Így parkolnak az önvezető autók

A legtöbb önvezetővel foglalkozó munkacsoport számára az utakon történő haladás a nagy részletességű térképek segítségével megoldható. Tudni fogjákaz autók, hogy hol mehetnek és hogyan kommunikálják le, ha az út eltér a térképtől, illetve mit kell tenni ilyen helyzetben. Minden önvezető rendelkezik kezdetleges képességekkel ahhoz, hogy térkép nélkül közlekedhessen ilyen helyzetekben.

Kiszállási pontok és parkolóhelyek

A térképek jelzik a parkolókat és a várakozóhelyeket a közutakon. A várakozóhelyek kocsifelhajtók és tűzcsapok melletti területek is lehetnek, melyek alkalmasak arra, hogy ki- vagy bepattanjunk az autóba. A városokban vannak taxik számára lefoglalt várakozóhelyek is, csak úgy, mint a be- és kiszállásra alkalmas helyek. Sőt, bizonyos nagyvárosokban már Uber és Lyft szolgáltatások számára is nyújtanak ilyeneket.

A kiszállási pontok és parkolóhelyek sok esetben azonban magánterületen vannak. Hogy fogják az autók tudni, hogy hova menjenek, ha nem nyilvánosan hozzáférhető az adat?

Adatgyűjtés

A fontos helyszíneket, mint például iskolákat, középületeket és nagy épületeket a térképészeti cégek ugyanúgy felvázolják majd, mint az utakat. A legtöbbjük be fogja engedni az emberek által vezetett feltérképező autókat, mint amilyen a Google Utcakép autója is. Tovább, a szenzorokkal rendelkező magántulajdonú autók is gyűjthetnek adatot a térképészethez.

Általában az ilyen térképeknek alapszintű emberi felülvizsgálatra van szükségük, és éppen ezért a kis forgalmú közlekedés nem térképezhető fel olyan gyorsan, mint a forgalmas területek. Pont emiatt kell lehetővé tenni a tulajdonosok és az utca embere számára, hogy feltérképezzék ezeket a területeket. Először légi felvételekre van szükség, hogy kijelöljék a tér geometriáját. Ebből kiderül hol haladhatnak autósok, hol van járda, illetve a be- és kiszálló pontok, parkolók.

Távolról vezérlik

Az autók azonban nem a légi felvételeket használják a navigáláshoz, szükséges egy megfelelő érzékelőkkel ellátott autó látogatására is. Ez egyre egyszerűbbé válik a robotizált autók elterjedésével, melyeket távolról vezérel egy ember, miközben egy ismeretlen helyet térképeznek fel. A vezérlők nem úgy vezetik az autót, minta épp kormányoznák, hanem stratégiai tanácsokat adnak neki.

A távoli vezérlőkkel a feltérképezés sokkal olcsóbb lehet, mert csak akkor van emberi beavatkozásra szükség, amikor idegen területen navigál a jármű.

Szociális konvenciók

Még az olyan vállalatoknak is, mint a Tesla, melyek azt mondják, térképek nélkül fognak közlekedni autonóm járműikkel, szükségük lesz a magánterületek lekövetésére. A közutaknak bizonyos mintákat és szabályokat kell követniük, melyek egységesek. A magánterületek közlekedése azonban nem jogszabályokon, hanem szociális konvenciókon alapul, melyeket az emberek megértenek, de a gépek nem tudnak megbízhatóan használni.

A robotautó vállalatok valószínűleg felajánlják majd a magánterületek tulajdonosai számára, hogy kiválasszák, milyen módon jussanak be az autók a területükre. Ezek a rendszerek kijelölik a várakozásra alkalmas területeket és, hogy hogyan lehet ki-, illetve beszállni a kocsikba, és milyen rend szerint történik mindez.

Stadion, hipermarket – koordinálni kell az autókat

Közös pont a nagy forgalmat lebonyolító épületek, mint például a stadionok, koncerthelyszínek esetén, hogy nagyon bonyolult rendszerrel akarnak dolgozni. Egy ilyen rendszerben számítógép kezeli a járművek parkolóba engedését, de csak annyi juthat be, amennyit koordinálni tud. Fontossági sorrendje alapján történik, a VIP-szektor minden esetben előnyt élvez. Minden autóval közlik, hogy egy sorba rendeződjenek, majd haladjanak a be- és kiszállási pontokhoz. Ekkor az autó jelzi utasának, hogy hova menjen.

Az olyan extrém esetekben, mint például egy stadion kiürítése, először buszok érkeznek és azokkal viszik az embereket egy olyan helyre, ahol nyugodtan át tudnak szállni az autóikba.

Parkolók szabályozása

Mindehhez térképekre és protokollra van szükség, még a Teslának is. Ezen kívül a közutakon is beavatkozás kell az épület parkolójának bejáratánál, ami csak úgy tud működni, ha az épület egy bizonyos számú járművet enged be. Itt szabályozni kell a bejárat előtti megállást, vagy lassabb haladást is.

Még az olyan egyszerű dolgoknak is, mint a hipermarketek, szükségük lesz olyan rendszerekre, amelyek szabályozzák a parkolóhelyeket, irányítják a kiszállító autókat, és azt is, ahogy az önvezetők felveszik az ajtónál utasaikat. Ahogy megnő azok száma, akik önvezető autókat használnak, a ki- és beszállási területek mérete is növekszik, hogy kezelni tudja a nagyobb forgalmat.

Korlátozott méretű területeken a ki- és beszállási területek kétféleképp működhetnek. Az egyik, hogy az autó megérkezik, majd elmegy. Ha viszont kisebb a hely, akkor egy sávban is megoldható a dolog. Az autók csoportosan érkeznek meg, megállnak, majd miután az utasok ki- illetve beszálltak, együtt elindulnak, majd a következő flotta ugyanezt csinálja.

„Inas”-üzemmód

Nagyon népszerű lesz a robotautók parkolásánál az inas-üzemmód, mivel segítik a tér jobb kihasználását. A területen kijelölnek egy kisebb részt és az autóknak kiadják parancsba, hogy rendezzék el magukat, vagy egy szervert állítanak be erre a feladatra, ami így dinamikusan rendezi el a járműveket. Sszükség szerint tovább növelhetik virtuálisan a parkoló területét. Tudni fogja a szerver az autók méretét és várható tartózkodási idejüket is, így eldöntheti, melyik autót hova tegye.

Egy központi vezérlő számítógéppel a parkolóknak nem kell maguknak küszködniük, vállalatok fogják kínálni az effajta szolgáltatásaikat, kedvező áron, ráadásuk az autók majd csak nagyon keveset tudnaki maguktól cselekedni. Viszont, ha az egyik autó útban lesz a másiknak ebben a parkolóban, elég csak egy centit elmozdulnia a kocsinak, a másik máris érzékeli, hogy az útjában áll, ami szintén elmozdul, és érzékelteti a másik autóval, ami szintén mozdul, és így megy ez tovább, ameddig az az autó, amelyik ki akart jutni onnan, eléri a kijáratot. Az így mozgó autók tömege pedig újraparkolja magát az üres helyeken.