Aranyat ért a bicikli és a kombájn szerelemgyereke

– Eldöntöttük, hogy mi leszünk a legjobbak, mindent megtettünk, hogy sikerüljön elérni a célt. Az ismerősök és a családtagok ugyan próbálták jelezni, hogy maradjunk a realitások talaján, de előttünk csak a cél lebegett – emlékezett vissza Szentes Richárd csapatkapitány.

A töretlen optimizmus azonban igencsak karcsú lett volna önmagában. Egyebek mellett azért is, mert a versenyt szervező cég mindössze 50 ezer forintot biztosít a résztvevőknek, ami nem takarja a költségeket. A Szelektálók csapata szponzorok után nézett, támogatókra talált az Egyetem mellett a győrújbaráti Alexovics Kft.-nél, a Győrlakk Zrt.-nél, a gelseszigeti Bódi Kovácsoltvasnál és a fővárosi PowerBelt Kft.-nél. A mérnöki kreativitásra és leleményességre azonban így is szükség volt: a szíjtárcsát például egy kiszuperált Hajdu mosógépből szerelték ki. Szinte már rutinosan mozogtak a bolhapiacon, ugyanis a bronzérmüket egy olyan Zsiguli kúpfogaskerék-párnak köszönhették, amit az eredeti, több tízezer forintba kerülő ár töredékéért, mindössze pár száz forintért vásároltak.

– A verseny első fordulójában a pályázati kiírás szerint a hallgatók olyan gépeket terveztek meg, amelyek alkalmasak arra, hogy teljesítsék az aratási és a mobilitási feladatot, leküzdjék a fárasztóvizsgálat nehézségeit. A szakmai zsűri által a legszínvonalasabbnak tartott munkák benyújtói számára a döntőre a terv kivitelezése, azaz a gépek megépítése és működtetése volt a feladat. Vagyis a benyújtott terveken már nem módosíthattunk, ezért is volt fontos, hogy átgondoltan tervezzük meg a gépet.

Alig másfél hónap alatt épült fel a kerékpár vázra szerelt kombájn, aminek még a vezérlőelektronikája is a csapat munkáját dicséri, a nyomtatott áramkört is ők tervezték és gyártották, valamint telefonról, bluetoothon keresztül működtették azt.

– A siker kulcsa a teszt. A rengeteg teszt! A versenyen legfeljebb 3-400 métert kell megtenni, jól mutatja, mennyit teszteltünk, hogy mi a megmérettetés előtt 7-8 kilométert tettünk bele a gépbe.

A verseny első száma a fékpróba, ezt követi a szlalom. A győriek felkészülését az szemléli a legjobban, hogy szinte feleannyi időre volt szükségük, mint a második helyezettnek. Az aratás feladatot mindössze 4 perc 7 másodperc alatt teljesítették, míg a többieknek negyed óra is kellett, hogy learassák a pályát. Ezután következett a fárasztás versenyszám, aminek során akadályokon kellett áthaladni a kombájnnak, erre alig két percet használtak el a győriek, a konkurens csapatok gépei közül pedig többen fel is adták.

– Száz kockát és szintén száz teniszlabdát kellett összegyűjteni a kombájnnak hatszor hat méteres területen úgy, hogy rögtön szét is válogassa a gép azokat. Mi 199 kockát és teniszlabdát szedtünk össze, melyek közül három került rossz helyre.

Úgy tűnik, a sikerszériának nem lesz folytatása, a csúcson hagyták abba a Szelektálók a versenyzést. A csapat tagjai közül ketten már dolgoznak, egyikük pedig keresi azt a munkát, ahol a legjobban tudná kamatoztatni a versenyek során megszerzett gyakorlati tudását.

– A leghasznosabb képesség, amit a versenyek során elsajátítottunk, az a csapatmunka. Ezt semmilyen egyetemen nem tanítják, pedig a mérnöki munka során fontos, hogy gördülékenyen és hatékonyan tudjunk együtt dolgozni. A másik nagy előny pedig az, hogy a barkácsolás során a műhelyben is járatosak vagyunk, ez fontos képesség a tervezésnél – osztotta meg véleményét Szentes Richárd, aki ma már a szombathelyi LuK mérnöki csapatát erősíti.