Hyundai i40 teszt: majdnem Passat

Hogy néz ki?

A Hyundai megújult arca komolyodott, korábbi sallangjaitól megszabadult a dizájn, de maradt a folyékony formavezetés, a légies vonalak főként profilból adnak az i40-nek időtlen szépséget. A szívnek és a szemnek is kellemes. Cégautónak, cégvezetőknek ideális. A Hyundai kilométerkorlát nélküli 5 év garanciája verhetetlen ajánlat a kategóriában. Nem prémium autó, de nincs távol azoktól. Az Audikat sosem éri utol, a Passatot már célba veszi, főként ha azt nézzük, hogy a tesztelt változat csak egy ráncfelvarráson esett át (így kapta audis hűtőmaszkját), míg a példakép Passat minden ízében megújult.

Prémium csomagban kaptam meg a tesztautót, így minden jóval és finomsággal kényeztetett, legyen szó hátsó ülésfűtésről, androidos érintőképernyős navigációról, vagy tolatókameráról, a számos vezetési asszisztensről nem is beszélve. A kocsit bixenon fénycsomaggal is felszerelték, automatikusan felkapcsolta a távolsági világítást, ha szükségesnek érezte. Megbízhatóan, vakításmentesen működött. Ködlámpái LED-esek, ezek szinte lyukat vágnak a legbosszantóbb ködben is.

A beltér puha műanyagjai kellemesek, a középkonzol kissé zazi, néhány funkciót, gombot, kapcsolót a sokból csak a teszt második felében fedeztem fel. Az ülések bírják a strapát, tömésük megfelelő, tartásuk hosszabb úton sem fárasztó.

A csomagtartó befejezetlenségért viszont olyan okosságok sem kárpótolnak, mint az ablaktörlő jégtelenítő rendszer: a szélvédő tövébe beépített fűtőelem gyorsan felolvasztja a jeget, és kiszabadítja fogságából a lefagyott ablaktörlőt. Sőt még az sem, hogy ha a kulccsal a zsebünkben három másodpercig állunk a kocsi mögött, automatikusan kinyílik a csomagtartó anélkül, hogy rugdosnánk a kocsi alját, vagy táncot járnánk, mint más márkák esetében. Igaz, az újítás például a Tucsonnál elektromos ajtómozgatással is társul, az i40-es hátsó fedele éppen csak felpattan, kézzel rá kell segítenünk, hogy kinyíljék. Megelégedettségünk addig tart, amíg nem találkozunk a csomagtartóval. Bár elég mély és tágas (505 literes, VDA szerint mérve), a szája mégis szűk, nyikorog a fedele, csúnya a belső borítása, vagy inkább csupaszsága és a belógó lengőzsanérok is rondák. A hátsó üléseket nem lehet síkba dönteni, méretes a lépcső, nem is lehet kihasználni teljes belső szélességét, mert csak egy szűkebb nyílást vágtak az átmenetnek.

Hogy megy?

Dízelmotorja indulásánál hangos, betolakszik az utastérbe. Legnagyobb, 141 lóerős teljesítményét percenkénti négyezres fordulatnál adja le, míg 340 newtonméteres csúcsnyomatéka 1750-2500 fordulat/perc tartományban áll a rendelkezésünkre. Legnagyobb sebessége 203 kilométer/óra, álló helyzetből 100 kilométer/órára 10,8 másodperc alatt iramodik meg. Az 1,7 literes motor könnyedén mozgatja az 1539 kilogrammos (saját tömeg) és 4745 milliméteres (tengelytávja 2770 milliméter) szedánt.

Váltója hétfokozatú dupla kuplungos. Kiválóan teszi a dolgát, a kormányról is kapcsolhatjuk a sebességet (a bal oldalival vissza-, a jobb oldalival felkapcsolhatunk). Autópályán csak a mérsékelt menetzajt hallani, a motorzaj kisimul. 130-140 kilométer/órás tempónál is csendes az autó, kiválóan élvezhetjük a Bartókon Mahler kilencedik szimfóniáját. A szunyókálásból egy kövér gázfröccsel tudjuk felébreszteni a kocsit, az amúgy igen jámbor erőforrás élénk is tud lenni. A váltó partner a dinamikus haladásban is. Áttételei jól átgondoltak, szépen, kiszámíthatóan dolgozik, tempós haladásnál gyorsan kapcsol.

Milyen vezetni?

Fordulékony az i40 (fordulóköre 10,9 méter), az érzéketlen, túlszervózott kormány közvetlensége fokozható, sávtartó asszisztens segít a jó úttartásban. Táblafelismerője a navigáció mellett a központi kis színes kijelzőre is kiírja az érvényes korlátokat, illetve előzési tilalmakat, vagy azok feloldását.

Amennyiben nem figyelünk és az i40-essel úgy hagyjuk el a forgalmi sávot, hogy előtte nem indexelünk, a sávelhagyást gátló rendszer (LKAS) felismeri a helyzetet, és hangjelzéssel figyelmeztet, egyben korrigálja a kormányzási irányt. A rendszer életet menthet abban az esetben, ha a vezető elbóbiskol a volán mögött.

Futóműve a limuzinok kényelmét adja, elöl McPherson, hátul többlengőkaros a független kerékfelfüggesztés. Az első féktárcsák 320 milliméteresek és hűtöttek, a tömör hátsók 300 milliméteresek.

Menetdinamikai kapcsolóját (sport, komfort, eco) csak a teszt közepén találtam meg, így a takarékos üzemmódot a próba felétől használtam. Ennek ellenére keveset fogyasztott az i40, a több mint 1100 kilométeres teszthét során 5,8 literes átlagot mértem száz kilométerenként, sokat közlekedve autópályákon, többször négy személlyel, állandó fűtéssel, ülésfűtéssel.

Mennyibe kerül?

Biztonságunkról kilenc légzsák gondoskodott, a vezető oldalon térdlégzsákra is számíthatunk. Az automatikus parkolási rendszert nem próbáltuk ki, a tolatókamera nagy segítség, de az autót egyébként jól át lehet látni, a városi forgalomban is könnyedén elboldogulunk vele. Hátsó ülésein is jó utazni, a be- és a kiszállás könnyed és kényelmes. Az ára már nem annyira kézenfekvően olcsó, az elődnél megtapasztalhattuk azt a minőségi ugrást, amit az új Hyundaioknál meglépett a gyártó. Az i40 szedán 135 lovas benzinmotorral 6,799 millió forintért vihető el kedvezmények nélküli listaáron, a 115 lovas dízellel szerelt változat 7,249 millió forint, az erősebb 1,7 literes dízelért 7,5499 milliót kérnek. A tesztelt változat dupla kuplungos automatával 8,199 millióba, prémium felszereltséggel és vezetéstámogató extrákkal ellátva 10,567 millió forintba kerül.