Wolfgang Lemb: az autóipari béreknek emelkedniük kell

– Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az egy éve üzemelő első, győri iroda tevékenysége kapcsán?
– Mielőtt megnyitottuk a győri TPI (Transnationale Partnerschafts Initiative) irodát, sokáig gondolkodtunk az együttműködés feltételein, az IG Metall szerepvállalásának lényegén. A legfontosabb cél, hogy a szakszervezetek cselekvőképességét tovább fejlesszük, megerősítsük, s ahol szükség van rá, kiépítsük. Ez a kooperáció egyik legfontosabb pillére. A transznacionális partnerségi iroda ehhez úgy tud hozzájárulni, hogy tudást közvetít, képzéseket kínál. Elsősorban arról beszélünk az üzemi tanácsokkal és a bizalmi tisztségviselőkkel, hogy az egyes üzemekben hogyan tudják az alapszervezeteket megszervezni, a szakszervezeti képviseletet ellátni. Azt látom, hogy Győrben nagyon jó kollégákat választottunk ki, akik tehetségesek és hatékonyan dolgoznak. A mai napig mintegy 130 ember vett részt a képzési rendezvényeinken. Alapvetően három súlyponti kérdésről beszélünk: hogyan szólítom meg az embereket az üzemekben, hogy szakszervezeti taggá váljanak; hogyan lehet szakszervezeti bizalmi tisztségviselőként szervezni a szakszervezeti munkát egy adott üzemben; mire van szükség ahhoz, hogy be tudjam vonni a dolgozókat abba a folyamatba, aminek a során a munkakörülményeket az egyes üzemekben javítani tudjuk. A Vasas néhány üzemben nagy sikereket ért el – tehát nem az IG Metall sikerei ezek –, sikerült eredményes bértárgyalásokat lefolytatni és megfelelő bérmegállapodásokat kötni néhány német gyártónál itt, Magyarországon. Ez nagyon jó kezdet volt. Eleve úgy terveztük, hogy két helyszínen működünk majd: először a győri irodát nyitottuk meg, hiszen ott van az Audi gyára, a második iroda itt, Kecskeméten kezdi meg tevékenységét. A két iroda összehangoltan működik majd.

– Az elmúlt év kétségkívül nem volt mentes a kihívásoktól: bértárgyalások, sztrájkhelyzet, sztrájkkészültség... A TPI-n keresztül az IG Metall tud-e abban közreműködni, hogy ezek a bértárgyalások sikeresek legyenek, vagy direktben nincs ilyen küldetése egy ilyen irodának?
– Nagyon is fontos ez számunkra. Az a TPI központi feladata, hogy a tapasztalataink alapján képzéseket, oktatásokat tartsunk, illetve tanácsot adjunk arról, hogy mikéntlehet ezeket a folyamatokat úgy megszervezni, hogy aztán sikerre vigyük őket. Azért is sikerült ilyen jól ez a kezdet Győrben, mert a kollégák, akik részt vettek ezeken a képzési rendezvényeken, továbbvitték ezt a tapasztalatot és ezt tudást.

– Az utóbbi időben a bérhelyzet még inkább előtérbe került a munkaadói-munkavállalói kapcsolatokban Magyarországon. Ön szerint közép-európai mércével elégedettek lehetünk-e a hazai bérszinttel, s reális célkitűzés lehet-e a Vasas elnöke, Balogh Béla reménye, a német bérszint elérése?
– Kelet-Németországban dolgoztam 25 évig, éppen ezért nagyon jól ismerem azt a vitát, ami akörül forog, hogy azonos béreket kell fizetni, illetve azonos szintre kell hozni a különböző országrészekben a bérszínvonalat. Abból a szempontból egyetértek természetesen Balogh Bélával, hogy felfelé ívelő pályára kell állítani Közép-Európában is a béreket és a fizetéseket, tehát mindenképpen emelni kell őket. A magyarországi bérek a német bérekhez képest alacsonyak, a nyugat-európai bérekhez képest alacsonyak, de ha megnézzük a magyarországi árak alakulását, akkor már azokhoz képest is alacsonynak mondhatók a fizetések. Láthatjuk, hogy Közép- és Kelet-Európában a termelékenység nagyon erősen fejlődik, ugyanakkor csak nagyon lassan biceg utána a bérek színvonalának fejlődése. Fontos politikai üzenet, hogy a béreknek emelkedniük kell, de a szakszervezetek számára sokkal fontosabb kérdés, hogy miként tudjuk ezt elérni. Lehet, hogy magasabb minimálbért vezetnek be, de akkor sem fogja sem a magyar kormány, sem az Európai Parlament, sem az Európai Bizottság ezt a kérdést számunkra megoldani, hanem saját magunknak kell kitalálni azokat a módszereket, amelyek segítségével a bérszínvonal nyugati szintre emelését el tudjuk érni. Épp ez volt az a kérdés, aminek mentén elkezdtünk gondolkodni a nemzetközi együttműködések területén, ez vezetett el minket oda, hogy ilyen közös együttműködési kooperatív projekteket kezdtünk el indítani. Ha 10 százalékos béremelést sikerül elérni Magyarországon egy éven belül, az természetesen nagyon jó, német viszonylatban kitűnő is lenne, de itt, Önöknél ez csupán egy apró előrelépés a felzárkózási folyamatban. Az viszont megmutatkozott, hogy saját erejükkel el tudják érni, meg tudják valósítani a céljaikat.

