Parragh László: 2-3 év múlva nem lehet majd ráismerni a felsőoktatásra

Parragh László

– Beszélgetésünk helyszínén 151 fiatal gyűlt össze, akik éppen befejezték tanulmányaikat, miután részt vettek a győri autógyár által szervezett duális képzésben. Mit is értünk pontosan az egyre ismertebb, szinte divatos kifejezéssé vált oktatási rendszer alatt, ami az Önök támogatásával folyamatosan bevezetésre kerül a magyarországi szakképzésben és a felsőoktatásban?
– Gyakorlatorientált képzés, mégpedig olyan értelemben, hogy a gyakorlatot nem az iskola tanműhelyében sajátítják el a fiatalok, hanem valós munkahelyi körülmények között. A gyárakban, üzemekben nemcsak a szakma alapjaival találkoznak a tanulók, hanem sajátos viselkedéskultúrával, gondolkodásmóddal, problémamegoldási készséggel is gazdagodnak. Könnyű belátni, hogy ipari körülmények között egészen másként működnek a folyamatok: az anyagvételezésen át a különféle számítási feladatokig nagyon sok részlet van, amit nem biztos, hogy az iskolában pont úgy tanítanak, ahogy az a valós életben történik. A duális képzés célja, hogy a tanulmányokban való előrehaladás során a diák egyre több időt töltsön a gyakorlati képzőhelyen. Ez a modell egyébként a német gazdaság sikerének az egyik kulcsa. Ugyanez a rendszer működik például Franciaországban is, tehát a sikeres európai országokban. Emiatt is fontos, hogy lemásoljuk, meghonosítsuk a modellt. Ezzel kapcsolatban azonban jelenleg számos problémával küzdünk. Az egyik kihívást az jelenti, hogy nincs elegendő gyakorlati képzőhely. Az iskolák jó része még mindig nem pontosan érti a modell jelentőségét, ezért megpróbálják a tanárok visszatartani a diákokat a lehetőségtől.

– Létezik ezek szerint egyfajta tartózkodás a duális képzést illetően az iskolák részéről?
– Igen, ugyanakkor vannak olyan városok, ahol megértették a modell jelentőségét, és ahol komoly ipari kultúra jött létre. Említhetném Győrt, Kecskemétet, Debrecenben szintén vannak nagyon szép példák, Miskolcon is találunk ilyen képzőhelyeket, Budapesten ugyancsak vannak olyan szigetek, ahol már működik a duális képzés. Jó irányba haladunk, s a folyamatban a lokomotív szerepét az autóipar tölti be, az elektronikai iparral kiegészülve. Az autóipari cégek felismerték, hogy a magyar munkakultúra komoly lehetőséget tartogat számukra, amennyiben megtalálják a megfelelő munkaerőt, s ennek céljából maguk is részt vállalnak leendő munkatársaik képzésében. A mai rendezvény is jól példázza ezt. Nyilvánvalóan abba az irányba kell mennünk, hogy a felsőoktatásban is meghonosítsuk a duális képzést. Könnyű belátni, hogy akkor lesz valakiből jó mérnök, ha valódi munkahelyi környezetben tanulja meg a szakmája minden csínját, bínját.

Az Audi Hungaria duális szakképzésében részt vett 11 legjobb tanulónak személyesen is gratulált a kamara elnöke

– Számos cég szerint van még mit finomítani a rendszeren, a modell alkalmazásán. Úgy tűnik ugyanis, hogy amíg egyes nagyvállalatok esetében jól működik a duális képzés, a néhány száz fős vállalkozások egyelőre nem igazán tudnak élni a modell előnyeivel. Önökhöz is eljutnak ilyen visszajelzések?
– Hogyne. A kamaránk végzi a duális képzés felügyeletét, a témát illetően ellenőrzési jogosítványaink és feladataink is vannak. Mi gondozzuk a tanulói szerződéseket, tehát az iskola, a diák családja és a gyakorlati képzőhely közötti kapcsolatot mi biztosítjuk. Némi leegyszerűsítéssel megfogalmazva két nagy szövetségesi csoportunk van. Az egyik kört azok a nagy nemzetközi cégek jelentik, akik értik, hogy ha duális képzésben fiatalokat fogadnak, ezzel megkönnyítik maguk számára a munkaerő toborzását. A diák ugyanis specifikus tudást szerez, ráadásul a tanév során már látja a cég, ki az, akit foglalkoztatni szeretne, kiből válhat jó munkatárs a jövőben. A másik szövetségesi csoport az a mikro- és kisvállalkozói kör, amelynek tagjai tradicionálisan, családi alapon működnek, s pontosan tudják, hogy szükség van új munkaerőre, noha kisebb létszámban. Utóbbi esetben 1-2 fiatal oktatásáról beszélünk cégenként, ám mivel a gazdaság döntő részét az ilyen vállalkozások adják, ezres nagyságrendű képzési lehetőségről van szó. Egyébként összesen 47 ezer fiatal tanul ma tanulói szerződésen alapuló szakképzési hálózatban Magyarországon.

