Válaszoltak az osztrák jogászok az önvezetés dilemmáira

– Úgy tűnik, felgyorsultak a jogi kodifikációs munkák Európában. Ezzel kapcsolatban aktuális példa Ausztria, ahol a közelmúltban fontos mérföldkövet értek el az autonóm vezetés jogi szabályozása terén. Miről hoztak döntést egészen pontosan?
– Idén augusztus elején hatályba lépett az 1967. évi vonatkozó közlekedési törvényt (Kraftfahrgesetz) módosító jogszabály, az úgynevezett 33. KFG-Novelle. A törvénymódosítás célja, hogy a jogi keretfeltételek biztosításával lehetővé váljon meghatározott asszisztens, illetve automatizált közlekedési rendszerek alkalmazása. Ezzel kapcsolatban eddig az jelentette a problémát, hogy a vezetőt terhelő bizonyos kötelezettségek – például vezetői ülés rendeltetésszerű elfoglalása vagy pedig a kormánykerék legalább egy kézben tartása – nem voltak összhangban a különböző rendszerek működtetésével, az ellentmondásokat tehát fel kellett oldani.

– A törvénymódosítás eredményeként hogyan tisztázták az autonóm járművet vezető sofőr szerepét?
– A vezető meghatározott feladatok ellátását átadhatja a járműben található asszisztensrendszereknek, vagy automatizált vagy hálózatba kapcsolt közlekedési rendszereknek. A jármű irányításának valamely rendszer kezébe történő átadása esetén el lehet térni azon törvényi kötelezettségtől, miszerint a vezető az ülését rendeltetésszerű módon köteles elfoglalni. Így tehát a vezető a parkolási asszisztensrendszereket a járművön kívülről is használni tudja, azaz például az autó mellett állva távirányítással is tudja mozgatni a járművet. A mostani jogszabálymódosítás lehetővé teszi az elérést attól a törvényi kötelezettségtől is, hogy a vezető kormánykereket az utazás során legalább egy kézzel köteles tartani. Ennek megfelelően tehát a kormánykerék meghatározott feltételek teljesülése esetén elengedhető. Kiemelt garanciális feltétel, hogy a vezetés során a konkrét feladatok csak kétféle rendszernek adhatók át: vagy olyannak, amely már engedélyezve van (azaz már szériagyártásban található), vagy pedig olyannak, amely még tesztelési célt szolgál, de megfelel a tesztelésre vonatkozó külön rendeletben meghatározott követelményeknek. A törvénymódosítás tehát – a technikai fejlődésre reagálva – próbálja feloldani az eddigi ellentmondásokat, ugyanakkor kimondja, hogy a vezető minden esetben felelős azért, hogy a vezetéssel kapcsolatos feladatait bármelyik pillanatban vissza tudja venni. A jogalkotó tehát jelen fázisban még nem engedi ki a vezetőt a felelősség alól.

– Hol tart jelenleg a jogalkotás folyamata? Vannak-e ennél részletesebb szabályok erre vonatkozóan?
– Fontos hangsúlyozni, hogy a törvénymódosítás jelen formájában csak a keretszabályokat tartalmazza, azt az illetékes – a közlekedésért, innovációért és technológiáért felelős – miniszter rendeletei töltik meg majd tartalommal. Így ezek a rendeletek hivatottak pontosan meghatározni, hogy a vezető a meghatározott feladatokat milyen közlekedési helyzetekben, milyen utakon, milyen sebességtartományokban, milyen járműveknél és milyen rendszereknek adhatja át. A témakör fontosságát és a gyorsaságot jellemzi, hogy a részletes szabályokat tartalmazó miniszteri rendeletek még idén ősszel megszülethetnek. Ezek a fejlemények azért is figyelemreméltóak, mert az osztrák jogalkotó olyan kérdésekre próbál válaszokat adni, amelyek az autonóm vezetés magyarországi kodifikációja során is megkerülhetetlenek lesznek.