Török József: Egyre nehezebben versenyeznek a magyar fémipari cégek a szlovák, ukrán és román árakkal

– A PwC egyik felmérése szerint a magyarországi igazgatók ugyan bíznak abban, hogy vállalatuk növekedni fog a következő évben, azonban számos dolog aggasztja őket. Főként a munkaerőhiány, a digitális átállás és a kibertámadások miatt forgolódnak álmatlanul. Milyen kérdések foglalkoztatják önt?
– A forgácsolással, eloxálással, bérméréssel, gépegység javítással- és felújítással foglalkozó cégünknek bizakodóak a kilátásai a jövő évre, most kezdenek ugyanis beérni az utóbbi évek fejlesztési eredményei. Jövőre lesz negyven éve, hogy megalakult a vállalkozásunk, a kezdeti gépalkatrészgyártási üzletágunk jelenleg is a legfőbb bevételi forrásunk, árbevételünk 60%-át biztosítja. Ugyanakkor, 2015-ben egy új lábat növesztettünk, alumínium felületkezelő-eloxáló üzemet indítottunk, amely egy igazán hiánypótló tevékenység a nyugat-magyarországi régióban. Számításaink bejöttekhárom év alatt sikerült elérni, hogy a bevételeink 40%-át már ez a tevékenység adja. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez 100%-ban termékhez hozzáadott érték, míg a másik tevékenységünknél jelentős az anyag és egyéb költség, még jelentősebb eredmény.

– Mit gondol, várható további növekedés, vagy marad ez a megoszlás?
– A jövőre nézve szinte biztosra mondhatom, hogy a felületkezelés lesz a fő bevételi forrásunk – és fejlesztési irányunk-, hiszen egy technológiai fejlesztésünknek köszönhetően hamarosan dupla kapacitással fogunk üzemelni, a több műszakos rend indításával pedig többszörözzük üzemóráink számát. Felkészültünk a nagyszériás gyártásra, több vevőnkkel folytatunk tárgyalásokat, akik jelentős kapacitás-lekötéseket prognosztizáltak. A széria termelés lehetővé teszi a hosszútávú tervezést, ezt az egyedi - kisszériás gépalkatrész-gyártási tevékenységünknél sajnos nem mondhatjuk el, hisz általánosan 4-6 hétre látjuk csak előre a lekötött kapacitásainkat.

– Említette, hogy a fejlesztések most kezdenek beérni. Terveznek fejlesztéseket a jövőben?
– Rövidtávú terveink között további technológiai fejlesztések és K+F projektek, mint például egyéb alumínium felületkezelési eljárások kifejlesztése és bevezetése az Ipar 4.0 elvei szerint, míg hosszútávú terveinkben telephelybővítés, üzemcsarnok építés, régebbi gépek cseréje szerepel.

– A negyedik ipari forradalomhoz hogyan tudnak kapcsolódni?
– Az ipari digitalizáció vonatára aki nem ül fel, az lemarad, így nekünk ez stratégiai kérdés. Célunk az intelligens gyár kialakítása, olyan fejlesztések megvalósítása, melyek rugalmasabb és hatékonyabb gyártási folyamatokat indukálnak.

– Ez azt jelenti, hogy robotokkal fogják helyettesíteni a dolgozókat?
– Nem feltétlenül, inkább olyan szenzorokat, mérő- és ellenőrző eszközöket építünk be gyártási folyamatainkba, melyekkel gyártás közben tudunk monitorozni paramétereket, például fürdő-összetételek, PH-értékek, rétegvastagságok, és a többi. Szükség esetén a rendszer beavatkozik, automatikusan adagol, újra kiértékel. Minden adatot tárol, felhőalapon biztosítva azok biztonságát. A komplex folyamatok emberi beavatkozás nélkül, egymással kommunikálva fognak működni. Nagy súlyt fogunk helyezni a minőségellenőrzésre, a laborfejlesztésre.

– A szakképzett munkaerő hiánya miatt van erre szükség?
– Egyrészt igen, hiszen ha automatizáljuk folyamatainkat, akkor kevesebb szakképzett munkaerőre lesz szükségünk. Másrészt növeljük folyamatbiztonságunkat, hiszen az azonnali automatikus mintavétel-kiértékelés-beavatkozás hármas nagyságrendekkel gyorsabb és biztonságosabb, mintha ember végezné. Az egyedi, kis szériás gépalkatrész gyártás területén a jó szakemberekért nagy a harc, óriási a fluktuáció, a cégek egymásra licitálnak a bérek tekintetében. Erre egyelőre nem látok megoldást, azok maradnak talpon, akik erősebb pozícióban vannak és bírják a versenyt. Véleményem szerint 5-10 éven belül fog csak normalizálódni a piac. Sokat lendítene az ügyön a foglalkoztatás állami segítése járulékcsökkentéssel, a bérfelzárkóztatás elősegítése nyugati szintre, akkor nem mennének el a munkavállalók külföldre dolgozni. Egyre kevésbé tudnak a magyar fémipari vállalkozások versenyben maradni a környező szlovák, ukrán és román cégek áraival, emiatt is azonnali intézkedésekre lenne szükség. Szükséges volna a szakipari iskolákba komolyabb tőke injektálása. Döbbenetes, hogy az ország egyik legjobb győri iskolájában 50-60 éves berendezéseken folyik a mai napig a szakmai oktatás. Fontos lenne a tanárok megbecsülésére ipari szintű bérezéssel. Jelenleg társadalmi összefogással valósulnak csak meg kisebb méretű támogatások, zömmel eszköz-adományok formájában.

– Milyennek látja a hazai gazdasági viszonyokat? Milyen területeken lenne szükséges változásra az említett szakképzési rendszer mellett?
– Szükséges volna a gyártó berendezések folyamatos megújítása. Egyrész az elhasználódás miatti gépmeghibásodások jelentős termelés kiesést okoznak, másrészt az új technológiák miatt gyorsabb, termelékenyebb gépekre lenne szükség. Saját erőből nehéz kitermelni a költségeket, ugyanakkor egy rugalmasabb banki háttér, megbízhatóbb támogatási rendszer megoldaná a problémát. Alacsonyabb támogatási intenzitással, viszont sokkal gyorsabb elbírálással – legfeljebb 30 nap alatt – kellene kiírni pályázatokat, több K+F projekttel. Egyelőre azt sem látjuk, hogy 2020 után milyen lesz a támogatási rendszer, ennek a kommunikálását már most el kellene kezdeni állami szinten. A kockázati tényezők figyelembe vétele mellett, mi pozitívan fogunk a 2018-as évbe belevágni!