Több mint negyven esztendeje áram alatt a Volkswagen

Az Elektro-Transporter volt 40 éve a Volkswagen első, széles nyilvánosság számára is megrendelhető, sorozatgyártású elektromos modellje. „Nulla liter 100 kilométerenként” („Null Liter auf 100 Kilometer”) – szólt a szlogen, amellyel e különleges Volkswagen T2-t reklámozták 1977-es autókiállítási premierje alkalmával, s amely kétségkívül ígéretesen hangzott.

Az üzemanyag ugyanis ezekben az időkben igencsak szűkösen és drágán mért áru volt, az elektromosság úttörő Volkswagenje pedig jócskán megelőzte korát és legtöbb vetélytársát. Míg mások zárt ajtók mögött kísérleteztek alternatív hajtásrendszerekkel, a Volkswagen sorozatgyártású közúti járművekben kínálta az elektromos mobilitást – például az összesen 120 példányban készülő T2 Elektro-Transporter formájában. Mind a mai napig figyelemreméltó, 50-80 kilométer hatótávja és 16 kW (22 LE) tartós elektromos teljesítménye a városi kézbesítő és terítőfuvarozás ideális járművévé avatta.

Újszerű gondolkodásmód segíti az elektromos mobilitást

Az első „Elektro-Bulli” és elektromos testvérei – mint oly sok jó ötlet – valójában szükségből születtek. Pontosabban a benzinhiány miatt, amely a hetvenes évek során többször is problémát okozott a töltőállomásokon, illetve autómentes vasárnapokhoz, és egy újszerű gondolkodásmódhoz vezetett.

Már az első olajválság 1973-as kitörését és ársokkját megelőzően is dolgozott a Volkswagen mérnökeinek szűk, mindössze tízfős csapata a Transporter elektromossá alakításán. E szakemberek a tiszta, csendes és jövőbemutató, fosszilis eredetű üzemanyagok nélküli mobilitás víziója által „felvillanyozva” láttak munkához.

Ideális alapok – a Bulli

Műszaki szempontból a T2 „Bulli” optimális alapként szolgált az elektromos hajtásrendszer számára. Bőséges helyet kínált az ekkor még igencsak terjedelmes és nehéz töltéstároló technikának. „Az összesen 850 kilogrammnyi ólom-sav akkumulátorok tökéletesen illeszkedtek a T2 platója alá és villástargoncával lehetett kiemelni őket” – idézi fel az 1970-ben alapított, s alternatív hajtásrendszerek fejlesztésével és tesztelésével megbízott jövőkutató részleg egykori munkatársa.

Az Elektro-Golf I – lendületet ad

A Volkswagen kutatás-fejlesztői azonban nem csupán a transzporterek számára készítettek alternatív hajtást, hanem a személygépkocsik számára is folyamatosan új ötletekkel és nulla károsanyag kibocsátású hajtáskoncepciókkal szolgáltak. Az e szakterületen rendelkezésére álló tekintélyes tudást és tapasztalatot 1976-ban Elektro-Golf I modelljével igazolta a Volkswagen.

A 20 kW (27 LE) teljesítményű egyenáramú motor közvetlenül egy sorozatgyártású, négyfokozatú sebességváltóhoz csatlakozva váltotta fel a szokásos, 55 kilowattos (75 LE) négyhengeres benzinmotort. „Elektromosan közlekedem” („Ich fahre elektrisch”) – árulta el a felirat az árammal hajtott Golf I „titkát”, amely egyébként nagyon hasonlított belsőégésű motorral hajtott testvéreire.

A szükséges energiáról gondoskodó ólom-sav akkumulátorok a csomagtér padlózata alatt kaptak helyet, de a töltő-infrastruktúra – mind a mai napig sokat vitatott – témáján is intenzíven gondolkodtak már ekkoriban. Az ötlet a parkolóórákba integrált nyilvános töltőállomásokról szólt, amelyekről egy óra töltés, valamint a parkolás a kifejezetten elektromos autók számára fenntartott helyeken összesen 50 Pfennigbe került.

Az elektromos hajtásrendszerű Golf eleinte egyedi különlegesség volt, mígnem 1981-ben kezdésként 20 Golf I CitySTROMer érkezett tesztelésre az RWE energiaszolgáltatóhoz. Kis sorozatként összesen 25 autó készült, amelyek mintegy 60 kilométer hatótávjukkal az első, négy teljes értékű ülést kínáló, s a mindennapokban is jól használható elektromos járművek közé tartoztak. Utántöltéssel akár 100 kilométert is közlekedhettek naponta. Egészen 1986-ig még mindig az első Elektro-Golf számított a legfőbb kísérleti járműnek, amellyel különböző akkumulátor konfigurációkat és elektromos motorokat teszteltek.

A Golf – technikák és remények

A Golf elkövetkező modellgenerációi is a Volkswagen első számú kísérleti járművei voltak az elektromos mobilitás terén, amit egyebek mellett az 1985-ben a Golf II műszaki alapjaira épülő, 23 kW (31 LE) teljesítményű és akár 100 kilométer/óra végsebességű CitySTROMer is igazolt. A kis sorozatban, csupán 70 példányban készült jármű szintén jelentős energiaszolgáltatók ügyfélszolgálati tesztjárműveként szolgált, míg módosított versenyváltozata a Grand Prix Formel E futamain is sikeresnek bizonyult.

