Ki tehet arról, hogy az okos lányok nem lesznek mérnökök?

– Nem is lehetett volna aktuálisabb a Nők A Tudományban Egyesület szervezésében megvalósult Lányok napja rendezvénysorozat. Hogyan foglalná össze az évente megrendezett programot?
– A Lányok Napja akció célja, hogy informálja a lányokat a természettudományos, műszaki és informatikai pályák előnyeiről, ezáltal is bővítve a látókört. A kampány olyan pályaválasztási lehetőségekre hívja fel a lányok figyelmét, amelyekre általában nem gondolnak, és egyben ösztönzi őket, hogy ezen fontos döntésüket ne az elvárásokra, hanem valós érdeklődési körükre és képességeikre alapozzák. A fogadó intézmények megnyitják laboratóriumaikat, műhelyeiket és irodáikat, találkozókat szerveznek női professzorokkal, mérnökökkel, kutatókkal, olyan munkatársakkal, akik eleven példaként szolgálnak arra, hogy milyen érdekes és izgalmas műszaki egyetemen tanulni vagy egy technológiai cégnél dolgozni. Célunk, hogy közelebb hozzuk a munkát számukra, kiemelten a mérnöki, informatikai, természettudományokhoz kapcsolódó szakterületeket, hogy lássák, ezek mennyire a mindennapjainkat alakító foglalkozások. Megmutatni, hogy ennek az alkotói, fejlesztői területnek ők is részesei lehetnek. A résztvevő lányok megtapasztalhatják, hogy mennyi lehetősége van azoknak, akik szeretik a természettudományos tárgyakat. A programot azoknak a középiskolás lányoknak is kifejezetten ajánljuk, akiknek még nincs határozott elképzelésük a pályaválasztással kapcsolatban, hiszen ez kiváló alkalom, hogy kedvet kapjanak olyan pályákhoz, amelyekről eddig keveset tudtak, vagy akár eszükbe sem jutott, mint pályaválasztási lehetőség.

– Alapvetően tehát az a cél, hogy a gondolkodásmódon változtassanak, puhítsák az éles határokat, sarkos véleményeket, berögzült szokásokat. Az már fél siker, ha a lányok tágabb rálátást kapnak a munka- és karrierlehetőségekre. Egy diák pályaválasztását azonban a szülők és a tanárok is nagyban befolyásolják. Milyen lépéseket tesznek, hogy ezen a vonalon is változásokat érjenek el?
– Még mindig él az a nézet, hogy ha egy lány jó matematikából, menjen közgazdásznak. Erre terelik a jóképességű lányokat a tanárok és szülők rendszerint. Tehát általában véve igaz, hogy sem a diákoknak, sem a tanároknak nincsen arról valós képe, milyen irányban érdemes továbbtanulni, az egyes végzettségekkel hol lehet elhelyezkedni, és nem utolsósorban milyen megélhetést biztosít, milyen jövőképet adnak bizonyos szakmák. Kevés a releváns információ arról, hogy mit és miért érdemes tanulni, illetve legtöbbször hiányzik az a hiteles személy, aki orientálni és támogatni tudná a fiatalokat ebben a tekintetben. Ezért rendszeresen szervezünk pedagógusoknak és szülőknek szóló programokat is, melyeknek célja, hogy – a Lányok Napja programhoz hasonlóan –, betekintést nyerjenek a mérnöki, informatikai és egyéb, jövő-orientált szakmákba. Pozitív fejlemény például, hogy az informatikushiányra válaszul egyre nagyobb arányban kerülnek lányok IT-területre. Idő kell, mire rögzül a köztudatban más szakmákra is. A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán 7-ről 12 százalékra nőtt a lányok aránya, ez talán elsőre nem tűnik soknak, de nagy előrelépés.

– BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar oktatási dékánhelyettese, Tevesz Gábor roppant praktikusan fogalmazott az egyetemen is zajló Lányok Napja után. Szerinte nőként nagy előnyt jelenthet a családalapítás, gyereknevelés időszakában, hogy a mérnöki feladatok nagy része már nem helyhez kötött, bárhonnan elvégezhető.
– Igen, maga az egyesület is gyakran hangoztatja ezt. A rendezvényeinken nap végére általában nincs kérdés, a lányok látják, hogy ezek a szakmák kreatívak, rugalmasak, jövedelmezőek és biztos jövőt biztosítanak. Érdemes ezt kommunikálni, hiszen a mindennapokban az ilyen apróságnak tűnő dolgok hozzák el a kívánt változást.

