Van még hova zöldíteni a beszállítói láncokat

A Crowell & Morning ügyvédi iroda felmérést készített, melynek keretein belül 225 vállalati döntéshozót kérdeztek meg fenntarthatósági témákban. Közülük tízből hatan már kitűztek célokat cégeik beszállítói láncának környezetbarátabb működése érdekében. A kutatásból kiderülnek azonban azok a kihívások is, amelyek hátráltatják a zöldítési projekteket – nőnek a költségek, és nehéz számon kérni a beszállítókat a törekvések megtételéről. Hiába fogalmazott meg célokat a megkérdezettek 60 százaléka, csak 30 százalék méri is az eredményességet. A beszállítói láncok gyakran jelentősen hozzájárulnak a vállalatok karbonlábnyomához, így nagyon is érdemes foglalkozni a kérdéssel.

Nagy probléma, hogy míg a decentralizált működés és az egymásra támaszkodó beszállítók jelensége bevett dolog a modern ellátási láncokban, az adatok szerint pont az ilyen működések termelik a legnagyobb emissziót. Az már jó jel, ha a célok megfogalmazása megtörténik, de a vállalatok nem szívesen veszik bele a beszállítókat a fő fenntarthatóság-növelési területek közé, mivel gyakran a törekvések nem elég fontosak a beszállítóknak vagy az anyaországának.

A sikeres fenntarthatósági kampányok kulcsa az átláthatóság. A gyártóknak például tisztában kell lenniük saját beszállítóik beszerzési mintáival és (nemzetközi) logisztikai, szállítmányozási adataikkal, de a beszállítók számára mindig minden adat nyilvántartása, feldolgozása, összegzése és a gyártóhoz való eljuttatása megterhelő és drága lehet.

A meglévő beszállítók kezelése

A környezettudatosabb vállalatok – félve hírnevük romlásától – egyre behatóbban vizsgálják a beszállítóik zöld törekvéseit. A felmérésben részt vevő cégek egyharmada bocsátott már el beszállítót környezetvédelmi okokra hivatkozva. Egy vállalat általában akkor válik meg egy beszállítójától, ha az szerződést szeg, így az említett esetekben feltehetően a szerződés részei voltak valamiféle környezettudatossági feltételek is. Ahhoz, hogy szerződésben lehessen rögzíteni a gyártó elvárását a beszállító szénlábnyomával kapcsolatban, a feleknek meg kell határozniuk teljesítendő értékeket és az azokat mérő, hitelesítő módszereket. A megkérdezettek 51 százaléka végzett méréseket, hitelesítést saját partnereinél.

A különböző vállalatok és civil szervezet szövetségéből létrejött szervezet, a Greenhouse Gas Protocol létrehozott számos módszert a környezeti terhelés számítására. Ezek közül van olyan, amelyik a beszállítóktól való közvetlen adatgyűjtésről szól, egy másik pedig engedélyezi, hogy iparági átlagokkal számoljanak a gyártók. Utóbbi kevésbé akaszkodik rá a beszállítóra, cserébe pontatlanabb eredményt is ad majd.

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy ha egy gyártó úgy dönt, környezetvédelmi okokból megválik egy beszállítójától, akkor figyelembe kell venni annak az országnak a jogszabályait, törvényeit, ahol működésüket folytatják, illetve új partner után kell nézni.

Nemrég például Kínában elfogadtak egy olyan törvénycsomagot, ami a kormányt és a kínai vállalatokat számos olyan eszközzel ruházott fel, amely Európai Unió és az Egyesült Államok Kína által diszkriminatívnak vagy korlátozónak bélyegzett szabályozásai ellen segítenek fellépni. Kína érzékeny az olyan nemzetközi szabályozásokra, amelyek hátrányt okoznak a kínai vállalatoknak, így mostantól, ha például egy külföldi cég fel akarná mondani megállapodását egy kínai beszállítóval környezetvédelmi okokra hivatkozva, alaposan meg kell fontolnia döntését, nehogy rosszul járjon az új, külföldi ellenes törvénycsomag miatt. Szerencsére a nemzetközi szabadpiaci egyezményeknek egyre inkább témája a fenntarthatóság, így egyre több támogatást fognak élvezni az ilyen irányba mozduló cégek.

Új beszállítók, új lehetőségek

Az elbocsátott beszállítók helyére értelemszerűen újakat kell találni. A felmérés résztvevőinek 41 százaléka választott már beszállítót annak fenntarthatósági törekvései alapján. Nehéz lehet azonban az ilyen kapcsolat kiépítése, hiszen korlátozott az alternatív beszállítók száma, a környezetvédelmi szempontok megdrágíthatják és bonyolulttá tehetik a gyártást, és extra szabályozásoknak is szükséges lehet megfelelni. Egy-egy új beszállító segíthet rávilágítani újabb fenntarthatósági lehetőségekre, és általában szigorúbb elvárásokat is kap a gyártótól.

Jó irányban kezdeni a vizsgálatot

A gyártás ellátása helyett inkább a gyáron belüli és gyártás utáni értékláncra érdemes koncentrálniuk a folyamataikban fenntarthatósági lehetőségeket kereső vállalatoknak. Az elkészítendő és legyártott termékek felett több kontrollal bírnak, jobban átlátják útjukat a gyáron belül és a sort elhagyva, így hatékonyabban eszközölhetnek változtatásokat is. A felmérés szerint, ha a vállalatok már a termékeik tervezésekor jobban gondolnak azok karbonlábnyomára, az akár 80 százalékban befolyásolhatja az összesített környezeti terhelést. Kiemelten tartozik ide a törekvés a minél tartósabb, minél többször újrahasználható és élettartama végén minél kisebb szennyezés mellett újrahasznosítható termékek gyártására. Ha készen vannak ezek a termékek, azon is sok múlik, hogy a vállalat milyen szállítmányozási módszereket és logisztikai szolgáltatókat választ, mivel ezen a téren is sokat lehet faragni a környezet terheléséből — írta meg az Industry Week.