Egy kis történelem: miért nem járunk már száz éve elektromos kocsival?

Szerző: autopro.hu/B.B. | 2017.04.10. 12:30

A technológia már jóval az első világháború előtt létezett, csakhogy akkori elterjedésének is ugyanazok szabtak gátat, mint ma. Szerencsére van, ami változott időközben, szakértők el is árulták, mitől lehet ezúttal sikeres vége az áttörésnek.

Hiába az állami támogatások, a zöld szervezetek ajánlásai és a folyamatos médiafigyelem, az elektromos autók még a kiemelkedő fizetőképességű piacokon is lassan lépkednek előre. Németországban például ez év elején 34 ezer villannyal hajtott személykocsi futott az utakon, ami az ottani teljes gépkocsi-állomány egy százalékát sem teszi ki. Ám amilyen alacsony ez az arány, annyira régi ez a fajta meghajtás: a kényelmes, könnyen kezelhető, 100 kilométeres hatótávú ősök már az első világháború előtt is viszonylag nagy számban léteztek.

Az Automobilwoche szerint az Egyesült Államokban 1900-ban a kocsik negyven százaléka elektromos hajtású volt, Németországban is több száz ilyen (például postai használatú) jármű közlekedett, így az akkori autópark kis mérete miatt az e-hajtás aránya a maihoz képest jóval nagyobb volt. Rekonstrukciók szerint a világ első elektromos kocsija már 1882-ben elkészült, annak fél lóerős teljesítményét 1915-re huszonötre növelte a Detroit Electric. A népszerű modellből háromezer példányt értékesítettek.

A technológia nem kis piacrészesedéssel indult, lett volna honnan tovább építkeznie a trendnek, a piacot mégis a belsőégésű motorok taroltál le hosszú évtizedekre. A két műszaki megoldás közti versenyt részben egy egyszerű alkatrész megjelenése döntötte el: az önindító feltalálása után nem volt szükség a benzines gépek fárasztó, kézi indítására – a kényelem pedig alighanem már akkor is nagy úr volt.

A német posta nem csak ma, már a XX. század elején is az e-autókra szavazott

A jelenlegi piaci folyamatokat nézve nem kérdéses: az elektromos kocsik második esélyt kaptak, hogy tömegtermékekké, domináns hajtáslánccá váljanak. Hogy ezúttal sikerül-e, Ferdinand Dudenhöffer szerint egyértelmű: hiába „bukott el” az e-hajtás az előző évszázadban, a duisburgi egyetem professzora, a CAR autóipari kutatóintézet vezetője úgy tartja, ahogy az okostelefonok legyűrték a nyomógombosokat, az e-hajtás is hasonlóan hirtelen fog előretörni.

És hogy hol a párhuzam az e-autók száz évvel ezelőtti és mostani offenzívája között? Mindkét esetben a töltőhálózat hiánya és az energiatároló telepek borsos ára akadályozta meg az áttörést, a köztes időszakban ráadásul valószínűleg egyéb lobbitevékenységek is zajlottak a háttérben. Dudenhöfer szerint viszont ma már van alapja az optimizmusnak, az egyes országok vagy épp autógyártók által priorizált töltőhálózat-építések, vagy a fejlesztéseknek köszönhetően visszaeső akkumulátorárak kezelhetővé teszik a két problémás tényezőt.

Szintén segíthet a dízelhajtás környezetvédelmi szempontok miatti népszerűségvesztése, ami igazából egyáltalán nem új jelenség – ha hihetünk a korabeli beszámolóknak, az emisszió miatt már évszázadokkal ezelőtt is aggódtak: dühös járókelők kövekkel dobálták a legelső benzines kocsikat.