Új projektben bízik az Opel új magyar igazgatója

- Igazgatót nem egy hónapra, még csak nem is fél évre szoktak kinevezni, hanem hosszabb távra. Az ön kinevezése egyértelmű jele annak, hogy az Opel szentgotthárdi gyárának jövője stabil lábakon áll?
- Én is ezt szeretném hinni. A vállalatnak látom a jövőjét, habár fontos döntéseket előtt állunk, s az is benne van a pakliban, hogy ez a döntés számunkra kedvezőtlen lesz.

- Az, hogy egy multinacionális cég magyar ügyvezetőt nevezett ki, a magyar tudás felértékelődése?
- A General Motors tizenkilenc éve van jelen Szentgotthárdon, s időközben a szervezet éretté vált, az itt dolgozó munkatársak sok tapasztalatra tettek szert, így most már rá merik bízni a gyárat a magyarokra is. Ami a személyemet illeti, én is tizenkilenc évvel ezelőtt kezdtem, s több területen is megfordultam. A személyügyön kezdtem, majd a termelés következett és a gyári szolgáltatások, utána pedig voltam három évig Rüsselsheimben, ahol külföldi tapasztalatokat szereztem.

Solt Tamás - Rüsselsheimben a tapasztalatok mellett bizonyára szembesült azzal is, hogy német nyelvterületen megválasztják az év szavát. Ha nálunk is lenne ilyen, bizonyára a válság szó tarolna. Hogy látja a válság és a 2010-es év kapcsolatát?

- Számokat említene?
- Számokat nem szívesen mondok. Van úgy, hogy egy előrejelzés megjelenik a sajtóban, és egy hét múlva már nem biztos, hogy igaz az a szám.

- Elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarország a válság nyertese lesz? Szakértők azt mondják, a drága nyugat-európai munkaerő elől egyre inkább Közép-Kelet-Európába helyeznek át termeléskapacitásokat a nagy cégek.
- Ez így van. Új projektek a General Motorson belül is lesznek, s ebben Szentgotthárd potenciális jelölt.

- A sajtóban olyan találgatások láttak napvilágot, hogy az Opel bezárásra ítélt európai gyáraiból Szentgotthárd kaphat kapacitásokat.

-Erre kevés esélyt látok, sokkal inkább arra, hogy olyan új termék gyártása kerülhet Szentgotthárdra, amelyet még nem gyártanak sehol.

- A válság ráirányította a figyelmet a kis fogyasztású, hatékony motorokra. Ebben az értelemben a szentgotthárdi motorgyár versenyképesnek tekinthető?
- Igen, versenyképesek vagyunk. A mi motorjaink az alsó középkategóriába tartoznak, 1,6-os, 1,8-as motorokat gyártunk. Ha pedig megkapnánk e motorok új generációjának gyártását, akkor minden tekintetben korszerű termékek lennének, alacsony fogyasztással, kedvező káros anyag kibocsátással.

- Ön szerint mikor térhet vissza a termelés a válság előtti szintre?
- Az európai autógyártást illetően - s most nem csak a GM-ről beszélek, - vannak olyan hangok, hogy a 2007-es évet nem mostanában éri el az iparág. A 2008-as alacsonyabb, csökkentet szintet talán 2014-ben.

- Szentgotthárdon mivel számolnak 2010-re, marad a csökkentett termelés?
- A darabszám mélyrepülésben van, s a létszámra is oda kell figyelni, ha a fajlagos költségeinket tartani akarjuk. A legfontosabb lépés a csökkentett munkaidő, s már az érdekképviselettel is meg tudtunk állapodni, hogy ezt visszük tovább. Továbbá értékteremtő tevékenységeket keresünk a termelésben felszabaduló munkatársaink számára. Szóba jött az is, hogy a korábban kiszervezett tevékenységeket egy részét visszavesszük. A létszámleépítés csökkentése lehet, hogy elkerülhetetlen lesz, itt azonban jogi értelemben vett csoportos leépítésekre nem gondolok, hanem elsősorban a lemorzsolódásokra, nyugdíjazásra, esetlegesen kisebb mértékű teljesítménnyel összefüggő a fegyelmi elbocsátásra.

- Folytassuk az ön személyével. Abban az évben lépte át az Opel kapuját, amikor Antall József miniszterelnök legördült az első Szentgotthárdon gyártott Opel Astrával. Ezek szerint jó döntést hozott 19 éve?
- Jót, ezt biztosan állíthatom.

- Tudatos döntés volt vagy a véletlenek sorozata?
- Tudatos volt, az autóipar mindig érdekelt, ez volt a hobbim. Amikor olvastam a helyi lapban, hogy az Opel motorgyárat akar telepíteni Szentgotthárdra, a kezdődő beruházással járó sártengeren átvergődve kértem egy jelentkezési lapot. Emlékszem, egyetlen ember ült az irodában. Két ajánlatot is kaptam, egyet a személyügyről, egyet műszaki területről. A személyügyet választottam.

- Több területen is megfordult. Melyik állt a legközelebb a szívéhez?
- Egyiket sem tudom kiemelni. Mindegyikben megtaláltam azt, ami nekem tetszett. A személyügy tartott a leghosszabb ideig, 1991-től 2001-ig. Ekkor váltottam a termelésre, az újonnan induló sebességváltó gyárat kaptam meg. Élveztem, a gyár is, az emberek is közel kerültek hozzám. 2005-ben történt a következő váltás, a gyári szolgáltatások olyan heterogén területet jelentettek, hogy minden nap érdekes volt. A németországi kiküldtetés pedig igazi kuriózum volt, a termékfejlesztéshez tartoztam, amivel ilyen mélységében Szentgotthárdon esély sincs találkozni.

- Ha 1991-ben valaki azt mondja önnek, hogy 2010-től ön vezeti a gyárat, elmeorvoshoz küldi?
- Nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, nem voltak ugyanis gyárigazgatói ambícióim. Sőt, nem biztos, hogy ha korábban felajánlják, elfogadtam volna, láttam ugyanis azt a felelősséget, leterheltséget, munkaidőt, ami ezzel jár.

- Három évet töltött Németországban. Mi magyarok szeretjük összevetni magunkat másokkal. Állja a magyar melós a versenyt a német melóssal?
- Mi magyarok többet dolgozunk, mint a németek. Ők viszont lehet, hogy egy picit szervezettebbek, hatékonyabbak. A magyarokkal egy baj van, mi hajlamosak vagyunk eljátszani a meg nem értett géniusz szerepét. Úgy gondoljuk, hogy mindent jobban tudunk, csak éppen amikor el kellene adni magunkat, akkor nem sikerül. A nagy különbséget abban látom, hogy mi sokszor a személyes érzelmeinket is hajlamosak vagyunk belevinni a munkába, a munkakapcsolatokba. Ott ez nem jellemző.

- Ha egy év múlva az első évet összegezzük majd egy interjúban, mivel lenne elégedett?
- Ha arról számolhatnék be az autopro.hu internetes portálnak, hogy Szentgotthárdon új projektek indultak be.