Fenntartható gumigyártás Continental-módra

Tokaji Vilmos, a Continental Tires Délkelet-Európáért felelős értékesítési igazgatója a sokváltozós, nehezen tervezhető piaci környezetben egészen biztosan nem unatkozik, miközben arról is van víziója, hogy hova akarnak eljutni 2050-re. A korom hozzáférhetőségéről, növekvő abroncsméretekről és a PET-palackok második életéről is beszélgettünk.

–Az év elején még arról szóltak a hírek, hogy erőteljesen nő a gazdaság, a vásárlók elkezdték bepótolni a korábban halasztott vásárlásaikat, markánsan növekszik a kereslet az abroncsok iránt is. Aztán a szomszédban kitört a háború, és egy kicsit mindent újra kellett gondolni. Önöket miként érinti a megváltozott helyzet? Úgy tudom, hogy a Continental csoport kitettsége kicsi, de feltételezem, hogy globális cégként a tervezést azért megnehezíti.

–Általános elveinknek megfelelően nem nyilatkozunk politikai kérdésekről. Nagy aggodalommal követjük az Ukrajna elleni háborút. Gondolataink az érintettekkel vannak, és reméljük, hogy a háborús helyzet a lehető leggyorsabban véget ér. Vállalatként szilárdan hiszünk abban, hogy a konfliktusokat csak diplomáciai úton lehet megoldani. A katonai akció egyetlen dolgot eredményez: óriási emberi szenvedést. Az iparág valamennyi szereplőjére hatással van, ami tőlünk nem túl messze történik, így ránk is. A kitettségünk annyiban nem drámai, hogy az európai piacot jellemzően korábban sem az orosz gyárból láttuk el – amely a korábbi leállítás után most újra termel, jelentősen csökkentett kapacitáson, kizárólag a helyi piacra. A kalugai gyárunk termelésének újraindítása mögött nem gazdasági célok húzódnak, hanem a helyi munkavállalóink biztonsága és védelme. Elkülöníteném a háborús krízis rövid- és közép távú hatásait. Az előbbi annyiban jelentős, hogy bizonyos nyersanyagok tekintetében az európai abroncsgyártás nagymértékű kitettséggel rendelkezett a háborús konfliktus alatt álló országok tekintetében. A korom és szintetikus gumi esetében az elmúlt hetek fő prioritása az alternatív beszerzési források felkutatása volt, annak érdekében, hogy minél inkább fenntartsuk a gyártás folyamatosságát.

–Sikerrel jártak az erőfeszítéseik?

–Úgy néz ki, hogy igen. Nem zökkenőmentes az alapanyag ellátás, de van. Az árakra a növekvő energia és szállítási költségek, ill. egyéb tényezők mellett az is számottevő hatást gyakorol, hogy kiesik az orosz alapanyag beszerzési forrás. Arról, hogy a régiós és magyarországi keresletet a megváltozott környezet mennyire befolyásolja, egyelőre csak becsléseink vannak, szerintem éppúgy, mint mindenki másnak ebben a szakmában. Ami biztosan kijelenthető: a mobilitás iránti vágy erős. A tapasztalatok szerint emberek nem az autóikat teszik le először, ha például a növekvő infláció miatt újra kell tervezniük a családi kasszát. Jelentős keresleti sokk várhatóan nem lesz, inkább kínálati sokkok nehezítik majd az életünket.

–Vagyis szűk lesz a kínálat?

–Igen, ahogy említettem, az ellátási láncok területén több a bizonytalanság, ami nehezíti a gyártástervezést. Az autóiparban már másfél-két éve látjuk az alapanyaghiány, illetve az ellátási láncok kínálatkorlátozó hatását, és ez most elérte az abroncsipart is.

–Akkor ez azt is jelentheti, hogy bátran emelhetnek árakat.

–Már kénytelenek voltunk lépéseket tenni, de azt is tudni kell, hogy az abroncsok piacán kifejezetten erős a verseny. Azt, hogy ki és milyen mértékben tudja továbbhárítani a megemelkedett költségeket a vevőire, egyelőre nehéz megmondani. Ami jelen pillanatban biztos, az az, hogy a költségoldalról nagy a ránk nehezedő nyomás.

–Maradjunk még a keresleti oldalnál! Melyek a főbb trendek? Valóban az egyre nagyobb méretű abroncsokat keresik a vevők?