– Mi a helyzet a duális felsőoktatással?
– A felsőoktatásunkban egyelőre csak szigetszerűen van jelen a duális képzés. Éppen a napokban fogadta el a parlament azt a jogszabályt, ami kimondja, hogy a duális képzés irányába kell vinni a felsőoktatást. Nehéz feladat lesz, mert nem igazán van még kultúrája az ilyen képzésnek Magyarországon.

Parragh László szerint a győri autógyár felismerte a duális képzés előnyeit

– Az új felsőoktatási államtitkár személye garancia lehet arra, hogy sikeresen véghez lehet vinni a szemléletváltozást, hiszen Palkovics László már eddig is meghatározó szerepet vállalt a duális képzés felsőoktatásban való bevezetését illetően. Ön is így látja?
– Egyértelműen. Azt gondolom, hogy Palkovics professzor államtitkári kinevezése nagy nyereség a felsőoktatás számára. Olyan akadémikus, akinek gyakorlati tapasztalata van a kutatás-fejlesztés világában, tevőlegesen részt vett a Kecskeméti Főiskolának a gazdasággal való összekötésében, s rendkívül nagy szaktekintély. A gazdaság részéről minden erővel mögé fogunk állni, támogatni fogjuk a törekvéseit. Nyilván minden átalakításánál többféle szempont létezik. Van egy szakmai szempont, egy ideális állapot, amit jó lenne elérni. Van emellett egy valós politikai mozgástér, amit a politikusnak kell érzékelnie. Mi mindent el fogunk követni azért, hogy ideális állapot jöjjön létre, ám hogy ez mikor, mennyi idő alatt fog bekövetkezni, az a különféle erőviszonyok függvénye. Meggyőződésem, hogy 2-3 év múlva nem lehet majd ráismerni a magyar felsőoktatásra.

Csoportkép az Audi Hungaria duális képzésének legjobb diákjaival és szervezeti vezetőkkel

– A kamara nem csupán a duális képzésben vállal szerepet. Mit válaszolna a kötelező kamarai tagságra kritikusan tekintő vállalkozásoknak: milyen konkrét tevékenységekkel segítik a tagjaikat?
– Köszönöm a kérdést! Úgy látom, sokan rosszul közelítik meg a kötelező kamarai tagság témáját. Nem lehet abból kiindulni, hogy befizetek 5 ezer forintot, cserébe ezt, meg ezt fogom kapni, amit árlista, vagy teljesítésigazolás formájában ellenőrizni is tudok. Kamarára azért van szükség mindenütt a fejlett világban, mert a gazdaság szereplői, legyenek kicsik vagy nagyok, nem képesek önmagukban megszervezni a gazdaság körüli környezetet. Viszont üzleti közösségben, gazdasági önkormányzatban képesek erre. Amikor azt nézzük, miért sikeres Ausztria, miért sikeres Németország, azt gondolom, ebben az eredményességben benne van az is, hogy az ő gazdaságszervezési intézményrendszerükben ott van a kamara kötelező jellege. Ez piacvédelmi eszköz, ez a képzés fontos eszköze, üzlethez jutási eszköz, nem utolsósorban említhetem az érdekérvényesítést is. Egy kamara az üzleti közösség nevében megteheti, hogy azt mondja: ez az adórendszer nekem így nem jó, szeretném, ha inkább teljesítményorientált lenne. Ezeket mind egyben kell nézni, amikor kamaráról beszélünk. Az a feladatunk, hogy ezt megértessük a vállalkozásokkal. Jól működő intézményrendszer nélkül nem lehet jól működő gazdaságot építeni.

Az elnök azt üzente a fiataloknak: a szakképzés után se hagyják abba önmaguk képzését

– Tegyük zárásként kicsit konkrétabbá, hogy milyen gyakorlati segítséget nyújt a kamara például a vállalkozások beszállítóvá válását illetően!
– Konkrét programot építünk erre vonatkozóan, ami képzésből, partnerek összehozásából és mentorálásból áll. Az érdekérvényesítés terén arra törekszünk, hogy az uniós forrásokból minél több pénzt mozgassunk ebbe az irányba. Úgy látom, adott a kellő politikai akarat, így már csak az a kérdés, hogy a szükséges intézményrendszert hogyan tudjuk mindehhez kiépíteni.