Vincze-Pap Sándor: a magyar buszgyártásnak nincs perspektívája

– Tele van a padlás szép szavakkal – összegezte a szakma álláspontját a Magyar Buszgyártók Szövetségének elnöke. A vele való beszélgetésünk során hasonló érzésünk támadt, mint ami valószínűleg az olvasó fejében is megfordult: ezzel az üzenettel mintha találkoztunk volna már. Valóban, nem első alkalommal írunk róla, hogy a verbálisan támogatott hazai ipar speciális szegmense, a magyar buszgyártás évek óta tetszhalott állapotban várja, hogy valaki a tettek szintjén ébresztőt fújjon, és újra belendülhessenek a fogaskerekek. A november végén tartott, sorban 46. szakmai találkozón ismét elhangzottak bátorító szavak, reményt keltő utalások, a valóság ezzel szemben az, hogy a beszerzések döntéshozói jelentős arányban a külföldi buszokat részesítik előnyben napjainkban.

A tanácskozás a programpontokon, előadásokon innen és túl leginkább ezt a fő témakört járta körül: a hazai buszbeszerzések és a magyar gyártói kapacitások összhangja. Vincze-Pap Sándor szerint akár 3000 buszt is le lehetne/kellene cserélni idehaza a közeli jövőben, s készen állnak rá a magyar vállalatok, hogy ebben jelentős szerepet vállaljanak. – Csakhogy éves szinten összesen 100-120 buszra érkezik megrendelés ezekhez a cégekhez, amely mennyiségnek akár az ötszörösét is elő tudná állítani a magyar ipar. Sőt, ha fel tudnának fejlődni a hazai vállalkozások, exportra is termelhetnének, ami a mai feltételek mellett aligha reális. Ehhez nem kér a szakma fejlesztési támogatást, pénzt a kormányzattól, helyette beszerzési kötelezettség vállalásával lehetne helyzetbe hozni saját buszgyártásunkat, ha lenne erre valós akarat – mondja a MaBusz elnöke.

Példát is mond a szakember, nem is kell távolra utaznunk képzeletben. A Solaris esetében ugyanis a lengyel állam elkötelezte magát a valódi nemzeti gazdaságpolitikai célok mellett, s ma már exportra is szépen termel a felerősödött vállalat. A stabil gyártáshoz, a folyamatos fejlesztésekhez, az exportképességhez tényleg csak valódi megrendelések kellenének, ám ez a „csak” a jelek szerint túlzó elvárásnak tűnik.

A Rába buszprogramjáról is érdeklődtünk, amely nyilván felmerült az országos tanácskozáson. Meglepő, ám saját feltételezéseinket megerősítő választ kaptunk. – Ez a téma nem került szóba a rendezvényen, ugyanis az előjelek alapján egyszerűen komolytalannak éreztük a felvetését. Úgy tapasztaljuk, elhalkult az ügy, s hiába kértük előzetesen a Rábát, nem akartak beszélni erről a programról. Az egész kezdeményezésnek kezdetben nagy lángja volt, aztán egyre nagyobb lett a füst, most pedig egyszerűen nem látunk a füsttől semmit – fogalmazott érzékletesen a MaBusz elnöke. Pedig szerinte fontos szerepe lenne a Rábának a magyar buszgyártásban, örömmel rendelnének tőlük futóművet, üléseket a magyar gyártók, így a termékek hozzáadott értékét tovább lehetne növelni, akár a 85 százalékos arányig.

A 2016 tavaszára beharangozott, nagyobb mennyiségű buszbeszerzések kapcsán Vincze-Pap Sándor úgy látja, ellentmondásos információk keringenek a konkrétumokról. Szerinte nem is elsősorban közvetlen megrendelésekről érdemes beszélni, hanem a Volán vállalatok modernizációs átalakításáról, s igen sok részlet tisztázatlan még. A kiírások dátumát illetően meggyőződésesen április 2-ával számol a szakma, abból kiindulva, hogy vélhetően a kötelező határidőn belül az utolsó pillanatokban fognak megjelenni a tenderek.

Zárszóként arról kérdezzük a szakembert, milyen perspektívája lehet ilyen feltételek mellett az érintett hazai gyártóknak, beszállítóknak. – Perspektíva, az nincs. Amennyiben megvalósulna a szavak szintjén létező, óriási szükségleteket kommunikáló patrióta gazdaságpolitika, amelynek magam is elkötelezett híve vagyok, a nemzetközi piacra lépést is magában foglaló, biztató jövőkép állna a magyar buszgyártás előtt – hagyta nyitva utolsó mondatát a MaBusz elnöke.