Úton az utánpótlás: Szombathelyen már a duális MSc gépészmérnöki képzésen dolgoznak

– Belgiumból jött vissza Magyarországra a szombathelyi egyetem hívására. Pontosan hol és mivel foglalkozott Belgiumban, és miért érezte úgy, hogy haza kell jönnie?
– Sosem gondoltam arra, hogy külföldön éljek, dolgozzak, de örültem, amikor 2007-ben Erasmus-ösztöndíjjal lehetőségem nyílt Belgiumban a genti egyetemen eltölteni egy félévet. Gödöllőn, a Szent István Egyetemen végeztem 2007-ben és ott kezdtem el PhD-képzés keretében biomechanikai kutatásaimat. 2010-től az Universiteit Gent, Labo Soete Intézetében folytattam munkámat a térdízület és a térdprotézis között fellépő lokális mozgások és erők pontosabb meghatározásáról. Ahogy Gödöllőn, úgy Gentben is részt vettem az egyetemi oktatásban is. Mindig is szerettem tanítani ezért örömmel vettem a lehetőséget, hogy a mozgástan (kinematika, kinetika) és a héjak elméletének gyakorlatait én tarthattam. Később a kézi és gépi forgácsolás gyakorlatokat is én vezettem.
Az oktatási feladatokon túl az intézetbe sok kutatási feladat is érkezett, amit a doktoranduszok, a mester és alapképzésben részt vevő hallgatók és az intézeti technikusok végeztek el. Ezeken a feladatokon keresztül mindenkinek lehetősége nyílt, hogy gyakorlati feladatokat is megoldjon a kutatói ideje alatt. Bár jómagam elsősorban elméleti ember vagyok, nekem is bele kellett kóstolnom a mérnöki tudományok gyakorlati részeibe. Például több alkalommal az intézetnek csapágyanyagokat kellett koptatótesztek alá vetni egy másfél tonnás célgéppel (test rig), amit a teszt előtt darabjaira kellett szedni, megtölteni tengervízzel, majd egy 350 kg-os tengelyre felhelyezett polimer csapágyat ebben a vízben, nyomás alatt, hetekig koptatni.
Bár lassan már négy éve éltem kint Belgiumban, nem szakadtam el gödöllői gyökereimtől, folyamatosan tartottam a kapcsolatot volt témavezetőmmel, mesteremmel, Csizmadia Béla professzor úrral. Tőle hallottam először a szombathelyi gépészképzésről.
Ez egy olyan lehetőség, amely egyszer jön az életben. Teljesen új gépészmérnökképzést létrehozni olyan környezetben, ahol ténylegesen óriási igény van a szakemberekre.
Szakmai szempontból tehát bőven megvolt az indok, hogy hazajöjjek, de meg kellett győzni belga feleségemet is, hogy megtegye ezt a nagy lépést, és jöjjön velem Magyarországra. Tudtam, nem lesz könnyű helyt állni, mindent legalulról felépíteni a képzésben, és feleségemet beintegrálni a szombathelyi közösségbe. Az elmúlt három évet nézve azonban úgy érzem, jól haladok.

– Mivel foglalkozik a Gépészeti Intézeti Tanszék, amelyet vezet? Milyen tantárgyakat oktatnak?
– A gépészmérnöki szak keretében a tanszék mind az alaptudományokhoz, mind pedig a differenciált szakmai ismeretekhez kapcsolódó tantárgyak oktatását végzi. Cél, hogy a végzett, BSc diplomával rendelkező gépészmérnökök egy része lehetőleg a helyi, illetve a hazai iparban hasznosítsa tudását, de ugyanakkor alkalmassá váljék mesteri oklevél, illetve doktori fokozat megszerzésére is.
A BSc szakon a tárgyak közel 75%-át kell lefednie a tanszéknek, amely komoly terhelést jelent, viszont a tárgyakat úgy alakíthattuk ki, hogy teljesen kitisztítottuk a szak profilját. Ez azt jelenti, hogy frissítettük saját tárgyaink tematikáját, olyan elemekkel kiegészítve, amelyeket más magyar és külföldi egyetemeken hasznosnak tartottunk, valamint minimalizáltuk a gépészek között csak „tölteléktantárgyaknak” nevezett nem-mérnöki tárgyak számát.
A tanszék további feladata a kutatás, amelyet három nagy csoportba bontanék. Egyrészt vannak a mechanika tudományán alapuló alapkutatások, a gyártástechnológiához tartozó alkalmazott kutatások, és a mérnöki anyagok fejlesztéséhez tartozó kutatásaink. Igényesség, korszerűség vezérel bennünket a kutatásban és törekszünk arra is, hogy közleményeinket folyamatosan a mérvadó, impact factorral rendelkező, nemzetközi szaklapokban közöljük.

