Forstner Bertalan: a tudással együtt tapasztalatot is szereznek a hallgatóink

Forstner Bertalan - Az év informatika oktatója

– Gratulálunk az elismeréshez! Miként zajlik egy ilyen díj odaítélése – pályázni kellett, vagy egyszer csak jött egy értesítés a döntésről?
– A Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége minden évben megkeresi az informatikai képzést nyújtó felsőoktatási intézményeket. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem engem jelölt a díjra – erről egyébként nem tudtam. Csak akkor értesítettek, amikor bemutatót kellett tartanom az általam végzett oktatási tevékenységről. A demonstrációk alapján egy bizottság hozott döntést, amely idén nekem ítélte ezt az elismerést.

– Fűzött valamilyen indoklást a döntéséhez a zsűri?
– Véleményük szerint az én pályamunkám volt a leginkább gyakorlatorientált. Azt kellett eleve bemutatnom, hogy miként működünk együtt a vállalatokkal, vagyis hogyan kötjük össze a felsőoktatást az iparral.

– A minél hatékonyabb együttműködés útjait keresi jó ideje mindkét oldal, egyre aktívabban. Mi az a plusz, az a sajátosság, amiben Ön élen jár – legalábbis az informatika oktatók körében?
– Kezdettől az a célja a tanszékünknek, hogy win-win szituációra törekedjünk az ipari szereplőkkel. Egy alkalmazott mobil kutatási csoport vezetője vagyok, s ezen a területen rendkívül fontos, hogy az új technológiákat minél előbb megismerjék az oktatóink, s ezek az újdonságok be is kerüljenek az oktatásba. Egy kölcsönös, egymásra ható történetről van szó: a kollégák által megismert technológiákból a hallgatók is profitálnak, így pedig a cégek is jól járnak. Az áll a gyakorlatorientált képzésünk középpontjában, hogy amit a hallgatóink megtanulnak, azt rögtön ki is próbálják. Nem elég, ha valaki egy vizsgán le tudja írni, mik az elvek, mik a fő platformok, komponensek, hanem konkrétan mobil alkalmazásokat kell készíteni. Itt van az irodámmal szemben a Nokia laborja, amit a távközlési cég szerelt fel, s évről-évre frissíti a gépállományt. Több gyártótól kapunk telefonokat, amelyeken a hallgatók tesztelik a folyamatokat. Tehát nemcsak tudást adunk, hanem azt is látják, akik nálunk tanulnak, hogy miként lesz termék a munkájukból.

– Mennyire bátran keresik az együttműködést ezek a vállalatok a Műegyetemmel?
– Minden vállalat tisztában van azzal, hogy egy mobil platform életképességéhez elegendő fejlesztőre van szükség. Elég fejlesztő akkor lesz rá, ha az adott platform népszerű a fejlesztők között. Népszerű pedig akkor lesz, ha már a kezdetektől látják a fejlesztők, hogyan épül fel, hogyan lehet rá programot írni, illetve ki tudják próbálni. Ezért a cégek elemi érdeke a nyitottság a felsőoktatás irányába. Ráadásul nemcsak oktatunk, hanem kutatás-fejlesztési tevékenységet is végzünk, az eredmények pedig beépülnek a termékekbe. Ez szintén előnyös azoknak a vállalatoknak, akik együttműködnek velünk.

Változnak az oktatás eszközei, a lényeg a gyakorlatorientált képzés

– Szintén az IT témakörét érinti, hogy a ma és holnap egyetemistái egészen más módszerrel akarnak/tudnak tanulni, ismeretet szerezni, mint a korábbi generációk tagjai. A krétát leváltják a digitális eszközök, a könyvet, jegyzetet nemkülönben. Meddig mehet el az igazodásban, az engedékenységben a felsőoktatás a trendek irányába?
– Nem gondolom, hogy az oktatási minőségből engedni kéne, inkább át kell alakítani a technikát. Amikor több mint száz éve az alapképzésben elkezdték bevezetni a palatábla helyett a papírt, ott is voltak kétkedők. Olyanok, akik szerint ennek a váltásnak nincsen jövője, hiszen nincs annyi papír a világon, amennyire szükség lenne az oktatáshoz. Tudjuk, nem lett igazuk. Hasonló átalakulás zajlik jelenleg is, csak még nem látjuk, merre tartunk. Mondhatjuk, hogy nincs jövője, mert nincs annyi táblagép, annyi szoftver, amennyire szükség lenne. Azon vagyunk, hogy legyen. Megemlíthetném azt a kutatásunkat, amelynek során olyan oktató szoftvert készítünk, ami különböző biológiai szenzorokat, például vezeték nélküli EEG-t használ. Az a lényeg, hogy ez az alkalmazás mintegy testre szabja a saját működését – adaptálódik ahhoz, aki tanul. Ha mondjuk túl könnyű egy feladat, akkor nehezebbeket ad. Ha érzékeli a rendszer, hogy az illető frusztrált, vagy nem figyel, próbál érdekesebb témákat választani. Ebbe az irányba megy az oktatás, s ezt nekünk követnünk kell.

– Mi lesz az idősebb oktatókkal, akik talán kevésbé rugalmasan igazodnak az új elvárásokhoz, miközben nagy szükség van a bölcsességükre, tapasztalatukra?
– A mi tanszékünkön valamivel 35 év alatt van az átlagéletkor, ráadásul minden kollégám informatikával foglalkozik, így nálunk ez a kérdés nem nagyon merül fel. Együttműködünk viszont több olyan oktatási intézménnyel, amelyek nem informatikai képzést nyújtanak – például a Zeneakadémiával, illetve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel –, s megpróbáljuk az ő tapasztalataikat, tudásukat beépíteni egy IKT, tehát infokommunikációs technológiai környezetbe. Az a célunk ezzel, hogy mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. A pedagógus oktasson, módszertant építsen fel, az informatikus pedig azzal, hogy megteremtse ennek a hátterét.