A Honda még őrzi az élvezhető autózás lángját

Természetesen a 2020-as években is gyártanak olyan autókat, ahol a gyártók a vezetési élményre helyezik a hangsúlyt. Ezek jellemzően sportautók, és a forintban megadott áruk végére nyugodtan odaírhatunk egy-két nullát a vadonatúj Honda Civic árcédulájához képest – a Honda viszont az elérhető kategóriában is alkotott valami olyat, ami még a klasszikus értelemben élvezhető.

Persze a Civic e:HEV is rendelkezik számos vezetést segítő asszisztenssel, a motorhang egy része is hangszóróból jön, és azért az autó súlya sem elhanyagolható – mégiscsak egy másféltonnás járműről beszélünk. De az SUV-k és crossoverek korában az új Civic legalább olyan üdítően hat, mint egy eredeti formájában megőrzött, nem ültetett és nem széttunningolt hatodik generációs Civic.

Pedig a Civic korábbi tíz generációját nézve nem okozott volna meglepetést, ha Honda crossvert csinál a modellből. A kisautóként induló, később az utcai versenyzések egyik királyaként folytatódó, majd családi autóvá avanzsáló modell utolsó két verziója viszont már az élményautózás és a versenyzés felé mozdult el, és szerencsére a Honda nem adta fel ezt a vonalat, vagyis hű maradt a Civic névhez. Közben viszont alkotott egy fenntartható, családi autóként is jól használható járgányt.

Ez már nem az a Civic

Az, hogy a közvélekedés hova sorol be egy típust, nem feltétlen csak a gyártón múlik, és nem is biztos, hogy egyezik az eredeti szándékkal. Feltehetőleg annak idején a Ford Sierrát sem úgy dobták piacra, hogy aztán már a kilencvenes évek végére munkásautó legyen belőle. Nem tudom, hogy a Civic esetében mennyire zavaró a bélyeg, de sokak fejében ehhez a névhez a boyracer kifejezés társul. Pedig a nyolcadik generáció sem éppen az a klasszikus „streetcar”, csak ugye a hagyományok.

Nos a tizenegyedik generáció, vagyis a Civic e:HEV már tényleg nem ez a kategória. Elég csak a méreteit nézni: 4550 milliméter hosszú, 1802 milliméter széles és 1408 milliméter magas, súlya pedig átlépi az 1500 kilogrammot. Vagyis nem rövid, az arányok pedig még inkább ezt az érzést erősítik – persze kell is a nagy motortér a kétliteres benzinmotornak és a 135 kilowattos villanymotornak. Előbbi teljesítménye 105 kilowatt, vagyis lóerőben 184 a villanymotor, 143 a belső égésű erőforrás.

A felniken kívül külsőre annyira nem sok sportos elemet találunk az autón – a 17 vagy 18 colos kerekek viszont vonzzák a tekintetet -, beülve már más a helyzet: igazi és jófogású kormány, bőrülések, letisztult, de jól használható infotainment rendszer és műszerfal. Emellett csodálatos kapcsolókkal találkozunk a hűtés-fűtésnél, cserébe nincs kéziváltót imitáló váltókar az autóban, az automata, e-CVT váltó fokozatai egy kis pöcökkel kapcsolhatóak. A Bose hangrendszernek hála zenét hallgatni sem utolsó szórakozás ebben az autóban.

Kitartás a személyautók mellett

Az új Civic vezetési élményét főleg úgy kell értékelni, hogy miket dobnak piacra a gyártók a 2020-as években. Rendszerint SUV-kat vagy crossovereket, egyre ritkábban klasszikus személyautókat. Vagy ha mégis utóbbit, akkor gyakran tényleg igazi kis, városi autók jelennek meg, amikre persze szükség van, de fájóan kicsivé vált az a szegmens, amiben a Civic indul.

