Ígéretes jövőt tartogat a robotika

A vállalatok a világ minden táján egyre inkább fokozzák a robotok használatát. A Nemzetközi Robotikai Szövetség adatai szerint a 10 ezer munkavállalóra jutó ipari robotok száma a 2015-ös 66-ról 2017-re 85-re nőtt. A mesterséges intelligencia alkalmazásával és az egyéb robotikai fejlesztésekkel – mint például a gépi látás, vagy az érzékelők fejlesztése –, az elkövetkező évtizedben jelentősen javulhat mind a termelékenység, mind az árszínvonal. Már csak az a kérdés, hogy a robotika vajon hatással lesz-e a gyártásra, és ha igen, akkor milyen mértékben befolyásolja a gyártási folyamatokat.

A legutolsó jelentősebb technológiai hullám decentralizáló jellegű volt – azaz a fejlett országok távoli ellátási láncokat hoztak létre, ugyanis a periféria országokban jóval olcsóbb volt munkaerőt foglalkoztatni. A robotika fejlődésével azonban esély nyílik a gyártás újbóli központosítására, így a periféria ellátási láncainak jelentősége csökkenhet.

A robotika kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a fejlődés már a negyedik ipari forradalom részét képezi. A #HowToRobot portál azonban pontosabb kifejezésnek találja a „következő termelési rendszer” elnevezést, amely utal a gyártás széleskörű átalakulására.

A hosszú megtérülési idő lassíthatja a haladást

Sok kérdés merül fel a következő termelési rendszerrel kapcsolatban – ideértve a hatások időzítését, az érintett technológiák jellegét, valamint az iparra, a munkaerőpiacra és a termelékenységre gyakorolt ​​hatásokat – egy további kritikus pont, hogy a robotika hatásai vajon eltérnek-e a fejlett és a fejlődő gazdaságokban.

Bár a fejlett és a fejlődő gazdaságok is profitálni fognak a következő termelési rendszerből, a fejlődő gazdaságok valószínűleg kevesebbet. Egyrészt a fejlődő országok alacsonyabb munkaerőköltségei kevésbé ösztönzik annak helyettesítését a technológiával. Másrészt az új termelési rendszerek rövidebb gyártási folyamatokat és magasabb produktivitást tesznek lehetővé, miközben jóval kisebb gyárakat igényelnek – mindezeket pedig a magasabb bérű országokban tudják megvalósítani.

Ahogy a következő technológiai innovációs hullám kibontakozóban van, úgy egyre nagyobb az érdeklődés a robotika iránt nemzetközi szinten is. De ennek nagy része a terméktechnológiára – például okostelefonokra, kereskedelmi sugárhajtású járművekre, napelemekre – irányul, nem pedig az automatizálást lehetővé tevő folyamattechnikára – tehát áruk vagy szolgáltatások előállításának javítását szolgáló gépekre.

Míg mind a fejlett, mind a fejlődő gazdaságok profitálni fognak a következő termelési rendszerből, a fejlődő gazdaságok kevésbé. Ennek oka, hogy a robotika relatív ára a munkaerőköltségekhez képest lényegesen magasabb lesz a fejlődő országokban, mint a magasabb bérű országokban. Mint ilyen, a beruházások megtakarítási ideje a munkaerő-megtakarítások tekintetében lényegesen hosszabb lesz az alacsonyabb bérű országokban.

A robotika megakadályozhatja a helyi gyártás kihelyezését

Ahogy már korábban is volt róla szó, a gyártási szektorban korábban gyakori volt a termelés kihelyezése a periféria országokba. A következő termelési rendszerben azonban néhány munka biztosan visszatér a helyi piacok szolgálatába. A jelenlegi rendszer lehetővé teszi mind a „high volume/low mix” (tehát ugyanazon egység nagy mennyiségű előállítása), mind a „low volume/ high-mix” (tehát kisebb mennyiségben különböző egységek előállítása) termelést. A digitális technológiák és a gyártás fejlődése miatt azonban egyre inkább egy új termelési modell felé vezet az út – a különböző egységek nagy volumenű gyártási megközelítése felé, amely lehetővé teszi a világ minden táján az egyenletesebben elosztott költséghatékony termelést, a helyi piacok kiszolgálása érdekében.

A Citigroup 238 ügyfelével végzett felmérésében a megkérdezettek 70 százaléka vélekedett úgy, hogy az automatizálás ösztönzi a vállalatokat a termelés konszolidálására és a gyártás centralizálására. Becslések szerint a gyártási ágazatokon belül 1000 munkavállalóra eső 1 robot növekedése a reshoring tevékenységek 3,5 százalékos növekedésével jár – ami a gyártás visszatelepítésének fokozását jelenti a vállalat anyaországába. Az OECD jelentése szerint a robotika lelassítja – és egyes esetekben leállítja – a termelés kihelyezését, és ez kulcsfontosságú a fejlett gazdaságokban a termelés megtartásában.

Semmi sem igazolja a tömeges munkahely-elvesztési jóslatokat

A robotika fejlődése kapcsán számtalanszor felmerül, hogy a robotok számának növekedése egyenesen arányos a munkahelyek számának csökkenésével. Az ezt vizsgáló tanulmányok és hírek azonban nem megalapozottak, ugyanis nem veszik figyelembe a történelmi trendeket, és semmi bizonyítékkal nem szolgálnak. Sőt, számos tanulmány emellett azt mutatja, hogy a robotika fejlődése és elfogadása növeli a munkahelyek számát. Tehát nem fog növekedni a strukturális munkanélküliség, és a munkaerő is részesülni fog az ellátások jelentős részében.

A robotok kulcsfontosságú eszközök a termelékenység növeléséhez. Jelenleg a legtöbb robotot a gyártásban alkalmazzák, ugyanis a legkülönfélébb manuális feladatokat jóval hatékonyabban és következetesebben végzik, mint az emberek. Azonban a folyamatos innováció eredményeként a robotok használata más ágazatokra is folyamatosan átterjed – a mezőgazdaságtól kezdve, a logisztikán át, egészen a vendéglátásig. A robotok egyre olcsóbbak, rugalmasabbak és autonómabbak, ami részben a mesterséges intelligenciának köszönhető. Néhány robot helyettesíti az emberek; mások – az együttműködő robotok vagy „kobotok” – a dolgozók mellett működnek és kiegészítik őket.

Amint ez a tendencia folytatódik, a robotok elfogadása valószínűleg a termelékenység növekedésének kulcsfontosságú tényezője lesz, és potenciálisan átalakíthatja a globális ellátási láncokat. Ezért a globális döntéshozóknak támogatniuk, és nem ellenállniuk kell a következő termelési rendszer fejlesztése ügyében – olvasható a How-to-Robot oldalán.