Luca Marmorinitól és Norbert Gatzkától tanulhattak a hallgatók

– Honnan jött az Audit Development Camp ötlete?
– Több irányból indultunk el, egyrészt a frissen végzett hallgatóknak még tanulniuk kell ahhoz, hogy például a győri Audi Hungária fejlesztési csapatában dolgozhassanak. A fejlődési folyamatnak különben nagyon fontos része a Formula Student mozgalom, amelyen többen is részt vesznek a győri egyetemről. Ennél azonban még többet és gyorsabban szerettünk volna, azon gondolkodtunk, hogy a fejlesztési munkához szükséges fejlődési folyamatban mivel adhatunk gyors lökést a hallgatóknak. Ehhez kapcsolódott az az ötlet, hogy évek óta rendezzük a Formula Student szimpóziumot is. A régi szakmai ismeretségekből több szakemberrel is felvettem a kapcsolatot és szinte mindenki azonnal a rendezvény mellé állt. Ebből kialakult egy mag azokból, akik nagyon jól tudnak tudást átadni a diákoknak. Az utolsó ilyen szimpóziumot tavaly novemberben rendeztük, itt merült fel a nyári egyetem ötlete, amelyre is sorra pozitívan reagáltak a lehetséges mentorok.

– Kik jeleztek vissza?
– Egy álompáros alakult ki Luca Marmorinival és Norbert Gatzkával. Marmorini összesen 25 évig dolgozott a Forma–1-ben a Ferrarinál és a Toyotánál. Ebből 19 évig a motorfejlesztést vezette egyik vagy másik csapatnál. Ő lett a fő mentor, aki a koncepciót és a csapatépítést felügyelte. Óriási tapasztalata van, olasz létére angolul vezetett japánokat Németországban. Nagyon jól kiismeri magát a különböző értékrendek világában, ebből rengeteget át tudott adni a hallgatóknak. Norbert Gatzka az egyik legjobb oktató, aki a BMW-nek az akkori idők talán legjobb Forma–1-es motorját tervezte főkonstuktőrként. Korábban már többször volt a szimpóziumokon motorfejlesztést tanítani, amit ráadásul zseniálisan tud. A mentorságot mindketten elsőre elvállalták.

– Mennyi ideig tartott a Development Camp?
– Először hat hetet szerettünk volna, de ez sajnos nem valósult meg, így négy hétig dolgoztak együtt a hallgatók a mentorokkal. Pont az egyetemi államvizsgák vége és az Audi Hungaria nyári szabadsági időszak közé tudtuk időzíteni a tábort.

– Milyen feladatot hajtottak végre a hallgatók?
– Egy hibrid hajtásláncot kellett tervezniük, meglehetősen tágan értelmezett határok között. Vagyis egy olyan súlyú és komplexitású feladatot kaptak, amivel ma az autógyárakban is foglalkoznak a szakemberek. Az AVL és az IPG cégek csatlakozásával a világpiacot vezető szoftverfejlesztők cégeket is megnyertük, akik a licenc mellé ingyenes oktatást is adtak. Így ugyanazokat a problémákat, ugyanazokkal az eszközökkel kellett megoldaniuk, mintha egy autógyár fejlesztő csapatában dolgoznának.

– Milyen feltételeket szabtak a feladatokhoz?
– A szimulációban a világ leghíresebb versenypályáját, a Nürburgringet adtuk meg. Az ideális belső égésű motort kellett megtervezniük, hogy betartsanak egy előre megadott tüzelőanyag fogyasztást, kiegészítve a hibrid hajtásrendszer méretezésével és vezérlésével. Meg kellet határozniuk az ideális villanymotort, kiválasztani a megfelelő akkumulátortípust és -méretet, valamint kidolgozni a vezérlési stratégiát. A motor teljesítményének növeléséhez szükséges paramétereket sem lehetett csak „bemondás” alapján változtatni. Például a szívócsatorna ellenállását 3D-s áramlástani szimulációval kellett igazolniuk. Az Audi egy jelenleg gyártásban lévő motor teljes 3D-s dokumentációjával is hozzájárult a Camp sikeréhez, így a versenyzők „igazi” feladaton dolgozhattak. Természetesen ehhez a megfelelő titoktartási nyilatkozatot is alá kellett írniuk a résztvevőknek. A tábor elején egyébként több volt a tréning, utána ezek helyét folyamatosan a csapatmunka vette át.

– Hogy álltak össze a csapatok?
– A beküldött önéletrajzok alapján mi állítottuk össze a csapatokat a tudásszintre és a szaktudás jellegére tekintettel. Kilenc országból 17 hallgató vehetett részt az eseményen, hét magyar egyetemista fért bele a mezőnybe, közülük hárman Győrből. Mind a négy csapatban volt gépész- és villamosmérnök, áramlástani szakértő és más specialisták is. Első körben azokról az egyetemekről jelentkezhettek hallgatók, amelyekkel az Audi partneri szerződésben áll, utána a Facebookon nemzetközi szinten hirdettük meg az egészet. Ekkor egy-két nap alatt betelt a teljes létszám. Az ilyen szintű nemzetköziség nem volt tudatos, de sok pluszt adott hozzá a versenyhez, a nyitott kommunikáció, a kooperatív szellem és a magas motiváció miatt. Jellemző példa volt, amikor Luca Marmorini hétfőn kora reggel megjelent az egyetemen, a külföldi hallgatók egyből megrohanták kérdéseikkel, míg a magyar hallgatók óvatosabban közelítettek. Az idő múlásával azonban mindenki csatlakozott a sokszor éjszakába nyúló beszélgetésekhez. Végül nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a hallgatók felismerték és meg is fogalmazták, hogy a nem szakmai területeken is nagyon sokat tanultak egymástól.

– A mentorok végig részt vettek az eseményen?
– Ők az első három napban a stratégia kialakításában dolgoztak együtt a hallgatókkal, utána Skype-on és különböző kommunikációs eszközökön napi szinten tartották a kapcsolatot. A verseny végén természetesen zsűrizni is eljöttek. Az Audi Hungaria az egész verseny idejére mind a jármű-, mind a motorfejlesztés területén biztosított egy-egy mérnököt a csapatoknak, illetve a kulcsfontosságú szakterületeken konzulenseket is rendelkezésre bocsátottak. Ilyen volt az áramlástechnikai, a szilárdságtani és a szimulációs számítások területe is.

– A végeredményben milyen eltérések voltak?
– A meglepően nagy szabadságfok és komplexitás ellenére szinte azonos eredmények alakultak ki. Ez jól mutatja az elvégzett munka minőségét. A résztvevők oldaláról egyöntetű volt az a megállapítás, hogy még életükben nem tanultak ilyen sokat ilyen rövid idő alatt, és ez ráadásul inkább volt élvezet, mint munka. A csapatok még az eredményhirdetés után is folytatták volna a versenyt. A díjkiosztón is utaltam rá, hogy ez olyan érzés, mint amikor egy versenyző első helyen haladva annyira élvezi a versenyt, hogy a célon áthaladva nagyobb a csalódás, hogy vége, mint az öröm, hogy megnyerte a versenyt.