Gyártók Bioetanolos elektromos tesztautók Rio utcáin

Bioetanolos elektromos tesztautók Rio utcáin

Uzoni Ábel | 2016.08.15 10:57

Bioetanolos elektromos tesztautók Rio utcáin

Elegáns gesztus alternatív üzemanyaggal hajtott tesztautót felajánlani a riói olimpiára a japán Nissan részéről, főként, ha a jármű a Brazíliában széles körben használt bioetanollal tankolható. Ám hogy ne legyen ilyen egyszerű a képlet, a gyártó hidrogén üzemanyagcellával, más néven szilárd oxidációs cellával ellátott kishaszongépjárműveket bocsátott a sportrendezvény rendelkezésére.

Hirdetés

De aki azt hiszi, hogy ebben ki is merül a nagy hírű autógyártó ötletessége, ki kell ábrándítsuk. A Nissan - más világcégekhez hasonlóan - jól felfogott üzleti érdekből kitelepült a riói Copacabanára, és vonzó látványvilágával édesgeti pultjához a sporteseményen amúgy is nagy számban nyüzsgő cégvezetőket, a világból épp erre sodródott érdeklődőket. Mert sosem tudni, mikor üt be a nagy üzlet, a sportszakma több ágon kapcsolódik az autóiparhoz, legyen az támogatási jellegű vagy reklámcélú együttműködés.

A gyártók és nagyvállalatok a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szigorú reklámszabályozásai miatt "kényszerültek" a tengerpartra, ugyanis a sportesemények helyszínén meg van kötve a cégek keze. A víz mellett azonban nem, a Nissan promóciós részlege például elég szabad kezet kapott, és egy tengerparti hotel teljes vízfrontját bérelte ki márkaerősítésre. A cég elhozta Rióba elektromos sport-concept autóját is, a hátsókerék-meghajtású, két, egyenként 130 kW-os elektromotorral bíró, nyílhegy alakú, háromüléses BladeGlidert.

De vissza az etanol-gépjárműhöz! Az NV-200 Compact Cargo nem azt teszi, mint sok tízmillió brazíliai robbanómotor: nem égeti el a bioetanolt, hanem elektrolit-cellába küldi, ahol az oxidáció folyamán elektromosság termelődik, ez pedig vagy közvetlenül részt vesz a motor meghajtásában, vagy akkumulátorban tárolódik. A megoldás nagyszerűsége abban áll, hogy nem az elektromos autók jóval rövidebb hatótávolságával, hanem egy rendes belső égésű járműével lehet számolni. Gyárilag ez a típus 600 kilométerre van beállítva - ám akkor is magasan lepipálja elektromos társait, ha ez valós körülmények között mondjuk 500-at jelent. Mindezt egy mindössze 30 literes üzemanyagtartály és egy 24 kilowattos akkumulátor teszi lehetővé. Az NV-200-as érintőképernyőjén szépen lehet követni a valós idejű energiafelhasználást. Az autógyár azt állítja, az övé a világon az első ilyen szilárd cellás e-bio erőforrás. Arról még nem született döntés, hogy valaha sorozatgyártás is lesz a megoldásból, a riói megjelenés szigorúan a tesztüzem része.

A működésről röviden annyit, hogy a szilárd cella (solid oxide fuel cell, SOFC) a bioetanolt hidrogénre és oxigénre bontja, a károsanyag-kibocsátást lényegében nulla közelébe hozva, hiszen a végtermék nem lehet más, mint oxigén és víz. A folyamat végén azért némi CO2 is képződik, ám erre a Nissan azt válaszolja, hogy a bioetanol növekvő mennyiségben történő előállítása (vagyis repce, cukornád, kukorica termesztése), így annak felhasználása végső soron a szennyezőbb motortípusokat szorítja ki a piacról és a forgalomból, így végtére is tisztább környezetet hagy maga után a technológia.

Aligha véletlen e nagy felhajtás és több frontos letámadás. A Renault-Nissan csoport épp július legvégén jelentette be, hogy Argentínába 800 millió dolláros befektetést visz egy autógyártó üzem formájában. Itt pickupokat fognak előállítani 2018-tól a Nissan, a Renault és a Daimler számára, ez önmagában 600 millió dolláros befektetési tétel. A további 100-100 milliót a bejelentés értelmében a Nissan Kicks crossover, és a Renault Sandero Stepway szabadidőautó kapja. Ez utóbbi bejelentés egyébként nem új, már 2015 tavasza óta tudni lehetett.

Kiemelt Partnereink