Ilyen vezetni egy hidrogén üzemanyagcellás autót

Ahogyan arról az autopro.hu beszámolt, június 1-jén átadták az első magyarországi hidrogén töltőállomást. A jeles eseményhez kötődően ennek a napnak volt még egy legalább ilyen izgalmas része a megjelent újságírók számára: ki lehetett próbálni egy Toyota Mirai-t. Egészen pontosan három Mirai közül lehetett választani: az első magyarországi példány mellett egy-egy cseh és szlovák autó is megjelent az eseményen, kisegítve ezzel a Toyotát – a nagy érdeklődés miatt így sem jutott túl sok idő egy-egy körre.

Mindhárom tesztautó a Mirai VIP felszereltségét hozó változat volt, ami azt is jelenti, hogy az autók ára egyenként 30 millió forint körül volt. Nem ártott tehát óvatosan vezetni a teszt során!

Hidrogénes hajtás

Mit is jelent a gyakorlatban a hidrogénes hajtás, mit tud ez a Mirai? Merülhet fel a kérdés bárkiben, aki eddig nem merült el mélyebben a technológia vizsgálatában. Az autó a Toyota GA-L platformjára épült a Lexus több modelljéhez hasonlóan, a padlólemez közel öt méter hosszú és három méter széles.

Az autóban három hidrogéntartály kapott helyet, az utastér alatt, egy hátul. Maga az üzemanyagcella a motortérbe került, itt a hidrogén és az oxigén kölcsönhatásakor keletkező energiát „fogják meg”, és vezetik hátra a villanymotorba, ami a hátsó tengelyre került – tehát hátsókerékhajtású autóról van szó. A Lexus UX300e-ből megismert villanymotor hajtja a Mirai-t, a különbség „mindössze” annyi, hogy ez a motor hidrogén üzemanyagcellából, és nem egy akkumulátorból nyeri az energiát.

Mitől egyedi a hidrogénes hajtás?

Eddig bizony el kellett jutnia az olvasónak ahhoz, hogy kiderüljön, miben tér el egy hidrogénes autó egy akkumulátoros elektromostól a vezetési élményt tekintve. Semmiben. Miután magát az autót ugyanúgy egy villanymotor hajtja, bent ülve, az autót vezetve egész egyszerűen nincs különbség: csendes, szinte nulla zajszinttel jár a Mirai közlekedése, egyedül a gumik aszfalton való súrlódását lehet hallani.

Kívülről van némi különbség, az akkumulátoros elektromos autók esetében már megszokhattuk a jellegzetes, távolról a trolibuszok hangjához hasonló zajt gyorsításkor és lassításkor. A Mirai ezzel szemben egy kicsit inkább fütyülős, sípoló hangot ad ki, de túl nagy hanghatásra nem érdemes számítani. Egy parkolóházban azért biztosan feltűnne.

Prémium felszereltség

Egy harmincmilliós autótól sokat vár az ember, a Mirai ezt meg is adja. Természetesen rendkívül kényelmesek a bőrülések, a műszerfalról egy 8 colos kijelző köszön vissza, míg középen egy 12,3 colos képernyőt kapott az infotainment rendszer. Váltó nincs, hacsak azt a kis kapcsolót nem nevezzük annak a klíma légbefúvói mellett – egyébként nagyon jól kézre esik.

Sajnos a különböző üzemmódokat nem volt idő kipróbálni, de normál módban is volt szerencsém megtapasztalni, mit jelent egy Mirai-nak odalépni a gázpedálra: az egyébként nem éppen könnyű autó egy pillanat alatt megugrott, és a szélvédő aljára kivetített képen nem győzött pittyegni és villogni a jelzés, hogy túllépem a megengedett legnagyobb sebességet.

Egyébként az autó 9 másodperc alatt gyorsul százra, végsebessége 180 kilométer/óra, teljesítménye 174 lóerő. Az autó hatótávolsága gyárilag 650 kilométer, ez száz kilométerenként 0,79 kilogramm hidrogén elfogyasztását jelenti. Ugyanakkor láthattuk a napokban, hogy ennél többre is képes lehet a Mirai kellően takarékos vezetéssel – 1003 kilométert ment egy példány egy töltéssel, ami 0,55 kilogramm/100 kilométeres fogyasztást jelent.

Végezetül egy kis érdekesség: az talán nem lep meg senkit, hogy egy hidrogén üzemanyagcellás jármű egyetlen mellékterméke a víz. Ezt időnként üríti magából a rendszer, de a „H2O” feliratú gomb megnyomásával a sofőr ezt bármikor megteheti – természetesen ezt ki kellett próbálni. Az így keletkezett víz desztillált víz, nincs benne ásványi anyag, de egyébként iható.