Hírlevél
HU
EN

Autopro Blog Egy űrturista esete a jövő elveszett kulcsával

Egy űrturista esete a jövő elveszett kulcsával

Biró Csongor | 2015.05.08 12:49

Egy űrturista esete a jövő elveszett kulcsával

Mi kell egy villanyautós boldogságához? Először is egy villanyautó. Másodszor egy töltő. Harmadszor, de nem utolsósorban egy kulcs a jövőhöz.

Hirdetés

Van már Jedlik Ányos tervünk, több villanyautós klaszterünk, több tucat magyar rendszámos elektromos autónk, kormánybarát és civil lobbiszervezetünk. Mindannyian egy zöld és fényes jövőt várunk, remélünk. Az elektromos autózás támogatandó, jó ügy. Lehet, hogy pont ezért nem támogatják itthon, túl európai dolog, olyan távol van tőlünk, minek majmolni a Nyugatot?

Szinte az összes létező elektromos autót kipróbáltam, vezettem tölthető hibridet, hidrogénes, tüzelőanyag-cellás járműveket. Van, amelyik kompromisszumot kíván - főleg télen, amikor a kormányra fagy a kezünk -, van, amelyik a vezetés őszinte élvezetét nyújtja. Egy a közös bennük, és itt van a probléma: tölteni kell őket. Nem egy ördöngös dolog, ha van kulcsunk, de erről kicsit később.

Majdnem minden megvan a töltéshez

A mai világban nem is nehéz otthon tölteni: aki kertes házban lakik, minden további nélkül feltöltheti akár éjjel, akár nappal a kocsiját. Hat-nyolc órába beletelik ugyan, de átszámítva két litert fogyaszt így száz kilométerenként az autója. A lobbiszervezetek azon dolgoznak, hogy a töltőhálózat minél jobban kiszolgálja az éppen úton lévő villanyautósok szükségleteit. Hungaroringen, golfpályán is találunk töltőoszlopot - arra járok a legritkábban. Van már töltőállomást kereső weboldal, alkalmazás és több tucatnyi budapesti töltőállomás.

Az egyik a sokak által ismert budapesti Duna Plázánál van. Oda szerveztem egy találkozót, hogy ameddig tárgyalunk, töltődjön a kocsi. Megtalálni nem könnyű a töltőt, de ha egy kört teszünk a bevásárlóközpont körül, bejárjuk keresztül-kasul a parkolóházakat és négy-öt helyszínen dolgozó embertől is megkérdezzük (hárman nem is hallottak arról, hogy lenne ilyen), csak megtaláljuk. Igazán nem több 2-3 kilométernél és 10-15 percnél. De a megtalálás öröme, az leírhatatlan. Gyönyörű díszburkolaton két zöld mező áll a villanyosok rendelkezésére, szabványos ELMŰ töltőoszloppal.

Friss és ideiglenes villanyautósként megkönnyebbülve ugrok ki a kocsiból, örülök, hogy parkolhatok ingyen és tölthetek ingyen, már alig van pár kilométerre elég áram az akkumulátorban. Csatlakozót kiveszem, aztán kicserélem a megfelelő szabványra és várom, hogy villogjon a töltésjelző.

Fordítsa el a kulcsot!

Nem történik semmi. Talán telefonálni kell? Sehol egy szám. Elolvasom az apró betűs használati utasítást, amely egy kulcs elfordításáról beszél. Kulcslyuk van, kulcs nincs. Beszaladok a plázába, információs pultnál készségesnek látszik a hölgy. Kérem a kulcsot, szeretnék tankolni - mesélem neki, hogy milyen ügyben zavarom. Érzem is, hogy túl modern vagyok, űrturista. Kulcs? Az nincs - jön a válasz. Akkor hogyan tudok tankolni? - kérdem. Sehogy! - zárjuk le a beszélgetést. Nem lettem boldogabb és nem éreztem túl európainak, de nem is értettem a helyzetet (miért van elektromos töltő, ha nem működik, kinek jó ez?), de legalább egy órát ingyen tankoltam, akarom mondani parkoltam a napsütésben. Igaz, ezt megtehettem volna a hűvösebb parkolóházban is, felhajtás nélkül. Villanyautósok, alaposabban tervezzetek! Nem minden töltőoszlop az, aminek látszik.

Köszönjük az ELMŰ-nek és a Duna Plázának az élményeket!

Hirdetés

Kiemelt Partnereink