Az autóipari automatizálás hatása a munkaerő piacra

Az automatizálásra és a robotok elterjedésére ugyanúgy jellemző, hogy míg a teljesítmény exponenciálisan nő úgy a technológia ára párhuzamosan csökken. Ha el akarjuk képzelni milyen potenciál van a technológia fejlődésében elég a Moore-törvényre gondolnunk, mely szerint a mikroprocesszorok teljesítménye kétévente duplázódik, vagy azt végiggondolnunk, hogy jelenleg az egy hétvégén eladott új generációs okos telefonok kapacitása húsz-harmincszorosa a ’90-es évek összes személyi számítógépének.

Míg a technológia fejlődése önmagában egyre több vállalati stratégia központi elemévé emeli az automatizálást, más munkaerő piaci jelenségek is meghatározzák a beruházások megtérülését. A robotok számára a legnagyobb konkurenciát az emberi munkaerő jelenti, mely rugalmasabb, kreatívabb és a legtöbb helyzetben sokkal sikeresebb problémamegoldónak bizonyul. Ugyanakkor, ahogy a régiónkban tapasztalhatjuk a telítődő munkaerő piacokon a bérek emelkedése mellett szakképzett munkaerőhiány jelentkezhet, amelyről oly sokat lehetett hallani az elmúlt évek autóipari konferenciáin. Ahogy ezek a folyamatok kiteljesednek és a megfelelően szakképzett munkaerő költsége emelkedik, úgy válik egyre vonzóbbá az automatizálás.

Vizsgáljunk meg néhány trendet a régiónkban, hogy jobban megértsük milyen módon hat ez az autóiparra. Az elmúlt években tovább nyílt az olló az autóipar és a versenyszféra egyéb területei átlagbére között: míg 2010-ben átlagosan 20 ezer forinttal voltak magasabbak a bruttó bérek az autóiparban, napjainkban ez a különbség 40 ezer forintra nőtt. A fokozott verseny a megfelelően képzett szakemberek iránt régiós jelenség, és Németországon kívül Ausztria és Szlovákia is jelentős vonzerővel rendelkezik. Ez a külső és belső nyomás további feszültséget okozhat és komoly problémák kialakulásához vezethet. Jelentős bérspirál kialakulása esetén rohamosan emelkedő munkaerőt érintő költségekre, jelentős régiós feszültség esetén pedig sztrájkokkal kikényszerített béremelésekre kell számítani, amelyek komoly kockázatot jelentenek.

Ennek megfelelően az automatizálás egyre nagyobb megtérülésű beruházássá válik, egyre olcsóbb és hatékonyabb a technológia, valamint egyre drágább és kockázatosabb az alternatíva.

A Hays Hungary Engineering divíziójában azt tapasztaljuk, hogy a fenti trend máris érezteti hatásait a szakképzett munkaerő piacán. Egyre nagyobb a kereslet az automatizálási mérnökök és a robottechnikai ismeretekkel rendelkező szakemberek iránt. A kereslet bővülését elsősorban a bérek színvonalának emelkedése jelzi. Egy általános villamosmérnök hiány egyébként is megfigyelhető a magyar piacon, az automatizálási pozíciókban még ehhez képest is tudtak nőni a bérelvárások. Nem ritka, hogy a területen megfelelő tudással és 1-2 év tapasztalattal rendelkező mérnök bruttó alapbére 500-550 ezer Forint körül mozogjon. Míg sok cégnél megfigyelhető, hogy nem szeretnének többet „szánni” ezekre a szakemberekre, azt látjuk hamar rákényszerülnek a belátásra miszerint: ha nem biztosítanak megfelelő körülményeket, fejlődési lehetőséget és kiemelkedő bért ezen szaktudással rendelkező mérnökeik számára, azok könnyedén kapnak erősebb ajánlatot, vagy el sem vállalják ezt a nagy felelősséggel járó feladatot.

A legnagyobb keresletet autóipari gyártó cégek részéről érzékeljük, kiemelten a nagyszériás elektronikai gyártás és összeszerelés területéről. A cégek részéről a Siemens S7 vagy Omron az általánosan elvárt PLC szoftver, CoDeSys, Allen Bradely, SCADA vagy speciális biztonság specifikus előírások ismerete előny lehet. Azt tapasztaljuk, hogy a jelöltek számára a bér mellett meghatározó, hogy minél korszerűbb körülmények között dolgozhassanak, hogy a munkáltatók nyitottak legyenek az általuk létrehozott újításokra és hogy legyen lehetőségük PLC software fejlesztésre.