Szökik a magyar mérnök

Először tavalyelőtt figyelt fel a BME arra, hogy a felvételt nyert leendő elsőéves hallgatók közül nagyjából minden tizedik nem jelent meg szeptemberben az egyetemen. Ezek a fiatalok nyáron valamilyen külföldi egyetemre jelentkeztek, és ott kezdték meg tanulmányaikat.

– Akkor vált gyanússá a dolog, amikor jött a beiratkozás, és a tárgyakat kezdtük beosztani a tanárokkal. Tavalyelőtt a gépészkaron 10, most olyan 7 százalékos „eltűnés” volt, a villanykaron viszont 17 százalék körüli. Persze az is lehet, hogy valamelyik iparvállalat szippantott fel néhány diákot, ilyen szinten nem tudunk utánajárni a dolgoknak. Akik viszont tényleg külföldi egyetemre nyertek felvételt, azok ráadásul nagy valószínűséggel korosztályuk legjobbjai – kezdte feltárni a problémákat Farkas Zsolt.

A hallgatói létszám csökkenése már több éve tart, de míg egyelőre stagnál az évente kiadott durván 4500 diploma száma, a külföldre távozás, a kevesebb születés, a társadalom öregedése hamarosan ezen a mutatón is meg fog látszani. Természetesen a mérnökök szökése fájón fog hiányozni tíz-tizenkét év távlatában a magyarországi munkaerőpiacon, nem beszélve a rendkívül kedvezőtlenül alakuló hazai korfáról. A BME Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ Technológiai Központjának (FIEK TK) kutatása szerint 2030-ra a 25-40 év közötti képzett munkaerő létszáma mindössze 1,3 millió lesz, és ebből csak 560 ezren maradnak Magyarországon.

– Ez nemcsak itthon probléma, egész Európát sújtja. Ráadásul az a BSc-s hallgató, akit még diplomaszerzés előtt levadászik egy cég, nagy valószínűséggel nem fog diplomát szerezni. Sokan munka mellett végzik az MSc-képzést. Ezért dolgozunk az MSc-program tömbösített átalakításán, amely lehetővé teszi, hogy munka mellett kényelmesebben, mondjuk heti három napra tömörítve lehessen az előadásokon, laborokon, gyakorlatokon részt venni és a maradék két napban a céges projektfeladatokkal, diplomamunkával, illetve a céges teendőkkel foglalkozni. Mert a hallgatók legnagyobb része a diplomaírás mellett az utolsó két félévben már biztos, hogy valahol dolgozik. Persze egyértelmű, hogy ehhez a munkáltató rugalmassága is szükséges.

De – mint Farkas Zsolt elmondta – az idén megválasztott új rektorhelyettes kiemelt feladatának tartja, hogy nemzetközi téren megerősítse a BME ismertségét, így várható, hogy a jelenleg az egyetemen tanuló külföldi hallgatók száma növekedni fog, és közülük talán a jövőben itthon fognak munkát vállalni.

– A brazil hallgatók jelentettek nálunk a közelmúltban egyfajta külföldi csúcsot, remélhető, hogy ez a tendencia megmarad.

Farkas Zsolt a konferencián bemutatott egy másik FIEK TK-kutatást is, amely a hazai ipari-termelési szektor jövőjét, kilátását villantotta fel, azt, hogy milyen ívet ír le a naprakész, modern tudást igénylő ipari technológiaváltás. A 2017-ben megrendelt telefonos felmérés 645 válaszadó alapján azt állapította meg, hogy a kkv-k 52%-a a meglévő kapacitását bővítené, 44%-a a telephelyi infrastruktúrát javítaná, 40%-uk gondolkodik az ipar 4.0 valamilyen bevezetésén, 31%-uk invesztálna új informatikai rendszerre, és negyedük fejlesztené a humán erőforrást. (Egy válaszadó több célt is megjelölhetett).

A gép- és terméktervezés tanszék oktatója arról is beszélt, hogy hogyan áll az egyetem az ipar 4.0 oktatásával. Mint mondta, a baj az, hogy a negyedik ipari forradalom annyira változatos, gyorsan fejlődő, hogy már emiatt is nehéz – és talán nem is célravezető – beépíteni a tananyagba komplett tantárgy keretében.

– Ezt másként látják a villamosmérnökök, a gépészek. Ha külön tantárgyként oktatnánk, lehet, hogy 4-5 év után, mire a hallgató kikerül az iparba, teljesen más ipar 4.0 környezet várja. Ezért jobban működik az, hogy az oktatók az újdonságokat saját szakterületükbe beépítve adják át. Erre való egyébként a FIEK Technológiai Központja, ahol minden, amit az ipar 4.0 ad ma a világnak, látható és megtapasztalható – tette hozzá.

Az ipar 4.0 elég diszruptív technológia, nem lehetséges, hogy az egész műszaki oktatási tanrendet erre fűzzék fel? – vetjük közbe. – Igen, de az új technológia is épül valamire, mondjuk az ipar 3.0-ra. Mert mi van, ha ez csak egy divat, és lesz majd egy visszazökkenés, kijózanodás. Sok alapismeretet kell elsajátítani, hogy a legmodernebb technológiát alkalmazhassuk. A fiatalok fogékonyak az újra, de nem szabad elrugaszkodni a valóságtól, mert minden nagyon jól működhet a virtuális világban, ám lehet, hogy a fizikai valóságban ütközések vannak. Ha készítek egy jegyzetet, az abban a pillanatban még naprakész. Viszont olyan gyorsan változik minden terület, hogy a következő szemeszterre már sok minden nem lesz benne aktuális, és aktualizálni kell. Ennek a jelenségnek tökéletes leképződése a BME GT3 automatizálástechnika laboratóriuma, amely még alapvetően az ipar 3.0 automatizálási elveinek megfelelően épült. De például a levegős oktatópadot a hallagatók okosították fel az ipar 4.0-nak megfelelően, így felhőplatformon működő szemléltető eszközünk lett, amellyel a kiterjesztett valóságot, adatelemzést, folyamat-optimalizálást, a hibakeresést, hiba-előrejelzést lehet szemlélni, megtanulni.

A tanszéken egyébként az automatizálástechnika laboratórium mellett CAD-labor és virtuális tervezőlabor is működik, itt gyakorlatilag minden, az ipar 4.0 világában alkalmazható projekt, folyamat modellezhető.

– A másik, hogy az emberállomány is változik, a tanári pálya nagy kihívása, hogy a hallgatókat hogyan tudom megfogni, elérni, lekötni a figyelmüket. Ezért szinte minden, az előadásokon használt slide-ot is át kell alakítani, mert a statikus ábrák egyre kevésbé fogják meg őket, kell tehát az animáció. Sajnos, aki nem építi be a tárgyába az ipar 4.0-t, és nem teszi érdekesebbé a befogadást, az a tudást egyre kevésbé tudja átadni, illetve egyre elavultabb tudást ad át – foglalta össze Farkas Zsolt.