Munkaerőhiány: az osztrák bérek 60-70 százalékáért hazajönnének az ott dolgozók

Szerző: Wurmbrandt András | 2017.08.30. 14:33

2016-ban a magyarországi átlagbér 24,8 százaléka volt az ausztriainak - mondta az Autopronak adott interjújában Horváth Vilmos, a Nyugat-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének soros elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egyik alelnöke.

– A közelmúltban Győrben egy a járműiparra is koncentráló konferencián arról beszélt, hogy a legnagyobb probléma az ország versenyképessége tekintetében, hogy alacsonyak a bérek.
– Igen, az oktatás, a képzés már jó úton halad, csak amikor kiképeztük a fiatalt, és ott áll pályakezdőként, akkor nem tudjuk megfizetni, és elmegy külföldre.

– Most hol tartanak a magyar fizetések a nyugat-európai bérekhez képest? Helytállóak azok a számítások, amelyek szerint azonos munkakörben a német fizetés 40 százalékát éri el a magyar?
– Pontos számokat mondok: 2016-ban a magyarországi átlagbér 24,8 százaléka volt az ausztriainak. Azaz nincs egynegyede. Ha ehhez a vásárlóerő paritás különbségét hozzávesszük – mert azért úgy kapunk reális képet – akkor ez az arány olyan 35-38 százalékos, de ez sem sokkal több, mint az egyharmada. Ahhoz, hogy azok a munkavállalók, akik innovatívak, fiatalok, több szakmájuk is van, itthon maradjanak, ahhoz az osztrák bérek 60-70 százalékát kellene keresniük. Ha megkérdezzük őket, hogy mi az a pénz, amiért hazajönnének külföldről, rendszerint ezt mondják. Mert így legalább a családjukkal lehetnek, vagy nem kell napi 100 kilométert ingázniuk, stresszelniük, hogy elkésnek a munkahelyükről stb.

Mi a kamaránál úgy látjuk, hogy az oktatás felzárkóztatása megtörtént, a duális képzést dicsérik az osztrákok - köszönik a kiváló szakembereinket. Közben már a másodszakmák megszerzése is költségmentesen biztosított. Szóval jó lenne ennek a befektetett munkának és pénznek a hasznát is itthon learatni. Igenis ki kell mondani, hogy egy nagyon sürgős bérfelzárkóztatásra van szükség Magyarországon, mert ha ez nem valósul meg, akkor az egész magyar gazdaság versenyképessége ezen fog elbukni: nem lesz szakképzett munkaerő itthon, és nem tud fejlődni a gazdaság.

– Mit tapasztalnak, a kormányzat mennyire hajlandó arra, hogy a bérfelzárkóztatáshoz szükséges lépéseket megtegye, mert hiszen a realitás azt mutatja, hogy a cégek akkor hajlandóak erre a béremelésre, ha csökkennek a járulékaik.
– Ezt ha valaki kiszámolja, akkor jó eséllyel arra jut, hogy a kevesebb járulék is lehet több, ha többen fizetnek. A bérek terheit jelentősen kell csökkenteni, és ki kell terjeszteni a gazdaság valamennyi szereplőjére, így a kevesebből jóval több bejöhet, különösképpen akkor, ha a versenyképes jövedelmekkel a munkaerő a hazai gazdaságot gyarapítja. A kormány szerintem ezt megértette, hiszen a kamarával egyeztet erről, nekünk pedig a legjobb modelleket kell most javasolnunk ezzel kapcsolatban nekik. Közös az érdekünk, hiszen, ami nekünk hátrány, az a jobban fizető, és így a kész szakembert megkapó Ausztriának, Németországnak versenyelőnyt jelent.

– Ez a bérfelzárkóztatás hány év alatt valósulhatna meg?
– Elhatározás kérdése, de egy-két éven belül gyökeres változást kell elérni. Ha nem, akkor a folyamat nagyon nehezen lesz megállítható. Ma a fiatalok 20-30-40 százaléka gondolkodik azon, hogy esetleg külföldre megy dolgozni, a 24. órában vagyunk, lépni kell.

– A konferencián szó esett a nyugat-dunántúli régió 5 kamarájának együttműködéséről is. Milyen területeken, hogyan működnek együtt?
– Minket összetart egyfajta sorsközösség itt a nyugati határszélen. A gazdasági impulzusok mindig előbb érnek minket, mint az ország középső vagy keleti részét. Ez a fajta érdekközösség tartja össze Nagykanizsát, Zalaegerszeget, Szombathelyt, Sopront és Győrt, hiszen tudjuk azt, hogy mindenkinek más az erőssége - Sopron például nem kötődik az autóiparhoz. Minden mindennel összefüggésben van, azon dolgozunk együtt is, hogy a gazdaság összefüggéseire a kormányzat figyelmét felhívjuk, és a legsürgetőbb feladatok megoldására lehetséges utakat vázoljunk fel.

– Említette Zalaegerszeget, ahol épp egy az önvezető járművek tesztelésére alkalmas pálya épül. De ha a régióban lévő nagyobb cégeket nézzük, akkor is látható a fejlődés a K+F, az Ipar 4.0 tekintetében. A bérfelzárkóztatás mellett az innováció mennyire lehet a versenyképességünk másik alappillére?
– Rendkívül fontos pillér az innováció, de meggyőződésem, hogy ember nélkül az sem megy. Mehetnek milliárdok a tesztpálya-projektbe, lehet az európai szintű, és valóban 21. századi, de ahhoz is kellenek jól felkészült szakemberek, és ezeket a jól felkészült szakembereket idehaza meg kell fizetnünk. Úgy gondolom, hogy igazából a kettő együtt jelenti a versenyképességet. Az innováció, a műszaki fejlesztés, nem tudja helyettesíteni a jó szakembereket, és hiába van jó szakemberünk, ha nem tudják a 21. századi kihívásokat kezelni. A kettőben együtt kell gondolkodnunk, viszont nem árt látni, hogy a másodikhoz legalább annyi pénz kell, mint amennyit az elsőre költünk.