A különböző asszisztensi rendszerek korában igazi élmény a Civic úttartása, remekül veszi a kanyarokat nagyobb tempónál is. Növeli az élvezeti értéket a kormányfogás élménye, szerencsére a kényelemre és a sportos érzésre helyezték a hangsúlyt a kormánynál – amit néha tényleg szorongatni kell, a 315 Newtonméter már nem kicsi nyomaték, egy-egy előzésnél érezhető, ahogy megugrik az autó az ember alatt.

Sportmódban még hangeffekteket is kapunk a gyorsulás mellé – kell is, bár „lepadlózva” az autót azért már egészen valódi élmény a gyorsulás, de kisebb intenzitású gyorsulásokkor nem a motorhang lesz a kedvenc.

Nem kér sokat

A viszonylagos vezetési élmény mellett az új Civic nagy előnye a fenntarthatósága. A villanymotor van olyan erős, hogy azzal a városban simán elboldogulni, így szinte a nullához közelít a fogyasztás. A forgalmi dugó sem olyan bosszantó, mint bármilyen más hajtással – lemerülni nem fog, benzint nem éget (vagy csak szélsőségesen sok álldogálás után), nem füstöl. A várost elhagyva sem kell aggódni, országúton simán tartható egy öt liter körüli fogyasztás, autópályán pedig 7-8 liter között eszik – ahhoz, hogy ne a hét literhez legyen közelebb az adat, vagy nagyon nagy tempó, vagy nehéz talp kell.

Ha már filléres költségek: azt egy kicsit sajnálom, hogy ez a hajtásrendszer nem érdemel zöld rendszámot, így a parkolásért fizetni kell. Ennek oka nyilván az, hogy nem tölthető külső forrásból az akkumulátor, de ettől függetlenül a Honda hajtásrendszere kifejezetten környezetbarát – csak autópályás körülmények között lép elő elsődleges erőforrássá a benzinmotor, egyébként vagy összedolgozik a két motor vagy a villanymotoré a főszerep.

Mehetünk vele nyaralni

Szintén szerethető tulajdonsága az autónak az utastér és a csomagtér mérete. Annak ellenére, hogy a csomagtartó kisebb lett, mint az elődmodellé, azért bőven akad hely benne pakolni. Ami talán ennél is fontosabb, hogy az utastér tágas, elképzelhetetlen, hogy négy ember ne férjen el benne kényelmesen, de talán még öten is vígan ellennének benne – bevallom, ezt nem teszteltem.

Maguk az ülések is kényelmesek a bőrborítással, bár a hideg időben hamar lehűlnek, de nyilván ez ellen könnyen tudunk védekezni. Az utazási élményt növeli a már említett Bose hangrendszer, valamint maga a tény, hogy az infotainment rendszer kezelése egyszerű.

Tudok persze negatívumot is említeni: szép dolog a tolatókamera, jól is jön parkoláskor, de a párás-ködös novemberi estéken nem sokat ér, sajnos szinte alig lehetett látni benne valamit. Az asszisztensi rendszerek egyébként kiválóan működnek, sőt, néha talán túlságosan is jól – engem kifejezetten bosszantott, hogy ha valamilyen okból egy kézzel fogtam a kormányt, akkor szinte szorítanom kellett, különben azonnal jelzett a rendszer, hogy fogjam meg.

A feszes futómű a magyar utakon hátrányt is jelent néha, megérezni az autóval az úthibákat, ugyanakkor semmi nem zörög a Civic-ben, és nagyon jól ki lehet belőle zárni a külvilágot, csendes az utastér.

Összességében a Civic e:HEV egy szerethető és élvezhető autó, hozzám sokkal közelebb áll, mint bármilyen SUV vagy crossover. Emellett az elektromobilitás világába is jó átvezető lehet, ha valaki egy ilyenről váltana tisztán elektromos hajtásra, akkor talán csak töltéssel kellene megbarátkoznia. Külön nagy dolognak tartom, hogy az ára is a még elérhető kategóriába esik – persze valahol szörnyű, hogy egy felszereltségtől függően 12-13 millió forintba kerülő autót elérhető árúnak nevezek, de a mai árak mellett, ezekkel a paraméterekkel az új Civic bizony nem egy drága autó, sőt.