Munkatársból hisztis fogyasztó: rémálom a termelésben!
A munkáltatók az utóbbi időben kényszerű spirálba kerültek, mert egyre tehetetlenebbek a munkavállalók által támasztott újabb és újabb igényekkel szemben. Az okokat ismerjük. A munkáltatók igénykielégítési versenybe kezdtek a munkavállalókért, ők pedig dalolva válnak résztvevőkké, hiszen – akárcsak egy mézeskalácsboltban az édességet – csak válogatniuk kell a sok ajánlat és lehetőség között.
Ujváry András, az Exline Kft. ügyvezetője szerint mindez azért alakult így, mert a műszakvezetők nem vallják be, de a munkaerőhiány hatására hozzá sem mernek nyúlni a dolgozókhoz. Így csupán hisztis fogyasztókat termel ki magából a versenyszféra, akik egyre kevesebbet akarnak beletenni a vállalatba, és egyre többet kivenni belőle. Ráadásul, ha kedvezőbb ajánlat bukkan fel a láthatáron, a munkavállaló azonnal útra kel. Ez óriási belső feszültséget jelent a műszakvezetőknek, így ők is könnyen válthatnak, vagy rosszabb esetben maradnak, de kiégnek.
„Sajnos azt is látom, hogy a műszakvezetők túl könnyen rávágják, hogy az ő embereiket csak a pénz motiválja. Pont ez a gondolkodás vezet el a hisztis fogyasztó kialakításához. Pedig a kulcs az ő kezükben van, törődniük kell az embereikkel, csak nem mindegy, hogy hogyan. Mindez a műszakvezetők hibája lenne? Egyértelműen nem. A műszakvezetőket soha nem a feladat nagysága szokta zavarni, hanem az, ha nem kapnak hozzá megfelelő eszközöket. Az a vállalat, amelyik nem fektet abba, hogy felkészítse kollégáit az új és megváltozott helyzetre, megmarad az igénykielégítési versenyben" - fogalmaz a szakember.
Mire tanítják az Exline munkatársai a műszakvezetőket?
1. Hogy tudjanak értelmet adni az operátorok munkájának.
Alapvető emberi igényünk az értelmes munka. Ha nem tudjuk mit és miért csinálunk, nem tudunk kötődni, nem vagyunk részei a szervezetnek, motivációnk nulla. Erről szól a régi történet is: két dolgozó kőművest megkérdeznek, hogy mit csinálnak. Az egyik azt válaszolja, hogy köveket pakol egymásra, a másik azt, hogy katedrálist épít. Egyértelmű, hogy kit lehet könnyebben elcsábítani.
Vagyis a felettesnek legalább alapszinten, de hitelesen el kell tudni magyaráznia a dolgozónak, hogy az adott munka miért fontos és hogyan járul hozzá az egészhez. Ez evidenciának hangzik, de talán pont ezért ezek a beszélgetések rendszerint elmaradnak. A vezetők sokszor arra várnak, hogy majd a kolléga kérdez, ha nem ért valamit. De annak a légkörnek a megteremtése is a vezető dolga, hogy a kollégái merjenek kérdezni.
2. Hogy megértsék, hogy a dolgozók nem csak operátorként, hanem teljes személyiségükkel jelen vannak a munkahelyen.
Az a fiatal, aki rendezetlen családban nő fel és egész gyerekkorában rángatták az események, miért kérdezne a munkahelyén, ha eddigi élete során senkitől nem kapott értelmes választ? Sok ilyen, a dolgozók személyiségébe mélyen beleivódott viselkedés manapság nagy kihívás elé állítja a részleg- vagy műszakvezetőket. „Ez a nagy feladat: kialakítani a légkört, amelyben szabadon lehet beszélni, megbeszélni a problémákat. Értelmes célokat adni, hogy azt érezzék a dolgozók, hogy tartoznak valahova” - magyarázza Ujváry András.
3. Elmagyarázni = törődni
Az értékteremtésben a műszakvezető akkor végzi jól a dolgát, ha nem az utasítás, hanem a magyarázat kultúráját teremti meg közvetlen környezetében, a célt minden esetben megjelölve. Fontos felismerés, hogy a magyarázat egyben törődés is. Elmondani, hogy mit miért csinálunk egyenlő azzal, hogy értékes emberként kezelem a másikat.
4. A jól felépített keretrendszer biztonságot ad és növeli a lojalitást.
Egy jól felállított keretrendszer, az egyértelmű szabályok magabiztosabbá teszik a munkavégző embert, hiszen így nem csak hogy világos út van kijelölve előtte, hanem az is tudható, hogy mindenki más is ebben a szabályrendszerben létezik. Az a jó vezető, aki rájön a megfelelő „keretméretre”, így amellett, hogy korlátoz, ugyanakkora mértékben biztonságot is ad. És az a bizonytalanság, amely a munkavállalóban a munkaerő-piaci választási lehetőségek sokasága miatt kialakult, fokozatosan leépül, átadva helyét a kötődésnek.