A további mérföldkövek között említhető az 1993-ban a Siemenssel közösen kifejlesztett Golf III CitySTROMer, amelyet első ízben hajtott egyenáramú helyett váltakozóáramú motor, s amely a Volkswagen első, kereskedelmi forgalomban szabadon megvásárolható, sorozatgyártású elektromos személyautója. Állandó 50 kilométer/órás városi tempó mellett akár 90 kilométer hatótáv is rendelkezésre állt, ami a technika ekkori állása mellett mindenképpen figyelemreméltó, különösen a már 180 Amperórára növelt kapacitású ólom-gél akkumulátorblokkok 300 kilogramm többlettömege ismeretében. Az akkumulátorok feltöltése 80 százalékos szintig csupán másfél órát igényelt.

A töltéstároló technika azonban ekkoriban még meglehetősen drága rétegtermékké tette, 49 500 német márkás árával ugyanis a Golf III CitySTROMer több mint kétszer annyiba került, mint egy vele összevethető felszereltségű, belsőégésű motorral hajtott Golf III. 1992 és 1996 között végül mindössze 120 darab készült az elektromos modellből. Az ár már akkoriban is az elektromos mobilitás széles körű elterjedésének kulcsfontosságú tényezője volt.

A CitySTROMer harmadik generációjának hatékonysága emellett az akkumulátor- és töltőtechnikában azóta lezajlott jelentős fejlődése okán még nem érhette el a mai elektromos autókét. Ezért már ekkor olyan fejlesztések jelentek meg, amelyek napjainkban széles körben használatosak, mint például a már akkor sikeresen sorozatgyártásba vett fékezési fázisok alatti energia-visszatáplálás (rekuperáció).

Még ha az elektromos hajtásrendszerű Golf modellek mindhárom nemzedéke jelentősen meg is előzte korát, a széles körű kereskedelmi áttörés drága és nagy helyigényű töltéstároló technikája miatt egyelőre elmaradt. Mindazonáltal lefektették számos olyan műszaki fejlesztés alapkövét, amelyek a modern elektromos járművekben immár maguktól értetődőek.

Az első wolfsburgi elektromos autók megbízhatóságát egyebek mellett azon tény is bizonyítja, hogy a flottakísérletek lezárulta után magánkézbe került számos CitySTROMer még ma is problémamentesen használható a mindennapokban. Tulajdonosaik szerint „teljes mértékben elégedettek” az elsők közül származó elektromos autójukkal.

Tanulmánymodellek mutatják a jövőbe vezető utat

Mindezeken túl tanulmánymodellek egész sora jelzi a kutatás több mint négy évtizedes útját, amely a mai alternatív hajtástechnikákig vezetett. Ezek közé tartozik például a dízelelektromos Golf-Elektrohybrid 1987-ből, a 2+2-üléses 1991-es Chico, amely kéthengeres belsőégésű erőforrását egy – akár boost-üzemmódban is kapcsolható – 6 kilowattos elektromos motor egészítette ki, valamint a futurisztikus NILS zártfülkéjű, elektromos robogó, vagy éppen műszakilag iránymutató XL1. Jellemző példák, amelyek egyértelművé teszik, hogy a Volkswagen mára több évtizedes tudásra és tapasztalatra tett szert a jövő hajtásrendszereinek fejlesztése terén. Ezzel egyben annak előfeltételeit is megteremtette, hogy kellően érett és kiforrott elektromos mobilitással jelenhessen meg a nagysorozatú gyártásban. Ennek kezdetét jelentette az e-up! és az e-Golf.

E tapasztalatok a Volkswagen sorozatgyártású, tisztán elektromos hajtású modelljeiben is folyamatosan megjelentek, mint például a jelenlegi e-Golfban. A vonatkozó szabvány szerinti menetcikluson mért, immár 300 kilométer hatótávval, energia-visszatáplálási (rekuperációs) és gyorstöltő-technikával, valamint a legkorszerűbb connectivity-rendszerekkel a fedélzetén, ez a nulla károsanyag kibocsátású autó (Zero Emission Vehicle) a legkorszerűbb technikákat testesíti meg egy közismerten megbízható, kényelmes és kvalitásai alapján számos kitüntetésben (például „World Car of the Year”) részesült modellsorozatban.

Ugyanez érvényes a további elektromos hajtásrendszerű modellekre is: az e-up!, a Golf GTE és a Passat GTE egyaránt jól mutatja, hogy a Volkswagen alternatív hajtásrendszerű járműveit teljes körű mindennapos használhatóság jellemzi. Emellett annak bizonyítékai is egyben, hogy a márka – nem utolsósorban sokéves tapasztalatai és korai CitySTROMer modelljeivel végzett intenzív közúti tesztjei eredményeképpen – minden járműves alkalmazási területre a megfelelő elektromos modellt kínálhatja.

És a jövő?

Az elektromos mobilitás, mint a modellportfolió meghatározó része

Az új elektromos architektúra alapjaira épülő, első saját fejlesztésű és tisztán elektromos hajtású modellcsalád egyértelműen jelzi azt a kiemelt jelentőséget, amely az elektromos mobilitást a TRANSFORM 2025+ stratégia központi alkotóelemévé emeli. Ebben az elektromos mobilitás fokozatos kiépítése a márka átalakításának meghatározó része. A Volkswagen 2025-ig következetesen alakítja elektromossá termékportfólióját, s egymillió ilyen járművel volumenében is világszintű vezető pozíciót kíván elérni.

Már ma konkrét kitekintéssel szolgálhat e jövőre az I.D. és az I.D. BUZZ tanulmány, amelyekhez a sanghaji AutoChina kiállításon egy harmadik koncepciómodell társul. Akár 600 kilométer hatótávval az I.D. család nem csupán a hajtás és a töltéstárolás technikája terén szolgálhat mércéül, hanem teljes egészében újszerű, digitális ügyfélélményt is kínál – egészen a teljes mértékben automatizált vezetésig.