– Kijelenthető, hogy könnyebb dolguk van most a szakszervezeteknek, mert a munkaerőhiány arra készteti a munkaadókat, hogy tárgyalóképesebbek, rugalmasabbak legyenek?
– Természetesen ezek a keretfeltételek a szakszervezetek számára sokkal kedvezőbbek, könnyebben tudunk dolgozni, mintha egyébként tömeges szakképzett munkaerő kerülne munkanélküliként a munkaerő-piacra. Németországban is vannak olyan területek, ahol hiányzik a szakképzett munkaerő, ezekben a térségekben megpróbáljuk azokban az üzemekben, gyárakban, melyek a kollektív szerződések hatálya alá tartoznak, a béreket növelni, ugyanilyen feltételek mellett megpróbáljuk ugyanezeket a körülményeket kihasználni Magyarországon is. Ilyen körülmények között könnyebb bátorítani az embereket, arra bíztatni őket, hogy álljanak ki saját maguk érdekében, és ezeket a keretfeltételeket ki tudjuk használni azért, hogy elérjük szakszervezetként is a céljainkat.

– Tett már célzást a magyar kormányzatra az imént. Hogyan értékeli a magyar állam szerepelvállalását a munkahelyek megőrzésében, a megfelelő munkakörülmények, bérek biztosításában?
– A minimálbér emelése nagyon jó fejlődés, azt egyáltalán nem kritizálhatjuk. Ha a járulékok csökkentéséről beszélünk, abból utána pénz marad a cégnél, de kérdés, hogy mi történik az így fennmaradó összeggel. Az ilyenfajta járulékcsökkentésnek jó hatása is lehetne, ha lenne valamiféle újrafelosztás, és a munkáltatók a megspórolt pénzt fel tudnák használni esetleg arra, hogy fizetéseket emelnek. Kicsit szkeptikus vagyok, hogy ez valóban megtörténik-e. Németországban egy kicsit más a helyzet, mert vannak egységes szakszervezetek, van egyetlen egy nagy ernyőszervezet, Magyarországon viszont a szakszervezeti struktúra máshogy alakult, ez némileg megnehezíti a közös munkát. Ugyanakkor nyilván ezek a fejlődések, amikről beszéltem, az újraelosztás, hogy ha sikerül egy ilyen bérnövelést elérni a járulékcsökkentés folyományaként, az természetesen nagyon jó dolog. Az egyes üzemekben ugyanakkor ezt ki kell harcolni, tárgyalásokat kell folytatni ezzel kapcsolatban.

– Az IG Metall és a Vasas közti együttműködés azért is előnyös lehet, mert nagyon sok német cég van jelen Magyarországon. Létezik-e klasszikusan német szakszervezeti kultúra, ami ha nem is egy az egyben ugyan, de alkalmazható itt, Magyarországon?
– Nem tudom, lehet-e beszélni konkrétan szakszervezeti kultúráról. Nagyon célzottan és pontosan kell megnézni azt a kérdést, hogy milyen problémákkal küzdenek a munkavállalók az egyes vállalatoknál. És most tegyük félre egy kicsit a béreket! Ez mindenhol probléma. De ott vannak még a munkafeltételek, hétvégi munka, műszakokban dolgozás... Mik a legfontosabb témák egy adott vállalatnál? Hogyan lehet a kollégákat bevonni ezek megoldásába? Milyen célokat vezethetnek le a felmerülő gondolatokból? Hogyan lehet ezeket a célokat megvalósítani? Milyen kommunikációs stratégiára van szükség ennek érdekében? Ebből a kultúrából próbálunk egyes elemeket közvetíteni Magyarországon is, úgy, hogy az emberek érdekeit próbálják megnézni, és az érdekeik mentén próbálják az érdekérvényesítési képességüket erősíteni. Ha megnézzük a németországi rendszert, az üzemi tanácsok és az közös döntéshozatal rendszere sokkal jobban működik, mint Magyarországon, éppen ezért Önöknél a szakszervezeteknek sokkal több feladatuk van, sokkal több teher hárul rájuk ebben a munkában.

– A Győrben már működő, most Kecskeméten is megnyíló TPI iroda fontos célja, hogy bővítsék a szakszervezetek taglétszámát. Ez arra utal, hogy vannak még bőven, akik nem tagjai például a Vasas Szakszervezetnek. Mivel próbálják meggyőzni az embereket, hogy lépjenek be?
– Azt gondolom, a szakszervezetek szervezettségi foka és jelenléte hagy még kívánnivalót maga után, bőven van lehetőség a bővülésre, ez egyébként egész Európára igaz, Németországra is. Nagyon fontos, hogy az embereket úgy szólítsuk meg, hogy az ő érdekeit vegyük figyelembe, a saját helyzetükből induljunk ki, és elmagyarázzuk, hogy miért van szükségem őrá ahhoz, hogy a munkafeltételeit javítsuk. Ez hosszadalmas folyamat, nemcsak Magyarországon, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha intenzíven dolgozunk, képeske vagyunk sikereket elérni.