Lakatos István: az egyetemek is tanulhatnak a mérnökhallgatóktól

Lakatos István

– Mi a szakterülete, s hogyan lett Önből egyetemi oktató?
– A járművekhez kapcsolódóan sok területtel foglalkozom, ám a járműdiagnosztika és a járműipari modellezés áll hozzám a legközelebb. Már gimnazistaként az átlagnál jobban érdekelt a motorkerékpárok világa, főleg a tuningolás, vagyis hogy miként lehet az adott járműből minél többet kihozni. Előbb egy Simson, majd MZ motorom volt, állandóan bütyköltem rajtuk valamit, rendszeresen olvastam az Autó-motor című lapot is. Érettségi előtt tudtam meg, hogy a BME és a győri egyetem jogelődjének számító Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) megállapodást kötött olyan járműipari mérnöki képzés indításáról, amelynél három évet Győrben, majd két évet a Műegyetemen lehetett tanulni. Jelentkeztem, fel is vettek, s amikor befejeztem a tanulmányokat, ott motoszkált bennem, hogy jó lenne egy doktori címet is szerezni ebből a szakmából. Tanársegédként kezdtem az oktatói pályát, ma már tanszékvezetőként egyengetem a jövő mérnökeinek útját. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az egyetem mellett a megyei kamara munkájából is tevékenyen kiveszem a részem a képzési területért felelős alelnökként. Azon fáradozom, hogy az oktatás és az ipar minél inkább közös nyelven beszéljen.

– Milyen aktuális kihívásokat tartogat a motordiagnosztika területe?
– Tavaly habilitáltam, a témám a motorteljesítmény diagnosztikai célú mérését is érintette. Úgy látom, főleg a haszonjárművekkel kapcsolatosan érdemes erősíteni a szakterületen belül, illetve egyértelműen új távlatokat nyit és új feladatokat ad az elektromos hajtás elterjedése. Az előbbi téren örömmel mondhatom, hogy folyamatban van az egyetemünkön egy haszonjárművek diagnosztizálását is lehetővé tevő mérőpad kialakítása, az elektromos autókhoz kapcsolódva pedig a Járműipari Kutatóközpontunk alprojektvezetőjeként magam is azért dolgozom, hogy minősítő bázisként segítsük az ilyen járművek elterjedését.

– Egyes vélemények szerint felhígult az egyetemi képzés, a fiatalok talán kevésbé felkészültek, mint évtizedekkel ezelőtt. Önnek mi a véleménye, illetve tapasztalata napjaink hallgatóival kapcsolatban?
– Úgy látom, hogy minden 100 hallgatóból akad legalább 20 olyan fiatal, aki kifejezetten tehetséges és elhivatott. Utóbbit is nagyon fontosnak gondolom, a tehetség ugyanis önmagában kevés. Nem mindegy a feladatokhoz való hozzáállás, a motiváció. Ez pedig az oktatókon, az intézményeken is múlik. Az elmúlt időben több olyan kurzust is indítottunk, amelyek plusz munkával jártak a hallgatók számára, viszont elismerést, bizonyítványt kaptak végül a teljesítményükről. Szerintem a mai fiatalok közül sokan készek rá, hogy minél többet kihozzanak magukból, de ehhez a felsőoktatásnak motiválnia kell őket. Ez az egyik sajátos feladata az egyetemi, főiskolai képzésnek, hogy keresse és felkarolja a tehetségeket.

Hallgatók körében egy jármű-átalakítási tréning záróalkalmán

– Mi a véleménye a Techtogether mérnökhallgatói versenyről, mit vár ettől a rendezvénytől?
– Az előbbi gondolatfonalat továbbvezetve azt látom, hogy korunk fiataljai örömmel fogadják, ha megmutathatják, mit tudnak. Szeretnek prezentálni, feladatokat megoldani, leginkább pedig kitűzött célokért versenyezni. Jellemző erre a korosztályra, hogy a vérükben van az egészséges versenyszellem, a legjobbak akarnak lenni valamiben, kitűnni, sikeresnek lenni. Meggyőződésem, hogy kifejezetten előnyös, teljesítményfokozó hatása van annak az egészséges feszültségnek, ami az egyetemi versenyeket jellemzi. Volt idő, amikor strébernek nevezték azt, aki sokat dolgozott, az átlagnál többet teljesített. A Techtogether jó eszköz lehet arra, hogy elismerjük a hallgatók teljesítményét. Talán valamiféle gátat is át tudnak törni ezek a csapatok: hiszen itt nem egyéni, hanem együttes munkáról beszélünk, amelybe mind többen be tudnak, remélhetőleg majd be is akarnak kapcsolódni az egyetemek, főiskolák további hallgatói. A felsőoktatás átalakulásának idejét éljük, a napokban nyilvánosságra került koncepció hívószava pedig a minőség. Úgy gondolom, ezek a versenycsapatok ennek a minőségnek lehetnek a zászlóvivői. Pár napja ünnepeltük az egyik győri csapat sikeres nemzetközi szereplését. Öröm volt megélni azt a katartikus élményt, ahogy ünnepeltek ezek a fiatalok. Egyfajta sajátos tolongás is kezd kialakulni, hogy minél többen beférjenek a csapatba – az alkotó, kreatív légkör, a csupa ragyogó arc egyre többeket vonz, ez egyértelműen látható. Ennek alapján sokat várok a Techtogether rendezvénytől, sőt, még annál is többet. Hiszem, hogy amit ezek a lányok és fiúk elérnek, azt érdemes visszaemelni az oktatásba. Csapatmunka, komplex feladatmegoldó készség, költségtervezés, időmenedzsment – mind olyan kompetenciák, amelyekre a holnap mérnökeinek nagy szükségük van. Ezeket tehát oktatnunk kell, amihez tapasztalatokra van szükség, azok pedig bőven rendelkezésre állnak ezeknél a csapatoknál. Bizony: mi, oktatók is tanulhatunk a hallgatóinktól.