Defender, G-osztály, 911: az évtizedek magukért beszélnek

Időtálló típusok – bár nem túl gyakoriak, aki kicsit is érdeklődik az autók iránt, alighanem ismer legalább egy olyan modellt, melyet évtizedek óta szinte azonos külsővel tart a modellkínálatban a gyártó. Az ikonikus terepjárók közül ilyen a Land Rover Defender, vagy épp az eredetileg katonai célokra szánt, de a piaci igények miatt átszerkesztett Mercedes G-osztály, írja az Automobilwoche. Ezek kinézetükben nem sokat változtak az évek során – pedig előbbiből csaknem hetven, utóbbiból 38 éve készült el az első példány, vagyis e két típus több trendváltozást is túlélt már. A miértre adható egyik lehetséges válasz az egykori robosztus dizájn és technika különleges összhangja, ami ideális alapot ad a legendák kialakulásához.

Azt, hogy még a gyártók sem tudják, miből válik ikon, jól mutatja a Porsche 911 esete: az 1963-ban megjelent önhordó karosszériás sportkocsihoz a gyártó nem fűzött különösen hosszú távú terveket, hiszen mellette érkezett a 924 és a 944, majd a 928, 968 is. Ezek az újabb, olcsóbban előállítható gépek azonban nem maradtak sokáig a kínálatban: mivel a 911 túl nagy fejlesztési összegeket emésztett fel, mindig bérelt helye volt a termékpalettán. Ráadásul mivel a típus karosszériája nem engedett meg komolyabb módosításokat, kényszerből a forma is megmaradt. Ha a tervezők választása korábban nem a drága farmotoros, önhordó megoldásra esik, valószínűleg nem a 911 lenne ma az egyik legnépszerűbb sportkocsi.

Ha már Porsche, hiba volna nem megemlíteni a 911-essel azonos alapra épülő, szintén legendás Bogarat. A VW gépe azért különleges, mivel hosszú évekig modellfrissítés nélkül hagyta el gyártósorokat, egészen addig, míg formája és technikája már elavultnak nem számított. Hasonló a közvetlen követőmodell nélkül is 13 éven át gyártott Renault Twingo, vagy a létravázas, szintén sokáig készülő, megbízhatóságáról híressé vált Toyota Land Cruiser J7. Ezek az autók azt mutatják, az évtizedes referencia mellett a kivételes minőség is magasabb státuszt adhat egy-egy típusnak.

Persze nem csak Európában készülnek autóikonok, Japánban az üzletemberek és politikusok szívesen választják az ötven éve folyamatosan kínált Toyota Centuryt. Az öt méternél is hosszabb, V12-es motorral hajtott gépet utoljára húsz éve rajzolták át alaposabban, ám a Defenderhez, illetve a G-osztályhoz hasonlóan itt is meghagyták a jellegzetesen egyenes vonalakat.

De mi kell ahhoz, hogy egy gyártó egy-egy terméke nagyobb külső változás nélkül évtizedeken keresztül közönség egyik kedvence maradjon? A megfelelő minőségen túl elengedhetetlen a modellfrissítések optimális levezénylése: ennek kulcsa a technika állandó szinten tartása, ami korántsem egyszerű feladat. Annak eldöntéséhez, hogy mit kell megőrizni és mihez kell hozzányúlni, először is a trend és a legenda fogalmát és különbségét kell megérteni – árulja el a titkot Gunnar Güthenke, a Mercedes terepjáródivíziójának vezetője.

A folyamatos modellfrissítések jelenségének előkerülésével el is érkeztünk az ikonok jövőbeli kilátásaihoz: mivel a termelésoptimalizálás (és valljuk be, a bevételek stabil biztosítása) miatt az autók átlagosan hétévente kapnak utódot, napjainkban jóval kisebb esély van hasonló sikertörténetek megindulására. Aki mindenképp legendát keres, a kiterjedt gyártósorok helyett inkább a nagy múltú, kis darabszámban gyártó, szinte ismeretlen manufaktúrák termékei után szaglásszon: ilyen például az angliai Morgan 4/4, ami 1936 óta készül, ezzel magáénak tudva a leghosszabb ideig sorozatban készülő autó címét.