– Hány diákkal foglalkoznak? Milyen szintű szakemberek kerülnek ki a gépészmérnök képzésből?

– Magyar és angol nyelvű BSc gépészmérnöki akkreditációt 80 hallgatóra kaptunk a Magyar Akkreditációs Bizottságtól, így ezzel a hallgatói létszámmal foglalkozhatunk. Számunkra fontos szempont, hogy ha felveszünk egy hallgatót, akkor hozzuk ki belőle a maximumot, és három és fél év múlva egy jól képzett, erős elméleti és gyakorlati ismeretekkel felvértezett mérnökként hagyja el az egyetem falait. Mi tehát megteszünk mindent, hogy a felsőoktatásban tartósan megjelent magas lemorzsolódási arányt csökkentsük, mert nem a BSc alapképzést tekintjük az utolsó lépcsőnek. Már elkezdtünk a duális MSc gépészmérnöki képzésünkön dolgozni, így az első végzős évfolyamnak 2019-ben már lehetősége lesz folytatni a tanulmányait az ELTE-SEK-en, és mester szintű, illetve ahogy korábban hívták, okleveles gépészmérnökként végezni. A gépészmérnöki MSc-n „géptervező” szakirányt tervezünk indítani, amiről úgy gondoljuk, hogy tökéletes kiegészítője lesz a nálunk kínált gyártástechnológia szakiránynak.

– Bevonják-e a hallgatókat különböző kutatási projektekbe? Vannak-e most ilyenek?
– Egyetértés van a kollégák között abban, hogy a hallgatókat jobban integrálnunk kell a kutatási feladatokba. Hárman is dolgoztunk, kutattunk a genti egyetemen, ahol nagyon hasznos praktikum volt, hogy a hallgatók projektfeladatokat végeztek az utolsó években. Egy ilyen projekt volt például egy olyan célgép tervezése, legyártása, összeszerelése és üzemeltetése, amivel láncok kopását lehetett tesztelni. Később diplomadolgozat lett ebből a projektből.
Egyrészt nagy szabadságot kaptak a hallgatók abban, hogyan oldják meg a feladatot. Mellettük állt egy tapasztaltabb doktorandusz vagy egy post-doc, amennyiben segítségre szorultak, de alapvetően csoportokban összedolgozva végezték a feladatot. Ezzel is az értelmes mérnöki munkára való létre készültek fel. Másrészt a célgéppel később az intézet megrendeléseket tudott végrehajtani, ami saját finanszírozását segítette.
Jelenleg a „legtapasztaltabb” hallgatóink is még csak a második évbe léptek bele, így korlátozott mértékben tudjuk őket bevonni ilyen feladatokba, de erősen körvonalazódnak azok a fiatal tehetségek, akikben jövőbeli kollégákat is remélhetünk.

– Együttműködik a tanszék autóipari cégekkel?

– A tanszék jelenleg 11 céggel áll duális kapcsolatban, amelyek a BPW-Hungária Kft., a Delphi Hungary Kft., az EPCOS Elektronikai Alkatrész Kft., az iQor Hungary Kft., a Luk Savaria Kuplunggyártó Kft., az Opel Szentgotthárd Kft., a Roto Elzett Certa Kft., az Uniriv Kft., az IMS Connector Systems Kft., a Schott valamint a Szombathely Távhőszolgáltató Kft.
A legtöbb cégnél, kisebb nagyobb mértékben, de van fejlesztés is, ami miatt van lehetőség arra, hogy az intézet is vállaljon alkalmazott kutatási-fejlesztési feladatot.