A Techtogether verseny segít felmérni a cégek igényeit

– Szakportálunk minden évben megrendezi Techtogether versenyt, ahol tehetséges mérnökhallgatók mérik össze tudásukat. Ha jól tudom, te is részt vettél rajta néhány éve. Milyen élményekkel gazdagodtál?
– 2015-ben vettem részt a Techtogether versenyen. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnök és Járműmérnöki Karán járműgyártás technológiát tanultam a Bsc és az Msc képzést is elvégeztem. A mesterképzés harmadik félévében az egyik tanárunk javasolta, hogy vegyünk részt a Techtogether versenyen. Kapva kaptunk a lehetőségen és négyfős csapattal nekivágtunk. A járműgyártás volt a fő témakör. Óriási lehetőség volt minden versenyzőnek, hogy megismerkedjen a cégekkel. Standról standra jártunk, beszélgettünk, feladatokat oldottunk meg, végül pedig tesztet írtunk. Láttam, hogy különböző cégek mikkel foglalkoznak, mik az elvárásai a vállalatoknak a dolgozóikkal szemben. A Techtogether verseny nagyon sokat segített abban, hogy később az állásinterjúkon felismerjem a cégek igényeit.

– Az egyetem után szinte rögtön a Johnson Electricnél kezdtél dolgozni. Hogyan kerültél kapcsolatba a céggel?
– Már a diplomaszerzés előtt kerestem szakmai gyakorlati helyet, ekkor találkoztam először a Johnson Electric-kel. Állásinterjún is voltam, de szakmai gyakorlatra akkor nem volt lehetőség, így félre tették az önéletrajzom. Néhány hónap múlva azonban behívtak egy második körös interjúra és a diploma megszerzése után gyakorlatilag el is kezdtem dolgozni a cég hatvani telephelyén.

– Két év alatt három munkaköröd is volt. Hogyan alakult a karriered?
– Ipari mérnökként kezdtem 2016 januárjában, két hónappal később változott a feladatköröm, folyamatmérnökként folytattam a munkámat, majd 2016 októberétől a folyamatmérnökség vezetője lettem, mely főként az új projektek bevezetésével kapcsolatos feladatokat jelenti. A csapatom gyártósorok tervezésével, beüzemelésével foglalkozik. Sokat utazom a munkám során, hiszen a Johnson Electric számos telephelyére szállítjuk ezeket a technológiákat. Szeretem a munkámat és hosszú távon tervezek a vállalatnál.

– Ha az ember ma átfut egy álláshirdetést, a mérnöki pozíciókban szinte kivétel nélkül elvárás valamilyen nyelvtudás. Sok mérnökhallgató már az egyetem alatt elvérzik. Elvégzi a képzést, a nyelvvizsgát viszont képtelen letenni, emiatt pedig a diplomáját sem kapja meg. Tényleg ennyire fontos a nyelvtudás a mérnököknek?
– Igen, ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, hiszen a Bsc-s képzés után körülbelül fél évvel szereztem meg a nyelvvizsgát. De nem is annyira a "papír", inkább a nyelvtudás az, ami nagyon lényeges. Nem csak a Johnson Electricnél, hanem bármely más nemzetközi tevékenységet folytató cégnél is. Legalább egy nyelv kommunikációs szinten való ismerete elengedhetetlen manapság, ha sikeresek akarunk lenni a munkánkban és előrébb szeretnénk jutni a ranglétrán.

– Fiatalon, viszonylag hamar vált belőled vezető. Számos hozzád hasonló pozícióban lévő fiatal mérnöktől, de cégtulajdonosoktól is azt hallom, hogy kifogásolják az egyetemi oktatást. Szerintük ugyanis oly mértékben fejlődik az ipar, hogy az oktatás alig bírja követni. Mit gondolsz erről?
– Hogy a saját példámat említsem, körülbelül 20 százalékát tudtam hasznosítani a munkámban az egyetemi tanulmányaimnak, ezt például egy kudarcként éltem meg. Az egyetem megtanít az alázatra, a logikus, rendszerszintű gondolkodásmódra és a küzdésre, de minden mást az iparban tanul meg az ember. Az autóipari szabványokról, a validálásról, a sorozatgyártáshoz szükséges paraméterekről például nagyon keveset tanultunk az egyetemi évek alatt. Tudtuk például mi az az FMEA (Failure Mode and Effect Analysis), de azt már nem mutatták meg, mire jó és hogyan kell használni. Alig volt tapasztalatom, amikor a munkaerőpiacra léptem, de szerencsém volt, mert a főnököm nagyon sokat segített nekem.

– A fiatalabb generáció komoly elvárásokat támaszt a munkáltatókkal szemben. Mi a tapasztalatod? A Johnson Electric-nél hogyan zajlik egy állásinterjú?
– A tapasztalataim alapján két csoportba sorolhatók a fiatalok. Főként azokról beszélek, akiknek nem volt korábban munkahelye. Az egyik csoportba tartoznak a lelkes, motivált, ambiciózus fiatalok, akiknek a csillog a szeme és látszik, hogy akarják csinálni. Velük később is gördülékenyebben lehet együtt dolgozni. A másik csoportba azokat az embereket sorolnám, akik egyáltalán nem motiváltak. Lehet, hogy szakmailag jobbak, de nincs meg bennük az elhivatottság és a fizetési elvárásaik sem reálisak. Az elhivatottság, a fejlődni akarás sokkal fontosabb szempont a Johnson Electricnél akkor is, ha egy szakmailag esetleg tapasztaltabb kollégával áll szemben az illető. Ha van egy jó alap, arra már lehet építeni.