Soft brexit: abszurdabb nem is lehetne a brit-EU dráma

Rossz lenne nagy-Britanniának, rossz lenne Európának - elég egyszerű feladat tömören összefoglalni a brit népszavazás előtti véleményeket. Abban is egyetértés mutatkozott a megszólalók között, hogy nem túl sok esélye van az elszakadásnak.

Utólag azt már biztosan tudjuk, hogy az állapolgárok többsége mégis az elszakadás mellett voksolt. Az is ismert tény, hogy milliónyi brit kezdett ezt követően azonnal tiltakozásba, abszurd módon saját országa ellen. Nem véletlen, hogy kevesen mernének nagy összegben fogadni arra, hogy tényleg kilépés lesz a folyamat vége.

Így volt ez legalábbis egészen az utóbbi napokig, ám eldőlni látszik, hogy holnaptól Theresa May lesz az új miniszterelnök, miután a kilépésért kardoskodó politikusok sorra nem kívántak élni a lehetőséggel, hogy átvezessék az országot azon az ingoványos terepen, amelyért ők maguk küzdöttek.

Nem kell brit tudósnak lenni ahhoz, hogy felfedezzük az újabb csavart, a belügyminiszterből kormányfővé avanzsáló hölgy ugyanis a maradás pártján állt. Ennek ellenére máris szállóigévé vált kijelentése, miszerint "a brexit az brexit".

Ebben a sokismeretlenes forgatagban nem könnyű, ám nem is lehetetlen piacnyugtató pozitívumokat felfedezni, legalábbis az előállt helyzethez képest. Ezeket a biztató tényeket írtuk össze.

1. Alapvetően tudható, mi következik (kilépés). Noha ez sokak szerint rosszabb, mint a maradás, van egy harmadik opció, ez pedig a bizonytalanság, ami tervezhetetlenné teszi a jövőt, a beruházásokat, ami feszültté, idegessé teszik a gazdaságot, a pénzpiacokat.

2. Várhatóan nem lesz rétestészta a folyamatból. David Cameron első megszólalásai arra engedtek következtetni, hogy már csak annak a hivatalossá tétele is, hogy egyáltalán milyen következményekkel jár ez a népszavazás, hónapokat vehet igénybe. Theresa May azonban nem halogatná a dolgot.

3. Az új miniszterelnök maradáspártisága a kilépés végigvitele ellenére olyan forgatókönyv ígéretét hordozza, amit szakmai körök máris "soft brexit" kifejezéssel illetnek. A politikusnő aligha lesz érdekelt bármiféle harcos adok-kapokban az Eu képviselőivel való tárgyalás során, ráadásul jól ismerik egymást a felek, hiszen belügyminiszterként már letette a névjegyét fontos uniós asztalokon. A hard brexittel ellentétben, amely feláldozná az egységes piachoz való hozzáférést az unióból érkező bevándorlók lehető leggyorsabb megállítása érdekében, a soft brexit esetében a munkavállalók bizonyos fokú szabad mozgásának biztosítása fejében megmaradna a hozzáférés. Theresa May korábban leszögezte, prioritásként kell kezelni a tárgyalásokon, hogy a brit cégek továbbra is kereskedhessenek az egységes piacon, egyúttal azt is, hogy Nagy-Britannia jobban ellenőrzése alatt tudja tartani az Európából a területére érkező emberek számát.

4. Nehéz ezt most elhinni, de Nagy-Britannia akár profitálhat is a dologból. A szavazás körülményei, főleg utóélete elég jól példázza, mennyire kaotikus helyzet uralkodott a helyi közéletben. A látványos öngóllal felérő brexit felébresztheti, saját sorsa iránt elkötelezetebbé teheti a briteket. A leendő miniszterelnök célja, hogy a lehető legjobban jöjjenek ki a kilépésből, s bízzunk benne, hogy van is erre valamiféle forgatókönyve.

5. Még kevésbé tűnik rózsásnak az EU, így hazánk helyzete is, hiszen a brit kiválás értelemszerűen gyengíti a nemzetek közösségét. A pofon-elv azonban itt is érvényes, vagyis az EU immár aligha kerülheti el azokat a reformokat, amelyek hiánya a brexit bekövetkezését is előidézte. Vagy felébrednek a kontinens vezetői, vagy elindulunk a lejtőn. Utóbbihoz aligha szeretne - házon belül - bárki asszisztálni.

Amilyen abszurd fordulatok zajlanak tehát az előtérben, ugyanilyen meghökkentő módon akár még jót is tehet az érintetteknek ez a kellemetlen kihívás.