Nem találják a szent grált az akkufejlesztők

Öt perc alatt tölthető akkut fejleszt a Daimler, a magnézium lehet a megoldás az akkugyulladás ellen, norvég nanotechnológusok áttörést értek el a lítium-ion tehnológiában. Szinte minden hétre jut egy bombasztikusnak szánt bejelentés az akkumulátor-fejlesztés valamelyik boszorkánykonyhájából. A tisztánlátást az is zavarja, hogy a multinacionális gyártók úgy vásárolják be magukat az akkufejlesztő startupokba, mint az IT-óriások a feltörekvő szoftvercégekbe.

Miután tavaly a Daimler és a Samsung 60 millió dollárt fektetett közösen az izraeli Store Dot akkufejlesztő startupba, a vállalkozást hirtelen 500 millió dollár értékűre becsülte fel a piac. A BP energiaóriás sem akart kimaradni ebből, idén májusban megdobta a startupot még 20 millió dollárral. A Store Dot az öt perc alatt feltölthető akkumulátor ígéretével vonzotta magához a befektetőket. De mint azt legutóbb is mondták, még egy kis időre van szükségük, hogy előálljanak a fejlesztéssel. Amúgy is először a gyorstölthető mobiltelefon-akkut fogják bemutatni 2019-ben, és csak azután jön az elektromos autóba való energiaforrás. A Nissan, a Mitsubishi és a Renault a massachusetts-i Ionic Materials által bemutatott technológiának hisz, közös kockázati tőkealapjuk az amerikai fejlesztőket választotta. Az Ionic a gyúlékony elektrolit közeget szeretné szilárd testtel kiváltani. A norvégok a szilikontartalmú akkumulátorral jönnek, a Kjeller Innovation azt állítja, hogy grafittal elegyítve a szilikon akár meg is tudja ötszörözni az akku energia-felvételi kapacitását.

A startup-bevásárlások színpada mögött létezik az az üzleti befektetési modell is, amely nagy cégek kutatás-fejlesztését pénzeli. Ilyen az amerikai CAMX névre keresztelt projekt mögött álló Kenan Sahin török-amerikai milliárdos üzletember elgondolása is. Ő a brit Johnson Matthey-vel és a német BASF-fel együtt létrehozott céggel kutatja az új technológiát. A CAMX nem új anyagot keres, hanem az akkumulátor katód anyagának tökéletesítésére összpontosít. Ezzel az üzletileg jóval rizikómentesebb módszerrel egyébként egyben a startupok kísérleteinek is aládolgoznak, hiszen kész, világcégek által fejlesztett megoldásokat tudnak számukra eladni. A Johnson Matthey (JM) egyébként járja a saját útját, ők a nikkelt tartják csodaszernek. A vállalat a lítium-nikkel-oxid alapú cellától azt várja, hogy lekörözheti a Tesla lítium-ionos akkumulátorait, mert egyrészt olcsóbb lesz az előállítási költsége, másrészt hatékonysága is javul, ráadásul kisebb és könnyebb lesz. A JM mindenesetre 200 millió dollárt fektet az eLNO nevű új akkuprojektjébe.

– Az akkumulátor-technológia jelenlegi problémája alapvetően, hogy egy először 1991-ben (a Sony által) piacra dobott technológia határait feszegetjük (Li-Ion), és mivel itt elértük a korlátokat, új technológiára van szükség. Itt versenyzik a sok új ötlet, amelyek még laborban vannak. Ott talán működnek, és a nagy kérdés az, hogy kinek sikerül először gyártásba vinni valamit, ami árban, tömegben és kapacitásban a jelenlegi technológiával versenyezni tud. Nyilván mindenki a saját ötletét gondolja a legjobbnak, és nyilván mindenkinek kell a pénz a fejlesztésre, ezért a sok inkább marketing, mintsem műszaki vagy tudományos szempontból értékelhető anyag – ezt az Autoprónak már Kiss Dávid, a Formula Student East hallgatói járműépítő verseny műszaki vezetője mondta, aki doktoriját is elektromos hajtással kapcsolatos témában írja. (A fiatal szakemberrel korábban készült interjú, ahol egyebek mellett beszámol az első magyar elektromos hajtású sportautóval kapcsolatos projektről is.)

Hogy hol van az elektromos mobilitás jövőbeli bölcsője, azt jól jelzi az egykor lítium-ion cellák fejlesztésével foglalkozó massachusetts-i Boston Power nagyon korai átköltözése Kínába. 2011-ben vetették meg lábukat az ázsiai országban, akkor, amikor az elektromos mobilitás még korántsem volt ennyire az autóipari fejlesztések homlokterében. A Boston Powert megalapító svéd-amerikai kémikus-üzletasszony, Chritine Lampe-Önnerud már akkor is arra panaszkodott, hogy Massachusetts túl földhözragadt, és nem tudja olyan nagylelkűen támogatni az innovációt, mint Kína. Az Egyesült Államok időközben belátta, hogy nem érdemes elriasztani az innovatív vállalkozásokat, Önnerud új cége, a Cadenza Innovation idén négymillió dollár támogatást kapott akkufejleszésre. A Cadenza nagy bejelentésre készül a szupercellás akkumulátorával, amely a remények szerint nem lesz hajlamos az indokolatlan kisülésekre, felgyulladásra.

Mint arról az Autopro is írt, a kutatás határait nemcsak a fizika jelenti, hanem a piaci szereplők versenye, ami inkább szól most a nagyományos lítium-ionos akkuk előállításának olcsóbbá tételéről, mint az innovációról. Az akkufejlesztésben várva várt, de mindeddig elmaradt „térugrás” körüli kérdéseket járta körbe az amerikai Wired tech-magazin is, amely Az akksik még mindig rosszak, de a tudósok dolgoznak az ügyön címmel ad rövid összefoglalást a legújabb trendekről.