– Hogyan lehetne a mindennapokra jobban kiterjeszteni az esélyegyenlőséget? Az a jellemző, hogy a nők maradnak otthon a gyerekkel, ők rohannak el óvodába, vagy szülői értekezletre.
– A probléma valós. Konferenciákon vagy egyéb rendezvényeken rendszeresen megüti a fülem az a kérdés, hogyan lehet a családot és a karriert összeegyeztetni. Kizárólag nőknek teszik fel, családos férfiak esetében fel sem merül el, valahogy evidens, hogy nekik nem kell ezzel foglalkozni. Fontos üzenetértéke van, hogy férfiak esetén soha nincs ilyen kérdés. Nemzetgazdasági veszteség, ha nem használja ki Magyarország azt a tudást, tapasztalatot, rengeteg értéket, amelyek a tudományban és a műszaki területeken tevékenykedő nőknél felhalmozódtak. Azt gondolom, hogy ezt csak akkor lehet kihasználni, ha segítünk abban a nőknek, hogy a munkájukat össze tudják egyeztetni a családdal és a magánéletükkel. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél inkább növekedjen a részvételük ezeken a területeken, hiszen alapvetően a kutatás-fejlesztés jelenti a gazdasági jövőt, illetve a fejlődési lehetőséget Magyarország számára is.

– Vezető beosztásban dolgozó nők a HR, kommunikáció vagy marketing területén érvényesülnek, kevésbé a műszaki pályákon. Miért van ez?
– Sokszor újságolják büszkén nekem, hogy a vállalatuknál milyen magas a nők, a női vezetők aránya. Persze vissza is kérdezek azonnal, hogy milyen területen. Kevés alkalommal kaptam válaszul műszaki pályát. Ez egyszerre tudománypolitikai, gazdasági és társadalmi kérdés. Számos társadalmi tényező ismert, melyek közrejátszanak. Például a lányok negatív tapasztalatai a természettudományos tantárgyakkal, tájékozatlanság, téves elképzelések a műszaki szakok és szakmák kapcsán, női minták, példaképek hiánya, tanárok eltérő bánásmódja és sztereotipikus nézetei, a tudományos életpálya a férfiakra szabott, a munka és a magánélet összehangolásának nehézségei, a kompetencia megkérdőjelezése, a nem támogató vezetői módszerek, a nők önértékelése általában alacsonyabb a valós teljesítményüknél, nehéz bekerülni az „öregfiúk klubjába”, a média sokkal inkább a férfi mérnököket, kutatókat szólítja meg. Ezek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a műszaki pályákon kevés a nő.

– Ha már szóba hozta a sztereotípiákat: milyen konfliktusokkal találkozik az egyesület munkája révén?
– Az egyesület Nagyköveti mentorprogramja kapcsán sok fiatal, tehetséggel lánnyal van kapcsolat, akik révén jó pár szomorú történettel találkoztam. Például egy neves egyetemen a professzor kijelentette, hogy ő márpedig nem enged át a vizsgán lányokat, mondván, ez a terület nem nekik való. De hallottam olyan lány történetét, aki ugyan rangos eredményt ért el tudományos versenyen, de az iskola igazgatója tudomást sem vett a sikeréről. Munkahelyi környezetre is van példa: azért nem neveznek ki női vezetőt, mert nem néznék jó szemmel a férfi kollégák. Persze akadnak hamis pozitív sztereotípiák a lányokra nézve is: ők a gondoskodóbbak, együttérzőbbek, önfeláldozóbbak és a többi. Hány olyan lányt és nőt ismerünk, akikre ez nem feltétlenül igaz?

– Az ABB robotika divíziójának vezetője, Szabó Mihály a közelmúltban úgy fogalmazott: a nők gondolkodásmódja és készségei eltérnek a férfiakétól, más megközelítésből képesek a helyzetet vizsgálni, amelynek előnyeit nagyszerűen ki lehet aknázni a digitalizált ipar területén is. Mit gondol erről?
– Kifejezetten előny, ha változatos egy munkahely összetétele, hiszen eltérő generációk, eltérő nemű dolgozók más kompetenciákkal rendelkeznek és másféle kreatív erőt mozgatnak meg és ezt egy mai innovatív cégnek ki kell használnia. Egy fejlesztőcsapat is akkor tud a legjobban és leghatékonyabban dolgozni, ha nem csak férfiakból áll, hanem ugyanúgy nők is kiveszik a részüket a gondolkodásból, elemzésből. Más ötleteket adhatnak akár szolgáltatás- vagy termékfejlesztés kapcsán, így szélesebb spektrumot fednek le, ezáltal sokkal versenyképesebb és jobb terméket/szolgáltatást tudnak nyújtani, mintha csak szűkebben gondolnák végig az adott folyamatot. Arról nem is beszélve, hogy a termékeket ugyanúgy nők is használni fogják, tehát előállításukhoz is szükséges a női személetmód.