–Igen, változik az abroncsok mérete, és ez a trend az autógyártástól indul; egyre nagyobb kerekekkel gördülnek le a gyártósorokról az autók. Ez a folyamat már hosszabb ideje tart, és az utóbbi egy-két évben fel is gyorsult. Köszönhetően annak, hogy a félvezetőhiány miatt az autógyártók az ideiglenesen leszűkült kapacitásaikat a legjövedelmezőbb modelljeikre koncentrálják. Ez azt jelenti, hogy a nagyméretű, drágább, nagyobb kerekekkel szerelt autók aránya nőtt az értékesítésen belül, ebből következően nő a nagyobb abroncsok iránti kereslet is. És hogy legyen még egy csavar a történetben, nemcsak a méretbeli változás jelentős, hanem a változó kereslet komplexitása is jóval jelentősebb, mint korábban. Sokkal többféle méretet kell a kínálatban tartanunk, lényegesen több cikkszámmal dolgozunk, mint például öt éve. Ennek az lesz az abroncsiparra gyakorolt hatása, hogy a versenyképességet akár döntően befolyásolhatja az ellátási lánc minősége. Egyre nagyobb kihívás az egyre szélesebb abroncsválasztékot eljuttatni a piacainkra.

–Milyen lépéseket terveznek Önök?

–Már léptünk. Az elmúlt években beruháztunk az ellátási láncunkba is. Idén adtunk át egy közel 57.000 négyzetméteres új disztribúciós központot Pozsony mellett, ahonnan 12 országot, köztük Magyarországot is kiszolgáljuk. Ezzel jelentős mértékben javítjuk a rendelkezésre állást, gyorsabban és jóval szélesebb készletből tudunk kiszállítani, mint korábban.

–Feltételezem, egyre több polc kell a négyévszakos abroncsoknak is.

–Valós és jogos végfelhasználói igény a négyévszakos abroncsok iránti kereslet. Azok részéről, akik relatíve keveset autóznak – azt is főleg nagyvárosi környezetben teszik -, és akik akár le is teszik az autójukat extrém téli körülmények között, érthető elvárás, hogy nem akarnak évente kétszer abroncsot cserélni, két garnitúrát használni. A pandémia alatt gyorsult a kereslet növekedése ebben a szegmensben, ami a várakozásaink szerint tovább folytatódik, hiszen relatíve sokan vannak, akiknek ez megfelelő választás. Az elmúlt években mi is bővítettük a kínálatunkat.

–Az abroncsgyártás talán az egyik leginkább globálissá vált üzletág. Ez azt is jelenti, hogy egy német gyökerű autógyárnak nem automatikusan német az abroncsbeszállítója? Mennyire nyitott a verseny?

–Már jó ideje az. Az autógyártók hosszú ideje hatalmas költségnyomás alatt vannak, és nagyon kis szerepe van a döntéshozatalban – ha egyáltalán van –, hogy milyen nemzetiségű az adott beszállító. Színtiszta üzleti szempontok érvényesülnek a beszerzéseknél. Sok esetben német gyártóknál alacsonyabb a részesedésünk, mint nem német cégeknél. Nem jellemző, hogy az autógyárak ez alapján választanának beszállítót, ennél ők sokkal profitorientáltabbak és racionálisabbak.

–Sajtóhírek szerint a Continental komoly lépést tett a fenntarthatóság irányába, amikor kifejlesztett egy olyan technológiát, amely használt PET-palackok újrahasznosítását teszi lehetővé. Pontosan miről van szó?

–Célul tűztük ki, hogy a legprogresszívabb gumiabroncs-gyártó legyünk környezetvédelem és társadalmi felelősség tekintetében. Ennek az ambíciónak a jegyében esszenciális mérföldkövet értünk el, és személyesen is nagyon örülök annak, hogy komoly mértékben elmozdultunk a fenntarthatóság növelésének irányába: szériagyártásba kerülnek az első olyan termékeinek, amelyek újrahasznosított PET-palackokat tartalmaznak.

–Ezt hívják Önök ContiRe.Tex technológiának. Mire utal a „Tex”?

–A „Tex” a textil rövidítése, jelen esetben polietilén-tereftalátból (PET) újrahasznosított, minőségi poliészter szálat jelent, mely egyébként a szemétégetőben, az óceánban vagy a hulladéklerakókban végezné. A szálat mechanikusan állítják elő mindenféle köztes vegyi lépés közbeiktatása nélkül. E folyamat a palackok és a kupakok kézi elválasztását, majd a mechanikus tisztítását, aprítását, valamint a műanyag granulátummá dolgozását vonja magába, melyet végül a fenntartható gumiabroncsaink előállításához felhasznált poliészter szálba fonunk. Egy garnitúra szabványos személyautó 40 újrahasznosított PET palackot hasznosít (9-15 PET-palackot abroncsonként, méretétől függően). Ezzel is igyekszünk energiahatékonyabbá és környezetbarátabbá tenni a gyártást, felhasználást és újrahasznosítást, így a Continental egy lépéssel közelebb került a 100 százalékban újrahasznosított vagy fenntartható anyagokból készült gumiabroncsok felé.

–Ambiciózus cél.

–Szilárd elhatározásunk, hogy legkésőbb 2050-re elérjük, hogy csak újrahasznosított vagy fenntartható forrásból származó alapanyagot használunk. Hosszú az út, de elindultunk.