Jobb egy tervezett karbantartás, mint egy hiba miatti leállás

– Hogyan érdemes elkezdeni az adatelemző munkát egy termelő cégnél?
– Triviális ábrákat mutatunk a cég munkatársainak, az a legjobb ha legalább kettőnek. Ennek az az előnye, hogy amikor az egyik azt mondja valamire, hogy ez nem lehet, akkor nézetkülönbség alakul ki arról, hogy az adatok valóságot mutatják vagy sem. Ekkor azonban feltesznek kérdéseket nekünk, amelyekből kiderülnek olyan folyamatok, amit nem tudtak. Fontos, hogy mindez még csak diagramok elemzése, de az Ipar 4.0-val egészen odáig el lehet menni, azt is lehet látni, ha egy szerkezet a megszokottnál gyorsabban közelít a szervizeseményhez. Erre már plusz folyamatot is lehet építeni, hiszen jobb egy tervezett karbantartás, mint egy alkatrész tönkremenetele miatti leállás.

– A cégek jellemzően ki is hívják ilyenkor a szerelőket?
– Nem mindenki, de az adatelemzésnek az előnye, hogy hiba esetén már nagy bizonyossággal tudják az adatokból, mi is a probléma. Ez is előrelépés, hiszen meggyorsítjuk a folyamatokat. Az igazi előrelépés az, amikor különböző adatokból előre megmondjuk, hogy karbantartás miatt ki kell hívni a szerelőt. Ehhez azonban már a partnercégtől nagy fokú tudatosságra van szükség, hiszen ilyenkor joggal kérdezhetnek rá, hogy nekik miért éri meg akkor fizetni, amikor meghibásodás nélkül állítják le a gyártósort. Az adatelemzési munka apró lépésekkel indul és utána a cég szakértőivel együtt dolgozva, valójában ők módosítják úgy a folyamataikat, hogy az növeli a hatékonyságot. Ehhez azonban már a mesterséges intelligenciára támaszkodó adatelemzésre van szükség. Ma egy ilyen adatelemzési eredményt egy ember reagál le, de a jövőben ez is a gépek dolga lesz már.

– A járműiparban jellemzően ismerik az adatok értékét a cégvezetők?
– Az autóipari beszállítóknál az első lépésben a cégek elkezdik ízlelgetni, hogy nekik van adatuk és azokkal lehet is valamit kezdeni. Sok helyen szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a hazai vezetés felismerje az adatokban rejlő lehetőségeket. Ezekkel saját maguk növelhetik a hatékonyságot és nem kell várniuk, akár egy hetet is az osztrák vagy német anyavállalat szervizes munkatársára. Ha egy vezető felismeri az adatok értékét, akkor már tehet lépéseket azért, hogy egyre több adat álljon a rendelkezésére. Szerződhet úgy egy gyártósort vagy gépet készítő céggel, hogy ő, mint üzemeltető is tárolhatja és hasznosíthatja az adatokat. Sok helyen látjuk, hogy egy hét után letörölnek adatokat, ha nem volt hiba a gyártásban. Mi akkor léphetünk a képbe, ha valakinek van mondjuk már fél évnyi adatmennyisége van a saját termelési folyamatáról. Mindezek alapján pazarló, gyűjtögető és adatvezérelt cégekre tudjuk felosztani a piaci szereplőket. Sokszor azon múlik az előrelépés, hogy még egy merevlemezt kell venni az adatok tárolására, hiszen ezek öt év múlva is nagyon jól jöhetnek.

– Az adathoz való hozzáállást mennyire befolyásolják az anyacégek?
– Sok cégnél a központ egyszerűen beszív minden adatot és azokkal utána ők foglalkoznak. Az autóiparban egyébként annyiban speciális a helyzet, ami egyben előny is, hogy az esetleges visszahívások miatt minden alkatrész adatait rögzíteni kell. Ha valamivel probléma van, akkor utána kell nézniük. Emiatt a legtöbb gyártási lépést szenzorosítják. Az adatok továbbításának folyamata azonban néha túlságosan is ki van számolva. A központban elég a kapacitás az adatfogadáshoz, azonban ha külön le akarnak kérdezni egy beállítási helyzetet, akkor arra már nem elegendő a számítástechnikai kapacitás. Tehát vagy gyártanak, vagy adatot tudnak kiolvasni. De olyan szereplő is van a piacon, amely az adattovábbító kábelekre helyezett kis csipeszekkel lehallgatja az adattovábbításokat. Ők így nem nyúlnak a már működő rendszerhez, amelyben így semmilyen fennakadást nem okozhatnak.