Varga István: belekezdünk az autonóm járműirányítási mérnökök képzésébe

Szerző: Gégény István | 2016.12.06. 08:38

A BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának vezetőjével az aktuális, illetve közelgő járműipari megatrendek által diktált képzési változásokról beszélgettünk. Szóba került az is, hogy az elektromos hajtás az önvezető autók miatt fog csak igazán elterjedni.

– Jelentős átalakulás zajlik a járműipar világában. A megatrendek, különösen az elektromos hajtás térnyerése mennyiben készteti változásra, megújulásra a felsőoktatást – eltolódik-e például a hangsúly a gépészmérnöki területek felől a villamosmérnöki irányba?
– Való igaz, hogy a járművekben egyre több elektromos komponens kap helyet, egy korszerű személyautóban több száz processzor is helyet kaphat. Emiatt az autót akár négy keréken guruló számítógépnek is nevezhetnénk. Ez a folyamat azonban hosszú ideje zajlik, az elektromos hajtásrendszer évtizedek óta létezik, oktatjuk is. Az ilyen hajtáskoncepciók megjelentek a trolibuszoknál, tesztelésre szánt különféle koncepciómodelleknél. Ezzel együtt nem egyes szakok között tapasztalható hangsúlybeli eltolódás, inkább a járműmérnöki terület integrál magába egyre több villamosmérnöki, informatikai ismeretet. Régen ezt a szakterületet járműgépésznek hívták, a névváltás oka nem véletlen. Hasonló folyamat zajlik, mint ami a gépészmérnöki vonalon megvalósult, a mechatronikai képzés megjelenésével. Kétségkívül nagyobb teret nyer tehát az informatika, de nem beszélhetünk ugrásszerű változásról, inkább évtizedek óta zajló folyamatos fejlődésről. Inkább a kereskedésekben döbbenünk rá, hogy mennyire megváltozott a piac, egyre több elektromos személyautót kínálnak a márkák. Sokkal nagyobb változást hoz az autonóm járművek megjelenése.

– Ami azért is érdekes a BME szempontjából, mert hamarosan erre vonatkozó mesterszakot is indítanak. Részben autonóm járművek, legalábbis ilyen segédberendezések már jó ideje elérhetőek, elég csak a Tempomatra gondolni. Mi a fő érdekesség oktatói, kutatói szempontból ezen a területen?
– Az autonóm járműveket öt kategóriába soroljuk: az első szintet az jelenti, amikor teljesen a sofőr irányít, az ötödik szinten minden feladatot egyedül old meg a rendszer. A kettő között számos átmeneti lépcsőfok található. Ide tartozik például a régóta ismert és alkalmazott ABS, amely adott esetben átveszi a fékezés irányítását a sofőrtől, de említhetném a kipörgésgátlót is. Azt látjuk, hogy ezekben az években robbanásszerű fejlődés zajlik az autonóm járművek területén, emiatt sokkal több a kutatnivaló is, hatalmas potenciál van ebben a technológiában. Ehhez képest az elektromos hajtásnál szinte csak az akkumulátor terén lehet elérni változásokat, hiszen maga a hajtásrendszer, a villanymotor készen van, nagyon jó erőforrások állnak rendelkezésre. Megjegyzem, a két terület szorosan összefügg, hiszen az autonóm járművekben a féket, a kormányt, a sebességváltót is elektromosan kell tudni vezérelni, ez pedig magával vonja, hogy célszerű ugyanebben az autóban elektromos hajtásláncot kialakítani. Semmi nem zárja ki, hogy akár belső égésű motorral hajtsunk egy önvezető autót, de mivel mindent egy központi számítógép irányít, sokkal könnyebb és hatékonyabb a teljes szabályozást egyazon technológiával megoldani. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de a Tesla példáján látható, hogy ott is teljesen elektromos hajtást kapott a bizonyos feltételek mellett önvezetésre is képes modell.

– Vajon a leendő hallgatók, a jelenlegi középiskolások mennyire képesek eligazodni az új lehetőségek között, hogyan tudja segíteni a megfelelő pálya kiválasztását számukra egy felsőoktatási intézmény?
– A járműipari rendszerek egyre komplexebbek, egyre több diszciplínával kell ugyanazon terület szakemberének megismerkednie. Itt, a Műegyetemen azt valljuk, hogy elsősorban szemléletet adunk át a hallgatóknak, főként a technikát tanítjuk meg. Bemutatjuk ugyan a legaktuálisabb konkrét megoldásokat, de nem erre kerül a hangsúly. Aki ugyanis 25 évesen kikerül az egyetemről, akár 45 évig is aktívan tevékenykedhet a szakmában. Honnan tudnánk ma megmondani, milyen eszközöket, módszereket fognak 40 év múlva alkalmazni? Bár sokféle előtag rendelhető a kifejezéshez, az a legfőbb célunk, hogy mérnököket képezzünk. Olyan szakembereket, akik bárhol, bármikor megállják a helyüket. Látjuk, tudjuk, hogy a középiskolások száma csökken, a demográfiai tendencia mellett érzékelhető az elvándorlás hatása is – egyes elit gimnáziumokból már a végzősök 20 százaléka külföldön folytatná tanulmányait. Ismert a hazai munkaerőhiány is, összességében tehát sok az egyetem, a képzés, viszont egyre kevesebb a potenciális hallgató. Ez a helyzet az egész gazdaságnak gondot okoz: az egyetemek például roadshow formájában igyekeznek népszerűsíteni képzéseiket, az állam pedig különféle ösztönzőkkel tereli a természettudományok, a műszaki terület felé a fiatalokat.

– Említsük meg akkor kicsit konkrétabban is azt a bizonyos autonóm járművekhez kapcsolódó képzést, amely vonzó lehet a jövő járműipari szakemberei szemében!
– A Műegyetemen mindig érzékenyek voltunka technológiai változásokra, ez a jelenlegi képzéseink fejlesztésében ugyanúgy tetten érhető, mint új szakok indításában. 2018-tól olyan autonóm járműirányítási mérnök szakot indítunk, amelynek középpontjában már nem is csupán az autó, hanem annak környezete is szerepel, kiemelt figyelmet kap például a térérzékelés. Erre a szakra is igaz, ami valamennyi képzésünket jellemzi: jó helyen jár nálunk, aki mérnök akar lenni, hiszen érdekes kihívások várnak az ilyen szakemberekre, nagyon keresettek is idehaza a mérnökök, így biztos megélhetés vár a nálunk végzettekre.