Nehéz időszak vár a befogóeszközöket gyártó cégekre

Hogyan érintette a céget az alapanyaghiány, illetve korábban a járvány?

Mindkét jelenség meglehetősen hátrányosan érinti a céget. Az anyacégünk Németországban van, a gyártás is ott folyik, mi Magyarországon a magyar vevők műszaki és kereskedelmi ellátását végezzük. Érezhetően befolyásolja a németországi teljesítőképességünket az alapanyaghiány és az alapanyagok növekvő ára. Emellett a chiphiányt emelném még ki, mint fő probléma: az autóipart erősen érinti ez a jelenség, emiatt elmaradnak a beruházások.

A mi fő piacunkat jelentő német gépgyártók nem rendelnek annyi befogóeszközt – munkahengert, gépi működtetésű tokmányt stb. -, mint korábban. Ez ránk, a magyar leányvállalatra is hatással van, ráadásul a magyar ipar erősen autóipar-orientált. Az egyéb olyan iparágak, ahol nekünk szerepünk van – például az energiaipar, a vasúti járműgyártás, vagy a repülőgépgyártás – kevésbé van jelen Magyarországon.

A forgalmunk és a bevételünk is jelentősen visszaesett a 2017-2018-as állapotokhoz képest, de az évünk nem lesz veszteséges.

A tavalyi évhez képest javulást hozott az idei esztendő?

Kicsit korai erről beszélni, pedig már év vége van. Ugyanakkor 2020-ban csak az év utolsó negyedében kezdett gyengülni a teljesítményünk, mert 2019-ből még áthúzódott a rendelésállomány.

Egyelőre nem várunk jelentősebb javulást, nem látjuk, mikor enyhülhetne a válság. Pontos információim vannak Magyarország egyik legjelentősebb ipari vállalatától, ők egyelőre raktárra termelnek, ám ez hosszú távon nem fenntartható. Ők még nem látják, mikor tudják beépíteni a már legyártott alkatrészeiket.

Milyen hatással van a cégre a járműipar átalakulása - elsősorban az elektrifikáció?

Jelentős, az elektromos átállás fokozza a nehézségeinket. Ha száznak vesszük egy robbanómotor alkatrészigényét, akkor az elektromotoré körülbelül harminc. Sokkal egyszerűbb technológiáról van szó, amihez nincs szükség annyi forgácsolási folyamathoz: öntvényekre, furatok elhelyezésére, külső- belsőmarásra és esztergálásra van csak szükség. Azok a befogóeszközök, amiket mi gyártunk, nem erre vannak kitalálva, hanem a robbanómotorok alkatrészeinek gyártására.

Rendkívüli átalakulás várható a mi gyártói piacunkon is, a következő öt-tíz évben az elektromos átállás nagyon komolyan fogja érinteni a mi gyártói és szellemi kapacitásunkat, de ez az egész iparágra igaz, nemcsak a mi cégünkre. Az elektromos hajtás esetében az akkumulátor a legnehezebb és legbonyolultabb alkatrész, annak előállításához viszont nincs szükség forgácsolásra – egy akkumulátor szinte csak öntvény és kémia.

Milyen Ipar 4.0-ás technológiákat alkalmaznak?

Akad olyan befogónk, amiben vannak olyan szenzorok, amik segítségével az eszköz valós idejű adatokat küld a számítógépes vezérlésnek a munkadarabról – lehet tudni, hogy mekkora erővel fogja meg a munkadarabot, milyen fordulatszámon üzemel, és mennyi erővesztés van a megmunkálás során. Ezt mind lehet egyből szabályozni.

Ez is példa rá, hogy van törekvés az Ipar 4.0 felé, jelen eszköz esetében Blutetooth-on keresztül mennek az adatok, de wifivel is el fogjuk látni a termékeinket. Ez fejlesztés alatt áll, van rá igény, mert egyre pontosabb visszajelzést kell adni egy-egy alkatrész előállításáról, ahhoz pedig az adatfeldolgozás is szükséges.

Ugyanakkor a befogóeszközök ilyen felszereltsége költséges, egyelőre ezt még nem akarják kifizetni a felhasználók – adott esetben egyetlen pofa többe kerül, mint egy tokmány, a vevők pedig még nem látják, hol tudnák kihasználni az Ipar 4.0 előnyeit.

Tervez valamilyen beruházást a vállalat a közeljövőben?

A német anyavállalatnál már elég magas szintű a gépi ellátottságunk, egyelőre nincs szükségünk új gépekre. Egyértelműen az automatizálás és az öttengelyű gépek beszerzése a cél – minél nagyobb automatizáltság és minél több öttengelyes megmunkálóközpont. Az élő munkaerő iránti igényünk jelentősen csökkenni fog a következő években.

A csökkenő igény mellett az elvárásaik is változnak majd a munkaerő irányába?

Egyértelműen, egyre inkább az informatikai képzettséget fogjuk elvárni, az úgynevezett klasszikus szakikra kevesebb szükség lesz. A német anyacégnél egyébként most körülbelül ezer fő dolgozik, ez ebben az iparágban nagyon jelentősnek számít német viszonyok között is.