam ezzel.

Feszítő, talán egy kicsit provokatív kérdések ezek, de érdemes megválaszolni őket, mert tiszta képet mutatnak arról, hogy miért vonódok be olyan együttműködésekbe, amelyek sem a karrieremet, sem a jóllétemet-egészségemet nem szolgálják. Mindeközben elvész az energia és a fókusz azokról a dolgokról, amelyek számomra igazán fontosak: az életem értelmesként való megélése, az önmegvalósítás, a fejlődés során megtapasztalt pozitív érzelmek átélése.

2. A nem produktív együttműködés megelőzése érdekében vezessen be struktúrát a munkanapjaiba

Hogyan is? Fontos, hogy reálisan lássam az erősségeimet, legyek tisztában az értékekkel, amelyeket a karrierutamon követek. Ezeket figyelembe véve lehetőség szerint én kezdeményezzem azokat az együttműködéseket, amelyek mind a személyes, mind pedig a szakmai céljaim szempontjából fontosak. Ezekre olyan időpontokat tartok fenn, amelyekben produktív tudok lenni. Produktív időket foglalok be a naptáramban a feladatok feldolgozására, az elmélkedő munkára. És ami még ezeknél is nehezebb, hogy rendszeresen átnézem a naptáramat és kitörlöm belőle a számomra nem releváns megbeszéléseket. Igen. Nehéz nemet mondani. Tisztázom mások elvárásait az én feladatkörömmel kapcsolatban, így racionalizálom az együttműködési igényeket. Fontos szem előtt tartanom azt, hogy amennyire lehetséges, olyan együttműködésekben vegyek részt, amelyekhez egyedi értéket, az én egyedi értékemet tudom hozzáadni.

3. A hatékonyabb együttműködés érdekében váltson át energizáló viselkedésmódokra

A viselkedés változtatásáról részben beszéltünk az első pontban, amikor a hiedelmekéről írtunk. Ebben a pontban néhány energizáló viselkedésre adunk tippet, kiderül, hogy miért.

Érezhetővé teszem elköteleződésemet olyan elvek, célok mellett, amelyek túlmutatnak a saját, egyéni érdekemen. Azt teszem, amit mondok és betartom a hálózatomban lévő embereknek tett ígéreteimet, határidőket.

Fontos, hogy megtaláljam az egyensúlyt aközött, hogy a hálózatomban lévő embereket bevonjam a munka elvégzésébe, és ugyanezekkel az emberekkel személyes szinten is kapcsolódjak.

A megbeszélések és one-to-one során olyan reális lehetőségekbe hívom be a kollégákat, amelyek egyaránt ragadják meg a képzeletüket és a szívüket. Ezeken az megbeszéléseken a teljes jelenlétemet, figyelmemet élvezik, nyitott vagyok az ötleteikre. Teret adok a hálózatomban lévő kollégáknak, hogy értelmes részesei lehessenek a beszélgetéseknek, és láthatóvá teszem számukra azt, ahogyan erőfeszítéseik hozzájárulnak a célok megvalósításához. Amennyiben nem értek egyet valaki ötletével a megbeszélés során, ennek kifejezése nem az egyénre, hanem az ötletére vonatkozik. Hatékony egyensúlyt tartok fenn a cél felé való törekvés és az olyan új ötletek befogadása között, amelyek lendületben tartják a projekt teljesülését vagy a célok elérésének folyamatát.

Amennyiben vezetőként energizálóan viselkedek, a kollégák nagyobb elköteleződéssel vesznek részt a megbeszéléseken, a közös gondolkodásban, akár a szabadidejük rovására is. Az elfogadó, nyitott légkör miatt jobban bevonhatóak, innovatívabbak, kreatívabbak. Megkockáztatom azt, hogy többet ér motiválni tudni az embereket, mint tudni a választ/megoldást egy problémára.

Ön, mint vezető milyen energizáló viselkedésekkel támogatja a csapatát? Az Ön vezetője milyen energizáló viselkedésekkel támogatja Önt? Melyek azok a viselkedések, amelyek változtatásával lehetséges az elmozdulás a hatékonyabb együttműködés irányába?